Meghalt Robert Benton, a Kramer kontra Kramer Oscar-díjas rendezője

További Kultúr cikkek

Elhunyt Robert Benton, a háromszoros Oscar-díjas amerikai rendező és forgatókönyvíró, aki olyan filmklasszikusokkal írta be magát a filmtörténelembe, mint a Kramer kontra Kramer és a Bonnie és Clyde. A 92 éves korában, Manhattanben örökre megpihent alkotó pályája alatt nemcsak saját karrierjét emelte a csúcsra, hanem számos színészt is Oscar-díjhoz segített érzékeny, emberközpontú történeteivel.

Múlt vasárnap, 92 éves korában elhunyt Robert Benton, a háromszoros Oscar-díjas amerikai filmrendező és forgatókönyvíró, aki olyan korszakalkotó alkotásokkal írta be nevét a filmtörténetbe, mint a Kramer kontra Kramer, a Hely a szívemben, de ő volt a társ-forgatókönyvírója a Bonnie és Clyde-nak is.

A férfi New York-i otthonában, Manhattanben halt meg, amit asszisztense és menedzsere, Marisa Forzano erősített meg – írja a Variety.

Robert Douglas Benton 1932-ben született Waxahachie városában, Texas államban. A Texasi Egyetemen szerzett képzőművészeti diplomát, majd a Columbia Egyetemen folytatott mesterképzést, kezdetben festői ambíciókkal. Hogy megélhetését biztosítsa, rajzolóként és karikaturistaként dolgozott, végül az Esquire magazin művészeti igazgatójaként vált ismertté.

Itt ismerkedett meg David Newmannel, akivel együtt írták első jelentős forgatókönyvüket, a forradalmian új Bonnie és Clyde-ot. A film számos visszautasítás után végül Arthur Penn rendezésében, Warren Beatty produceri és főszereplői közreműködésével valósult meg 1967-ben, és óriási szakmai és közönségsiker lett, valamint Oscar-jelölést is hozott Bentonnak.

Benton első rendezése, az 1972-es Vadnyugati kalandorok (Jeff Bridges főszereplésével) ugyan pozitív kritikákat kapott, de nem hozta meg a várt anyagi sikert, így karrierje átmenetileg megtorpant. 1977-ben viszont új lendületet kapott, amikor Robert Altman producerként segítette The Late Show című filmjét, amely már szerény sikernek számított.

Az igazi áttörést mégis a Kramer kontra Kramer (1979) jelentette. Az eredetileg Francois Truffaut-nak szánt projekt végül Benton kezébe került, aki Dustin Hoffman és a pályakezdő Meryl Streep közreműködésével rendezte meg a drámát. A film hatalmas kasszasiker lett, több mint 100 millió dollárt hozott, és elnyerte a legjobb film, legjobb rendező és legjobb adaptált forgatókönyv Oscar-díját is – utóbbit Benton írta.

Elismerték a munkáját

1984-ben a Hely a szívemben című filmje újabb Oscar-díjat hozott számára, ezúttal a legjobb eredeti forgatókönyvért. Sally Field is díjat nyert Benton filmjével, akárcsak Meryl Streep és Dustin Hoffman korábban. Az 1980-as évek közepén és végén ugyan kevésbé sikeres filmek következtek, de 1994-ben a Senki bolondja című, Paul Newman főszereplésével készült film újra reflektorfénybe helyezte őt.

Későbbi filmjei, mint a Rejtélyes alkony (1998), a Szégyenfolt (2003 – Philip Roth regényének adaptációja Anthony Hopkins és Nicole Kidman főszereplésével), valamint A nagy kaszálás (2005) változó fogadtatásban részesültek, de Benton rendezői kézjegye mindig erősen jelen volt.

Benton életművét a Writers Guild of America is méltatta: 1995-ben az Ian McLellan Hunter-díjat, 2007-ben pedig a Laurel Awardot kapta forgatókönyvírói munkásságáért. Nemcsak rendezőként, hanem mentoráló alkotóként is nagy hatással volt Hollywoodra.

Filmjei Oscarhoz segítették többek között Sally Fieldet, John Malkovichot, Jane Alexandert és Paul Newmant is.