Ma már a világ körül turnéznak, pedig eleinte örültek, ha nem volt üres a terem

A kanadai banda – amely nyár végén érkezik Budapestre, hogy az A38-on adjon koncertet európai turnéja keretében – nem mindennapi formáció. Az art rockot, a pszichedelikus zenét és az avantgárd művészeteket ötvöző zenekar a kétezres évek óta van jelen a nemzetközi művészeti életben, és jobbára nagyobb klubok visszatérő vendégei, ahol a közönség nem veti meg a hétköznapitól eltérő muzsikát.

És hogy kicsoda a fent említett Ben Shemie? Nevezhetjük alkotóművésznek, elvont zseninek vagy szimplán a SUUNS énekes-gitáros frontemberének. Egy kellemes, napos péntek reggelre esett, hogy lehetőséget kaptam interjút készíteni vele. Nem tudtam, mire számítsak, hiszen milyen lehet egy olyan bandának a frontembere, amelynek a zenéje korántsem az egyszerűen befogadható kategóriába tartozik.

Rocksztár a kisboltban

Szemben ezzel a rendhagyó megközelítéssel, Shemie nem az a klasszikus, furcsa, megközelíthetetlen, excentrikus művész, akinek egy ilyen art rock zenekar frontemberét gondolnánk. Videóchaten kommunikáltunk, és amennyit megismertem belőle, az pont az ellentéte a különc alkotónak. Egy tudatos, kétgyermekes édesapával beszélgettem, aki minden flancolás nélkül egy viszonylag egyszerű szobában, kényelmes ingben ült be a kamera elé, gondolatait pedig érthetően fejezte ki. 

De akkor lehetne kérdezni, hogy hol a kapocs az idegrendszert megdolgoztató zene és egy olyan férfi között, akivel bármikor összefuthatunk a közértben, és nem tűnne ki elsőre a tömegből. Erre próbáltam keresni valamilyen választ, ezért kicsit jobban belemásztunk az énekes múltjába. 

Shemie szülei – a bevallása szerint – a 60-as, 70-es években felnőtt „hippik” voltak, akik rajongtak a zenéért. Sok mindent örökölt tőlük, de az egyik legjelentősebb a lemezgyűjteményük volt.

Gyerekként az ő bakelitjeiket hallgattam, amelyek az én zenei ízlésemre is alapjaiban hatottak. Olyan albumok szóltak otthon, mint Bob Dylan, Jimi Hendrix, Led Zeppelin, Joni Mitchell, Neil Young és sok más ebből a zenei világból. Ez lett a nyelvezete és az építőköve a későbbi zenei ízlésemnek. A részemmé váltak

– fogalmazott Ben Shemie. Persze elmondta, hogy az elektronikus zenei előadók is nagy hatással voltak rá a későbbi években, de ezek a művészek jóval nagyobb teret nyertek Európában, mint az Egyesült Államokban. Tapasztalata szerint más a zenei megközelítés a két kontinens között, ő pedig mint kanadai művész, aki Québecből származik, mindkét hatással találkozott.

Mi szól a rádióban?

A francia történelem is jelen volt az otthonában, nem csupán az Egyesült Államok hullámai. Ez hatott rá és a zenekarára is, amikor pedig Európában járnak, azt tapasztalják, hogy máshogy reagál a közönség is az olyan szokatlan és rendhagyó dologra, amit ők is csinálnak.

A stílus, ami a zenekari hangzásunkat nagyban befolyásolta, az a korai elektronikus zenei szcéna volt, ami Európában nagy népszerűségnek örvendett. Ha általánosítunk, Európában nagyobb az elektronikus zene kultúrájának történetisége, mint Amerikában. Ott volt klubkultúra, ami a mainstreambe is beférkőzött, amíg az USA-ban ez sokáig csupán szubkultúra maradt, ami nem tudott eljutni a rádiós körökbe. Nem tudom, hogy ennek mi volt az oka

– részletezi az előadó.

A kétezres évek elején ez a fajta hangzás könnyebben terjedt Európában, ők mégis képesek voltak sikert aratni a tengerentúlon is. Eleinte nem is vártak sokat az egésztől, csupán saját örömükre és megelégedettségükre játszottak. Ha öten voltak a koncerten, akiknek tetszett az egész, nekik már az is örömet okozott. 

Ben Shemie szerencsésnek tartja magukat, mivel lehetőségük volt, hogy sokat játsszanak sokféle közönség előtt, néha országokon is átívelve, zenéjük pedig az élő koncerteken keresztül létjogosultságot nyert. Dalaik és közönségük a mai napig nem a mainstreamből valók, de sokszor még olyan emberek is örömmel hallgatják őket, akik zeneileg nem kiművelt hallgatók.

Hogyan hallgassunk komolyzenét?

Az előadó nem ért egyet azzal az általánosítással, hogy a hallgatóság nagy része tudatlan lenne. Szerinte mindenkinek megvan a saját ízlése, és még ha stílusában nem is nyeri el valakinek a tetszését egy adott zene, a minőséget képesek felismerni benne. Példának a komolyzenéről kezdünk értekezni, amit ma már sokan hasonlóan elkerülnek, mint, mondjuk, a banda által képviselt rendhagyó, kísérletező muzsikát. 

Saját példájából kiindulva elmeséli, hogy bizony neki is idő volt, mire el tudott mélyülni ebben a világban, ami szerinte ma már könnyen elérhető, kimeríthetetlen forrás, így bárki megismerkedhet vele.

Nem a legdurvább cuccokkal kell elindulni. Amikor én voltam tinédzser, nálam az első állomás a Pixies volt, ahogy elkezdtem egyre távolodni a mainstream zenétől. A Pixies azért is érdekes, mert nagyon egyszerűnek hat. A zenéjük olyan, mintha popot hallgatna az ember. A pop nyelvezetét használják, de közben az olyan elemek, mint az üvöltés és a beszéd furcsa elegye, keveredik más, nem mainstream hatásokkal, a zene mégis befogadható

– meséli kérdésemre Ben Shemie. Az énekes hozzáteszi:

„Érdemes minden zenét többször meghallgatni. Ha maradunk a példánál, és, mondjuk, elsőre valaki nem szereti meg a Pixies stílusát, de tízszer végighallgat egy lemezt, elkezdi megismerni, megszokni a dalokat, tudni fogja, mi mi után következik, és egyre befogadhatóbbá válik az egész, hiszen nem idegen zenével állunk szemben. Úgy hiszem, a mainstreamen kívüli zenénél a legnagyobb probléma a befogadhatóság, illetve hogy sokan nem adnak neki esélyt. Mégis, valaminek a könnyed ismétlése a hétköznapokban – anélkül hogy erőltetnénk a dolgot – képes működni.

Kíváncsinak és nyitottnak érdemes lenni, hiszen minden az elköteleződésről szól, és idővel rájöhetünk, hogy ez az egész világ nem is olyan őrült és furcsa, mint amilyennek elsőre tűnik. Ez a rengeteg dolog odakint van, elérhető, és bármikor felfedezheti bárki, aki érdeklődik iránta. Ez a mai napig reményt ad nekem.”

A zenész szerint az ő rendhagyó stílusukban kiemelten fontosak az élő koncertek. Amit lemezen kap a hallgató, nagyban eltér attól a hatástól és érzéstől, aminek egy élő koncerten van kitéve. A kezdetektől arra törekedtek, hogy amit lemezen megcsinálnak, az élőben is megvalósítható legyen, ugyanakkor túl is lépnek ezen, a koncertek pedig teljesen új világot nyitnak a zenéjükön belül is.

Ezt a rendhagyó világot 2025. augusztus 9-én a közönség is megtapasztalhatja Budapesten, az A38 Hajón, ahol a banda 2024-ben megjelent, The Breaks című lemezét mutatja majd be.