Mindenki a halálukról beszélt, pedig az életük még számtalan kincset hozott

Minden neves alkotóművésznek megvan a maga zenitje, amikor korszakalkotó, emlékezetes, úttörő és különleges művekkel kápráztatja el a világot. Mégis, gyakran hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy egy életmű nem csupán három neves alkotásból áll, amiket egy művész a csúcson hozott létre. 

Ahogy Leonardo da Vinci is több, mint a Mona Lisa és a Vitruvius-tanulmány, vagy Vincent van Gogh sem összegezhető csupán a Csillagos éj és a Napraforgók című műveivel, úgy a világ összes művésze megél számos korszakot, amelyek különböző módon hagynak nyomot a világban. A budapesti Szépművészeti Múzeum arra tett most kísérletet, hogy bemutassa azt a korszakot, amelyről sokan kevésbé szívesen beszélnek a művészek élettörténetében: a kései éveiket, az utolsó alkotásaikat. 

Volt, aki felett eljárt az idő, a kor pedig visszafogta, így nem tudott már olyan finom és részletgazdag műveket alkotni, mások utolsó éveiket tanulással, kísérletezéssel töltötték. Az is jellemző, hogy ha egy alkotó fiatalon halt meg, az ő utolsó korszaka és kései művei voltaképp még lehet, hogy az igazán nagy, korszakalkotó pillanatai előtt voltak. Akárhogy is legyen, szokatlan forma és ötlet, amit a Rövidülő jövő című kiállítás igyekszik bemutatni.

Rangon aluli

Bódi Kinga és Bodor Kata kurátorok a grafikai kiállítótérben rendezték meg a múzeum legújabb időszaki kiállítását. Céljuk volt többek közt, hogy a Grafikai Gyűjtemény gazdag kincstárában jobban elmerüljenek, és olyan rajzokat, metszeteket, grafikákat is a nézők elé tárjanak, amelyeket ritkán, vagy korábban sosem volt lehetőségük megmutatni. 

A majd 90 éves képzőművész évtizedeken át élt Németországban, nemrég tért vissza Magyarországra. A neoavantgárd korszakban ismertté vált művész a mail art egyik kiemelt hazai képviselője volt. A – nevéből adódóan is – levelezéssel összefüggő művészeti ág egészen a kilencvenes évekig különleges helyet foglalat el a képzőművészetben, az internet elterjedésével azonban veszített jelentőségéből. 

Perneczky Géza számos művét adományozta a Szépművészeti Múzeumnak, friss alkotásaiból is jó párat kiállíthatott most az intézmény. Míg régebben próbált túllépni a valóság ábrázolásán, mondván, „rangon aluli” egyszerűen lerajzolni azt, amit lát, az elmúlt években újfajta megközelítést használ, és számos olyan alkotása van, amelyek a korábbi műveitől gyökeresen eltérnek.

Tájképek, emberábrázolások, önarcképek, karikatúrák, rengeteg olyan téma és forma találkozik új rajzain, amelyek majdhogynem szembemennek azzal, amit egy időben képviselt. Ugyanakkor mégsem meghasonulásról beszélünk, hanem tágabb szabadságról, ahol a művészt már nem a társadalmi konvenció, a büszkeség vagy a művészi kötelem tartja vissza.

A kiállítás életútjának széles palettáját és nagy amplitúdóit mutatja be, mellé pedig kapunk egy részletesebb korképet a mail art és a hetvenes, nyolcvanas évek képzőművészete, illetve a személyes alkotói filozófiája hátteréről. A művésszel készült egy interjú is, ami a tárlat részeként meghallgatható a kiállítótérben.

Híd vagy folyó

A Rövidülő jövő kurátorainak több célja is volt a kiállítással. Egyfelől Perneczky Géza életművét szerették volna bemutatni, ráadásul a művészt el is hívták a megnyitóra, hogy ezzel személyesebb kapcsolatot teremtsenek a látogatók és az alkotások között. A művész a legfrissebb vázlatfüzeteit oda is adományozta a múzeumnak, ebben látható, mennyire diverz,

Emellett a szakemberek szerették volna, ha Perneczky példáján keresztül a Grafikai Gyűjteményben lévő számos más művet is kiállíthatnának, így egy külön szegmensben egymás mellett sorakoznak Francisco de Goya, Vincent van Gogh, Camille Corot, Édouard Manet, August Rodin, Toulouse-Lautrec és Pablo Picasso kései alkotásai.

Ezt a festményekkel, rajzokkal, grafikákkal kirakott falat három részre bontották, annak alapján, hogy egy művésznél pontosan mit is jelenthet a „kései” kifejezés. Az egyik ilyen, ha a művész korán eltávozik, és a kérdésfelvetései látszanak, de teljes választ már nem volt ideje mindenre adni.

A másik az időskori stílusváltás, amikor egy alkotó rugalmasabban áll hozzá korábbi művészetéhez, visszatér bizonyos kérdésekhez, hogy új és másfajta válaszokat adhasson rájuk, vagy épp, levetve a konvenciókat, szimplán örömét leli az alkotás kötetlen szabadságában. Sokszor csupán skiccekre, gyorsan létrehozható eredményekre törekszik, aminél az esztétika kevésbé jelentős, de érzelmi töltet továbbra is van. A harmadik, amikor olyan újfajta, kísérleti ötletekhez nyúl, amilyenekhez korábban soha. Keresi a kalandot, az ismeretlent, a fel nem fedezett területeket,

A Rövidülő jövő szokatlan, ugyanakkor érdekes és rendhagyó módon ábrázolja ezeket a kérdéseket és kihívásokat, így mindenképpen izgalmas lehet azok számára, akik szeretnek jobban elmélyülni a művészek gondolataiban életútjuk rejtett szegleteit és érzéseit is felfedezni.

A látogatók olyan kincsekre bukkanhatnak, mint az akkor frissen megjelent fotográfia és a korszak képzőművészetének különleges találkozási pontjai, illetve olyan alkotásokat láthatnak, mint Vincent van Gogh halála előtti utolsó műveinek egyike, ami történetesen élete egyetlen ismert rézkarca. A kiállítás Budapesten, a Szépművészeti Múzeum grafikai kiállítóterében látogatható 2025. szeptember 28-ig.

(Borítókép: Rövidülő jövő című tárlat 2025. május 15-én. Fotó: Németh Kata / Index)