Ennek a magyar zseninek kijárt volna a csillag a hollywoodi járdán

Május 14-én ünnepeltük Nemeskürty István születésének centenáriumát, és ugyancsak idén, október 8-án lesz tíz éve, hogy elhunyt a magyar filmművészet óriása. Akinek a neve hallatán mégis legtöbbünknek egy korszakos könyv, a Don-kanyarban elpusztult 2. magyar hadsereg történetét feldolgozó, 1968-ban megjelent munka, a Requiem egy hadseregért jut az eszébe.

A Kollarik Tamással folytatott beszélgetésben megemlítettük:

• Vajon szocialista producer volt-e Nemeskürty?
• Nem kevesebb mint 160 film elkészültét gondozta.
• Olyan rendezőóriások karrierjét indította el, mint Jancsó Miklós, Szabó István, Fábri Zoltán és még sokan mások.
• A Szegénylegényektől az Egri csillagokig megannyi korszakos film körül bábáskodott.
• Miért szorult háttérbe a rendszerváltás után?
• Érték- és időtálló-e a szellemi hagyatéka?

Korszakos könyv ide vagy oda, Nemeskürty istenigazából a magyar film történetében alkotott maradandót. Kissé félve indítottuk a Kollarik Tamással folytatott beszélgetést egy akár provokatívnak is tekinthető kérdéssel: sértő-e, ha Nemeskürty Istvánt egyfajta szocialista producernek hívjuk? Hiszen munkásságának legszebb évtizedei, ha úgy tetszik, a fénykora az úgynevezett létező szocializmus időszakára esett.

Szocialista producer volt?

„Nem gondolom, hogy Tanár úr megsértődött volna, de azért jegyezzük meg, hogy a filmes tevékenysége is messze túlmutat a használt jelzős szerkezeten. Továbbá Nemeskürty István filmen túli szellemi hagyatéka is jószerivel felmérhetetlen szélességű és mélységű: egyszerre volt irodalomtörténész, szerkesztő, író, kritikus, egyetemi tanár” – hangsúlyozta Kollarik Tamás.

Valóban nehéz röviden meghatározni, és lehetetlen behatárolni, de talán nem is szükséges. Nemeskürty a magyar filmtörténet legnagyobb hazai producerei közé tartozik, tevékenysége Janovics Jenőhöz mérhető, de ha az országhatárainkon túl tevékenykedő magyarokat is számba vesszük, akkor pedig Csupó Gábor vagy Andy Vajna fogható hozzá, és most a régmúlt óriásait, Zukor Adolfot és William Foxot ne soroljuk… Nagyon szimbolikus, hogy 1968-ban a velencei filmfesztiválon Ezüst Oroszlán díjat kapott, amely szinte egyedülálló a fesztivál történetében, hiszen nem filmért, hanem egy könyvért, A magyar film történetéért jutalmazták ezzel az elismeréssel. Filmes tevékenységét és örökségét számba véve nemcsak Magyarországon, hanem világviszonylatban is példátlan az életműve.

Tényleg példátlan, hiszen több mint 25 évig volt stúdióvezető, ahogy ma neveznénk, producer, rendszereket és stúdiókat épített fel, és ez idő alatt még több mint 160 egész estés film elkészítéséért is felelt, miközben forgatókönyveket írt, és dramaturgként is segítette a munkát. Hosszú lenne a gondozásában elkészült valamennyi filmet felsorolni, de a Szegénylegények, Egri csillagok, Sodrásban, István, a király, Csillagosok, katonák, A kőszívű ember fiai, A veréb is madár, Az ötödik pecsét, Jutalomutazás… már önmagában is igencsak lenyűgöző sorozat.

Emellett számtalan alkotót, rendezőt indított útjára Szabó Istvántól Ranódy Lászlón, Fábri Zoltánon, Dárday Istvánon, Kovács Andráson, Várkonyi Zoltánon, Gyarmathy Lívián, Lugossy Lászlón, Gothár Péteren, Vitézy Lászlón, Koltay Gáboron, Bereményi Gézán át Ádám Ottóig. És még sokáig lehetne sorolni. Nemeskürtynek köszönheti a magyar, de az egyetemes filmtörténet is Jancsó Miklós elindulását, és még a Hernádi Gyulával kialakult, ma már legendás alkotópárosát is. Jancsó is így fogalmazott: „Ezt a barátságot Nemeskürty hozta össze.” Az egyik legnagyobb filmrendezőnk, Gaál István teljes életművét a Tanár úr fogta össze és gondozta, nélküle a Sodrásban című remekmű sem születhetett volna meg. Ahogy a szinte egy időben – pár év csupán az eltérés – olyan eltérő stílusú, de mégis örökzöld mozik születtek stúdiójában, mint a Szegénylegények (1966) vagy az Egri csillagok (1968).

Kevés a tudás, kell a szív is

Felvetjük Kollariknak, hogy az Egri csillagok lassan 50 éves lesz, mégis mindmáig a legnézettebb történelmi filmünk, nemcsak idehaza, hanem külföldön is.

Igen, az elmúlt fél évszázadban aratott sikere a filmnek elég bizonyító erő – fogalmazott Kollarik. – Nemeskürty ismerte a titkot, tudniillik azt, hogy a legjobb szakemberekkel és alkotókkal kell dolgozni, akiknek nemcsak a belülről megélt nagyszerűség okozta vágyaik és kapcsolataik vannak, hanem tudásuk és szívük is.

A Tanár úr magyar történelmi és irodalmi alapra építkezett, és vallotta, hogy a kultúra nemcsak kevesek luxusa, hanem identitáskérdés is. Miközben óriási felelősség az is, kik kapják meg a korlátozott számú és összegű lehetőséget ahhoz, hogy feldolgozzák, elmeséljék közös történeteinket. Meggyőződése volt, hogy nem átmeneti helyen vagyunk a Kárpát-medencében, és nyelvünket, történelmünket és hagyományainkat nem szabad félretenni a „világtrendek” miatt. Nemeskürty állította, filmet készíteni is lehet hazaszeretet kérdése. Híres mondása volt: „Az igazi hazaszeretet természetes tevékenység.” Mindig az értéket, a tehetséget és a nemzeti érdeket nézte, és nem a pillanat szeszélyét, Franco Nero találóan nevezte őt „honmegtartó professzornak”.

Nem kerülhetjük meg a felvetést, hogy Nemeskürty a rendszerváltásig volt igazán aktív filmes területen, utána valahogy kiszorult a filmes közéletből. Vajon hogyan viselte háttérbe szorítását?

Elegánsan és derűvel, csak annyit mondott: ebben már nem veszek részt. Volt benne egy belső határvonal, hogy meddig lehet kompromisszumot kötni – állítja Kollarik. – Talán ez volt a legnehezebb az életében, nem átlépni ezt a vonalat, egy vallásos, konzervatív hazafi a szocialista filmvilágban, aki hasznosan akarta szolgálni a nemzetet. Ez az alapállás összetett helyzetet és sok nehézséget okozott.

A rendszerváltás előtt megkezdték kiszorítását, parkolópályára helyezését. Az akkori Filmintézet, Filmarchívum élére került, ahol már nem volt tényleges cselekvési lehetősége. Amikor ezt felismerte, önként távozott. Sok filmes nem túl elegánsan viselkedett, Nemeskürty erre azt mondta: „Az a 30-40 filmrendező, akiket a pályára és sikerhez segítettem, ma meg se ismer. De jó is ez így, mert legalább nem bízom el magam.”

Nehezen élte meg a rendszerváltást

Érdekes kérdés, vajon a rendszerváltás után már nem is kapott szerepet? Maradt-e bármilyen kézzelfogható öröksége a magyar film világában?

Rövid ideig a Magyar Televízió vezetője is volt 1990-ben, de ez csak pár napig tartott – jelzi Kollarik. – Terhelt világ volt az, túl nagy szeretet nem vette ott körül, látva a feladat lehetetlenségét, azonnal távozott. Az első Orbán-kormány idején kormánybiztosként önmagához méltó feladatot vállalt: millenniumi ünnepségek vezetője volt, és talán utolsó filmes munkájaként Koltay Gábor filmjének, a Sacra Coronának volt a forgatókönyvírója. De ha lehetek szubjektív, akkor elmondom, hogy a barátsággá nemesedő évtizedes kapcsolatunk alatt tanultak tapasztalatait beépítettem később filmes vezetői munkámba. A több mint 1300 filmet támogató Magyar Média Mecenatúra program eredményei mögött, az Oscar-díjtól a többmilliós nézőszámokig ott van Tanár úr szelleme, ahogy fényképe is ott állt az irodámban.

2015-ben Harriet lánya engedélyével Kollarik róla nevezte el a történelmi dokumentumfilmeket támogató programot, majd pár évvel később egy fontos, országos televíziós szervezet Nemeskürty-díjat alapított. A Tanár úr elsők között méltatta Magyarországon Janovics Jenő kolozsvári producer filmtörténeti jelentőségét, ahogy Zukor Adolfról és a hollywoodi magyar filmesekről is írt még a rendszerváltás előtt. Ezeket az ügyeket a Mecenatúra programban a lehetőségek szerint továbbvitték, a program támogatott egy Janovics-dokumentumfilmet. Később Zágoni Bálinttal egy monográfiát is szerkesztettek a 150. évfordulóra, és már tucatnyi kötetük jelent meg Kollarikéknak a hollywoodi magyarokról is.

Kollarik biztos abban, hogy nem, a Tanár úr családján, a lányán, Harrieten kívül is többen dolgoznak ezen az ügyön, a legrégebben és legerősebben Koltay Gábor, aki barátként és alkotótársként nagy áldozattal és szeretettel több évtizede gondozza az örökséget. Most éppen A film szerelmese címmel készít egy filmes kötetet, amelyhez Kollarik írhatta az előszót, és abból egy-két részt ebben a cikkben idéz. Továbbá a Magyar Művészeti Akadémia, a Corvin-lánc Testület vagy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem is ápolja Nemeskürty emlékezetét. A Corvin-lánc Testület megbízásából Sallai Zsófia Toót-Holló Tamás szerkesztésében monográfiát állít össze, továbbá Tanár úrról nevezték el az NKE Tanárképző Kart. Nemeskürty nem külső adathordozón tartotta a tudását, a döntési és szintetizáló képességhez szükségesek a fejben meglévő ismeretek. Kevés az, ha csak vincsesztereken van meg az adat, és csak keresni tanulnak meg a maiak a világhálón. Ez is fontos érték és üzenet a Tanár úr hagyatékából, a hazaszeretet mellett ez is kulcskérdés, amelyet Kollarik szerint át kell adni a jövő pedagógusainak.

Életműve ércnél maradandóbb

A mai világban, politikai és ideológiai frontvonal mentén kettészakadt hazánkban muszáj megkérdezni: Nemeskürty Tanár úr megítélése egyértelmű-e mindkét oldalon?

Kollarik azt reméli, nemzeti konszenzus van ebben a kérdésben, nemcsak tanítványai, tisztelői, barátai, hanem pályatársai, kortársai számára is elfogadott név. Még irigyei és rosszakarói körében is Tanár úr volt, akiket a legtöbb esetben a szellemi és műveltségi párbajképtelenség okán – ahogy a történelem bizonyította – felettébb túlzó lenne ellenfeleinek nevezni. Legalábbis Kollarik ezt fogalmazta meg Koltay Gábor könyvéhez írt bevezetőjében.

A Tanár úr egyébként nemcsak tudásával, hanem viselkedésmintájával is tanított. Szellemi függetlensége és személyiségének integritása példamutató volt, pontosan ítélt, látta az értéket. Pályatársai elmondták, hogy a filmes világban sem ritka intrikát kerülte és nem tűrte. Műveltség, olvasottság, szorgalom, alázat, ezt kereste és értékelte mindenkiben, fontos pozícióba jutott emberek esetében is egyértelművé tette, hogy neki értéktelen az, aki a klasszikus pesti mondás szerint emelkedett magasra: tudása nem, de kapcsolatai feljogosítják a pozícióra. Emiatt természetesen akadtak is konfliktusai bőven…

Végül tegyük fel a kérdést: hatással van-e ránk, az utókorra a Tanár úr öröksége? Mi a legfontosabb üzenete Nemeskürty szellemiségének?

„Nagyon sok fontos üzenete van hagyatékának, nem mernék egyet kiemelni, de az biztos, hogy a magyar kultúra esetében örök érvényű: „Ha semmi másba nem meríti a művész a hálóját, mint a magyarság keservességébe és gyötrelmesen szép sorsába, hétköznapjaiba: mindig gyöngyszemet talál.” A törekvésünk pedig nem hiábavaló, mert: „Mit tehetnénk? Mindent el kell követnünk, hogy ne mondhassuk, hogy senki se mondhassa: nincsen számunkra hely a nagyvilágon.” Meggyőződéssel vallom, hogy nemcsak kulturális, de történeti jelentősége is van a Nemeskürty-életműnek. Koltay Gábor István, a király című filmje mögött ott volt Tanár úr, és ennek a filmnek a vitathatatlanul óriási erejéről és hatásáról Nemeskürty így fogalmazott: „Megkockáztatom azt az állítást, hogy hozzájárultam a rendszerváltás folyamatának megindításához. Ez nekem egyébként elhatározott célom volt.”

(Borítókép: Nemeskürty István. Fotó: YouTube)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!