A mutáns mókusok csontig lerágták a kiskamasz húsát

A siker természetesen nem a véletlen műve. Olyan könyvszériáról beszélhetünk, amely az eredeti trilógia megfilmesítése után még nagyobb népszerűségre tett szert. De talán nem is ez a sikerének legfontosabb komponense. Sokkal inkább arról van itt szó, hogy a kötetekben minden megtalálható, mi szem-szájnak ingere. Elmebeteg öldöklés, nagy szerelmek, szerethető hősök küzdelme meglehetősen démoni figurákkal, szabadságharc és hasonló ínyencségek. Szerelem, öldöklés, cukiság, bánat, halál, románc, cukormázas cukiság, vérfürdő. És így tovább, egyenletes körmozgással egészen a felemelő végkifejletig. 

A legkiválóbb mosópor

A bestselleríró nagyon érti a szakmáját, kivételes kisiparos, aki nem titkolja, hanem nyíltan beszél arról a kötet köszönetnyilvánító fejezetében, hogy milyen hálás annak a kreatív csapatnak, amely támogatja a munkáját, akik nélkül nem készülhetnének el világhírű regényei. Nagyon poszt-posztmodern módja ez az alkotásnak, irodalmi, hovatovább szellemi teljesítmény helyett így sokkal inkább szórakoztatóipari termékről beszélhetünk Az aratás hajnala esetében. Az AI használata pedig még be sem robbant igazán az irodalom világába. Lesznek még csúf, de valahol vicces meglepetések…

Szóval a csipet csapat lehúzott még egy bőrt Az éhezők viadala érdekes és nem mellesleg – társadalmi és politikai szempontból – nagyon aktuális világáról, hogy keressenek egy halom lóvét. Nehéz rájuk haragudni, nincs ezzel semmi baj, így megy ez.

És igen, olvasáspártiként csak szurkolni lehet annak, hogy az ehhez hasonló, inkább színvonalasnak nevezhető szórakoztató művek megszerettessék az olvasást a fiatalokkal, akik Az aratás hajnala után már magabiztosan hajózhatnak majd ki egyszer a nagybetűs irodalom végtelen óceánjára, ahol Nádas, Pynchon, Wallace, Hemingway, Kafka, Dosztojevszkij és a haverok már várják őket. 

A mutáns mókusok

Az előzménykötet a trilógiából már jól ismert Haymitch Abernathy rendkívül szomorú és véres történetét meséli el, aki bár megnyerte a Második Nagy Mészárlást, minden mást elveszített. Az aratás hajnala ennek a győzelemnek és elviselhetetlen veszteségnek a fájdalmas beszámolója egyes szám első személyben. 

A szövegből egyértelműen kitűnik, hogy Collins mennyire belakta már Az éhezők világának univerzumát. Magabiztosan jár-kel Panemben, de már nem tud igazán fondorlatos halálnemeket kitalálni. Az ember nem tudja, hogy sírjon vagy inkább visítva nevessen, amikor az egyik legrokonszenvesebb karakter

A burleszk totalitása csak azáltal kerülhető el, hogy az írónőnek kiváló módszerei vannak arra, hogy rokonszenvet vagy épp undort, megvetést keltsen a kötet szereplői iránt. Egyedül a bizonyos karakterek iránt érzett, jól felépített szimpátia gátolt meg abban, hogy egy ponton a falhoz vágjam a regényt, amelynek története egyébként gyorsan és már a kötet elején kikövetkeztethető.

Egy lamúr tisztasága

A könyv kifejezetten túlírt, a végjáték szabad folyását pedig indokolatlan módon és baromi idegesítő mennyiségben törik meg verses betétek. Magáról a Nagy Mészárlásról, Panem politikai viszonyairól többet is mesélhetett volna Suzanne Collins, helyette jó sokat kapunk a 12. körzet hétköznapjaiból, a mosás és szeszfőzés módszereiről, és egy olyan szerelemről, ami ártatlanságával, teljesen eltúlzott idealizmusával ma már csak az álmodozó romantikusokat tudja megérinteni, meg engem, aki majdnem megkönnyezte a lamúr ilyetén tisztaságát. 

De beszéljünk a pozitívumokról is egy kicsit! A kérdés az, hogy izgalmas ifjúsági regényként mit üzen, mit tanít a fiataloknak. A bajtársiasság, az igaz szerelem, a hűség és szabadság fontosságát, a diktatúrák, a tekintélyuralmi rendszerek elfogadhatatlanságát. Könnyedén eligazít abban, mi helyes, mi nem. Mindezt közérthetően, a szereplők iránti empátia segítségével. Így lesz helyes, gyermeteg, az érzelmekre és az észre is hatni tudó kis kikötő az irodalom már megidézett végtelen óceánjában. Az éhezők viadala-trilógia rajongóinak kötelező darab. Ők biztosan szeretni fogják.

Suzanne Collins: Az aratás hajnala
Agave könyvek, 2025
397 oldal

(Borítókép: Tövissi Bence / Index)