Udvaros Dorottya: Irtózom a politikától, annyi sok hazugság és szenny kapcsolódik hozzá

2025.04.26. 08:10
Múzsák a csók után - Irodalmi est
Udvaros Dorottya pályájának talán legtermékenyebb időszakát éli. A Nemzeti Színháztól való viharos távozása után szabadúszóként olyan mennyiségű felkérést kapott, amilyenre saját bevallása szerint „fénykorában sem volt példa”. A Népszavának adott interjújában nemcsak a Bástya Színház nyitóelőadásáról és a Nemzeti Színházban történt balesetről beszélt kendőzetlenül, hanem arról is, milyen elvek mentén vállalja el a szerepeit, miért irtózik a politikától, és hogyan őrzi meg fizikai és szellemi frissességét a mindennapokban.

Udvaros Dorottya Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő, a Nemzet Színésze őszintén beszélt a Népszavának pályájáról, a színházi világról, valamint arról, miért döntött a szabadúszás mellett. A színész a Bástya Színház nyitóelőadásában, a Minden jót, Leo Grande című darabban szerepel, ahol egy hittantanárnőt alakít, aki fiatal szexmunkást szerződtet. Az interjúban kifejtette véleményét a szakma jelenlegi helyzetéről, a Nemzeti Színháztól való távozásáról, és arról, miért nem venne részt politikai rendezvényeken.

  • „Irtózom a politikától, annyi sok hazugság és szenny kapcsolódik hozzá” – vallotta be őszintén Udvaros, aki szerint a politikusnak népszerű dolgokat kell mondania, és le kell butítania a mondókáját, ami számára elfogadhatatlan megalkuvás lenne.
  • A Nemzeti Színház elhagyásáról elmondta, hogy a tavaly történt baleset jelentette neki a vízválasztót. „Ekkor derült ki számomra, hogy a társulati létezést tekintve a Nemzetiben valami nagyon nincs rendben. Komoly baj van, amit nem lehet besöpörni a szőnyeg alá” – fogalmazott, hozzátéve, az esetet követően nem értett egyet azzal, hogy a teljes felelősséget a színészre hárították.
  • A színházi világ politikai kettészakítottságát „fanyar mosollyal” figyeli. Határozottan állítja, hogy „egy produktumot csak a minőség határozhat meg. Lehet bárkire rátuszkolni bármit, de akik nézik, nem teljesen hülyék. Nem lehet őket átverni”. 
  • Beszélt arról is, miért választotta a szabadúszást, több társulati ajánlat ellenére. Elmondta, hogy számára most izgalmasabb, hogy különböző színházakban – Kaposváron, a Katonában, a Vígszínházban – próbálhat. A Katonába való visszatérését különösen meghatónak élte meg: „Úgy jártam be oda, mint aki hazamegy. Mintha el sem mentem volna, pedig harminc éve szerződtem el onnan”.
  • Az édesanyjától és édesapjától örökölt igazságérzetet illetően felidézte, hogy édesanyját, Dévay Camilla színművészt a negyvenes évek végén internálótáborba zárták. Amikor ő maga konfrontálódott a Nemzetiben, számolt a lehetséges következményekkel, de úgy vélte: „Nekem szerencsém van, mert engem nem lehet koholt vádak alapján börtönbe zárni. Legalábbis egyelőre…”.
  • A szabadúszó léte meglepően termékenynek bizonyult – árulta el. „Ha nem marad el az Orlai Produkciós Irodánál egy bemutató, akkor nekem ebben a szezonban öt premierem lett volna. A fénykoromban nem volt ennyi” – jegyezte meg, hozzátéve, hogy jelenleg a Bástya Színház nyitóelőadásában szerepel, ahol a Minden jót, Leo Grande című darabban egy nyugdíjas hittantanárnőt alakít, de játszik Kaposváron, a Katonában és a Vígszínházban is. Külön kiemelte a Herendi Gábor rendezésében készült Futni mentem című filmet, amelyben a gázsija alatt vállalt szerepet, mert fontosnak tartotta a minőségi csapatmunkát.

Udvaros Dorottya 70 év felett is tudatosan figyel határai feszegetésére, mind fizikailag, mind szakmailag.

A mai napig makacsul hiszek a mozgásban, hogy mindent megold

– mondja, és ugyanez az elv vezérli színészi munkájában is, ahol a minőséget és a kíváncsiságot helyezi előtérbe a politikai hovatartozás helyett.