Véletlenül betévedt egy esküvőre, és megváltozott az egész élete

Bár első ránézésre egy cuki romkomnak tűnik, Alison Espach Induljon a nászmenet című regénye valójában egy sokkal összetettebb és sötétebb történet. A kötet középpontjában egy fényűző Rhode Island-i esküvő, na meg az esküvőre véletlenül betévedő főhős, Phoebe áll. A negyvenes éveiben járó nő élete mélyponthoz érkezett: elvesztette édesapját, elhidegült a férjétől, egzisztenciális problémái vannak, és öngyilkosságot fontolgat. Egy félreértés következtében azonban egy elegáns esküvő kellős közepén találja magát, az élete pedig fenekestül felfordul.

Mindkettejük legnagyobb meglepetésére Phoebe-t teljesen magával ragadja Lila, a menyasszony, aki eltökélte, hogy az eseménynek tökéletesnek kell lennie, hívatlan vendégeknek pedig nincs helye az egyhetes fényűző bulin. A Phoebe és Lila között kibontakozó kapcsolat, már-már barátság a kölcsönös vallomásokon és a brutális őszinteségen alapul, egymáshoz való kötődésük pedig váratlan, mégis örömteli történés, amely Phoebe és Lila világnézetét is megváltoztatja.

Lassú, de gazdag

Amikor Phoebe-t összetévesztik egy vendéggel − pontosabban azt hiszik, hogy az esküvőre érkezett, miközben csak vakációzni −, és bekerül a násznépbe, komoly jellemfejlődés veszi kezdetét nála, ami Espach határozottan drámai, mégis szatirikus, már-már bohózatszerű narratívájának köszönhető. A regény abszurditása és szimbolikája abban rejlik, hogy a főhős pont a (tervezett) halála napján döbben rá az élet valódi értelmére. Ehhez persze mások is kellenek.

A cselekmény, bár visszatekintéseket is tartalmaz, egy hetet ölel fel, és egy lakodalmat követ végig. A lineáris cselekményvezetés pszichológiai mélységű, önreflektáló epizódokkal van tele: a főbb karakterek bonyolult múltját és legalább annyira komplex, kétségekkel teli jelenét követjük végig. Az elbeszélés alapból sötét és ironikus, de az empátia is kiérződik belőle, hiszen a karakterek jellemfejlődésen mennek keresztül a szállodában töltött idő alatt.

Ez a kettősség a regény egyik legfőbb jellemzője: a szerző okosan egyensúlyoz a tragikum és a komikum között.

Phoebe karaktere mély és hiteles, a menyasszonyhoz való hozzáállása kezdetben feszélyezett, de idővel barátsággá alakul. A mellékszereplők – például a vőlegény és lánya – már kevésbé okosan megkomponált, inkább csak részletesen felvázolt karakterek, akik továbbviszik ugyan a történetet, de valójában sokkal kevesebbet nyomnak a latban, mint amennyit nyomhatnának... Az ő mellékszálaik csak részben kidolgozottak, így a regény néhány helyen bizony a levegőben lóg, és befejezetlennek tűnik.

A párbeszédek életszagúak, jól tükrözik az emberi kapcsolatok finomságait, ugyanakkor a történet tempója időnként csigalassúnak tűnik. A pörgősen induló, eseményekkel telepakolt kezdés után a történet több száz oldalon keresztül csak vánszorog, ami valószínűleg a karakterek őrlődését szimbolizálná, de az olvasó inkább csak unatkozik közben. Az érzelmi szálak kidolgozása tehát nem tölti be az űrt, amelyet a lendületes cselekmény hiánya ütött bennünk. 

Alison Espach: Induljon a nászmenet
Athenaeum Kiadó, 2025
Fordította Szieberth Ádám
494 oldal

(Borítókép:  Gáll Anna / Index)