Dachauban készült hegedű szólalt meg az Operaház megemlékezésén

A Magyar Állami Operaház előtt hatalmas érdeklődés közepette adták át 2025. május 9-én a holokauszt operaházi áldozataira emlékeztető botlatóköveket. Összesen 17 botlatókövet láthatunk mostantól a lépcsősor előtt, ezek közül 16 kő azoknak a művészeknek, dolgozóknak a nevét őrzi, akiket a vészkorszakban küldtek a halálba, míg egy botlatókövet az ismeretlen áldozatok emlékére helyeztek el – adta hírül a mazsihusz.hu. A rendezvényt a Magyar Állami Operaház és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) szervezte.

A rendezvényen Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke és Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója mondott beszédet. Grósz Andor szerint:

Nyolcvan évvel a világégés után is kötelességünk emlékezni és emlékeztetni. Különösen most, amikor úgy tűnik, hogy a világ egy része elfelejtette a második világháború tanulságait, többek között azt, hogy a gyűlölet mindig antiszemitizmussal kezdődik, de ritkán áll meg ott.

A Mazsihisz elnöke különösen értékesnek nevezte az Operaház kezdeményezését, hogy a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével közösen emléket állít elhurcolt és meggyilkolt munkatársainak. Mint fogalmazott: 

Ókovács Szilveszter főigazgató beszédében arra fókuszált, hogy a Magyar Állami Operaház különösen fontosnak tartja, hogy méltón emlékezzen egykori tagjaira, akiket származásuk miatt üldöztek és gyilkoltak meg.

Mint mondta: tudomása szerint Magyarországon eddig a nemzeti dalszínház az egyetlen intézmény, amely megtette a botlatókövek elhelyezésének nemes gesztusát, de remélhetőleg még lesznek olyanok, amelyek csatlakoznak hozzá. Ókovács Szilveszter közölte: mindent meg kell tenni azért, hogy a vészkorszakhoz hasonló rettenet soha többé ne történhessen meg.

A hegedű megszólal

A beszédek végén Kállai Ernő, az Opera első koncertmestere John Williams filmzenéjét, a Schindler listája főtémáját adta elő azon a hangszeren, amelyről az Index írt 2025 márciusában, és amelyet Franz Kempa hegedűkészítő 1941-ben a dachaui koncentrációs táborban rakott össze – nem tudunk még egy ilyen hegedűről a világon, ami lágerben készült volna. 

Ez azért is volt nagy esemény, mert – az arányaiból, vastagságából, a készítés körülményeiből fakadóan – nem teljesen szabályos hegedű hangját professzionális körülmények között még nem lehetett megcsodálni.

Az esemény után a résztvevők Karczag Márton, az OPERA Emléktár vezetőjének kalauzolásával megtekinthették az Andrássy úti Ybl-palota pincéjében található Összetört, elhagyott, meghalt... című állandó kiállítást, amely a dalszínház azon művészeinek és munkatársainak állít emléket, akiket a vészkorszak idején hurcoltak meg.

Erős hangzás

Az említett hegedűre az Operaház vezetése az Index cikkében figyelt fel, amelyben megírtuk a nem mindennapi hangszer történetét, amely egy műgyűjtő házaspárhoz került. Ők ugyan látták az aljára ragasztott cédulán a hegedű készítőjének, Franz Kempának a nevét, sőt ha megfelelő szögben tartották a fény felé, azt is el tudták olvasni, hogy „im K. L. Dachau”, de nem tudták, miféle hegedűvel van dolguk.

Ezért először úgy gondolták, odaajándékozzák a faluban egy idős hegedűsnek, ám Nándi bácsi tisztelettel visszaadta, mert mint mondta, nem tud ő ennek a hangzásával mit kezdeni. Ez ugyanis egy koncerthegedű, aminek olyan erős a hangja, hogy pódiumon a helye.

De, tette hozzá, megnézetné ő ezt a hegedűt, mert „zörög benne a lélek”, vagyis a hangszer belsejében található kis hengeres pálcika.

Üzenet a múltból

Így került a hangszer Szabó Tamás hegedűrestaurátorhoz, aki egy darabig csak forgatta, aztán mélyen bevilágított az f lyukon, és észrevett egy másik cédulát is, enyvvel beragasztva. Engedélyt kért a tulajdonosoktól, hogy felbonthassa a hegedűt, majd izgatottan hívta őket, hogy mit talált. A hegedű mélyén lévő másik papíron sziléziai nyelvjárással a következő szöveg szerepelt: „Instrument próbny brak narzedzi i material wykonany w ciezkich warunkach w K.L. Dachau Anno 1941 Franciszek Kempa.” Vagyis:

Próbahangszer, nincsenek szerszámok és anyagok, nehéz körülmények között készült. K. L. Dachau Anno 1941. Franciszek Kempa.

Kempa mester így üzent a koncentrációs táborból az utókornak, hegedőkészítőknek, restaurátoroknak, akiknek majd a kezébe kerül a műve, hogy miért lett ilyen a hegedű, amiről csak egy szakértő tudja igazán megállapítani, hogy miben tér el egy ideális körülmények között készült hangszertől. 

Szabó Tamás restaurátor egyébként maga is hegedűsként diplomázott, ezért amikor hozzá került a hegedű, és a történetére is fény derült, ő is eljátszotta vele a Schindler listája ikonikus filmzenéjét. „Kemény, a magas felhangokat támogató hangja van, hiányzik a mélysége, a bársonyossága” – mondta az Indexnek a hegedűről, amelynek a hangját ma, 2025. május 9-én az operaházi áldozatokra emlékezők is meghallgathatták.