Öt évig dolgozott rajta, megmutatta, egy délután után bezárták

„Egy nap a munkahelyemen a hétköznapi rutinfeladatok közben megpillantottam pár darab alkatrészt a földön. Kidobásra szánt fémhulladékok voltak, de a formájuk és az elhelyezkedésük miatt egy skorpió farkát rajzolták ki előttem. Brahiból elkezdtem összeszerelni őket, ez indított el bennem valamit, ami aztán két hónapnyi munkához, kísérletezéshez, és végül az első szobor megszületéséhez vezetett” − mesél Zosky a kezdetekről.

Inspirációjának forrása széles skálán mozog, legtöbbször azonban:

• A természetben látott jelenségek (például egy felszállni készülő katicabogár),
• egy alkatrészének esztétikája
• és egy színkombináció ihleti meg.

„Mások is szerették volna látni a szobrokat, így Szabó Balázs barátommal együtt eldöntöttük, hogy csinálunk belőlük egy kiállítást. Innentől kezdve maga a kiállítás is ugyanolyan alkotássá vált, mint bármelyik szobor. Egyetlen nagy művé, amely az egész munkásságomat keretbe foglalja” − fogalmaz Zosky, aki egy ötéves projekt lezárásaként tekint a mindössze néhány órán keresztül látogatható, huszonöt szobrot felvonultató pop-up kiállításra. De itt még nem áll meg a buli: a budapesti bemutatót követően a kiállítás októberben Rómába látogat, ahol a Collegium Hungaricum ad otthont a különleges anyagnak.

Zosky autodidakta alkotó, több mint egy évtizede építi talált nyersanyagokból különleges fémszobrait. A sok száz elemből összeillesztett plasztikák, asztali szobrok egyéni művészeti univerzumot teremtettek, tele fémből csavarozott, robotszerű állatokkal, fantázialényekkel és gépezetekkel.

A férfit mindig is lenyűgöztek a gépek, csodálva figyelte működésüket, összetettségüket. Amint megpillantotta „egy hatalmas mozdony vagy csendes óramű lelkét”, rögtön meg akarta érteni a szerkezet lényegét, alkatrészeinek precíz egymásra hatását.

Érzelmes ember vagyok

Már fiatalként tombolt benne az alkotásvágy: kiskamaszként folyamatosan átrendezte a szobáját, maketteket, fali dekorációkat készített, aztán jött a kamaszkor, a motorkerékpár-felújítás és -átépítés, felnőttként pedig az autóipar és a műhelyek világa, ahonnan egyenes út vezetett az első alkotás megszületéséhez.

Általában úgy áll neki egy szobornak, hogy megpillant egy alkatrészt, és meglátja benne az adott élőlény testrészét, amely aztán a mű központi eleme lesz. Mint mondja, feledékeny ember, de két-három raklapnyi alkatrészből dolgozik, és abban a pillanatban, amint megpillantja a központi alkatrészt, a fejében rögtön felugrik a többi alkatrész képe is, ami szóba jöhet a formája, mérete miatt. Ilyenkor már tudja a felületkezelést is, vagyis hogy a szobornak milyen stílus állna a legjobban:

„Ilyenkor már ott van a fejemben a kész szobor. Mindig van egy kis százalék változó, de nagyjából azonnal lepörög bennem, hogy mi lesz belőle. Utána kezdődik a fizikai megvalósítás, ami már az ellentéte. A szobrok több száz darab alkatrészből készülnek. A hegesztést abszolút mellőzöm, kilencvenöt százalékban csavarkötéssel dolgozom, pontosan ez adja meg a szobrok különleges esztétikáját, életet ad nekik. Ez egy elég hosszas folyamat, egy-egy munka általában két-három hónapig készül” − ismerteti a munkafolyamatot.

Ilyenkor nagy segítség az a nagyon mély, meditatív állapot, amelybe belekerülök. Olyan szintű hiperfókusz alakul ki, hogy kétszáz százalékban oda tudok figyelni arra, amit csinálok, teljesen megszűnik körülöttem a külvilág. Elég érzelmes ember vagyok, nagyon sokat stresszelek a hétköznapokban. Ebbe az állapotba menekülök, az alkotás megnyugtat. Nekem ez kell.

A Pille könnyű fém, súlyos jelenlét című kiállítás tehát egy ötéves projekt eredménye. Semmi szponzor, csak két apuka, akik magánéletük mellett ebbe fektetik minden energiájukat. Zosky azt mondja, semmit nem akarnak elsietni, a lényeg, hogy minél magasabb színvonalú legyen, amit csinálnak.

„Végre sikerült összerakni egy olyan kiállítást, amelyről bátran elmondható, hogy merőben eltér a megszokottól. Nem az volt a cél, hogy idejöjjünk és lerakjuk a szobrokat, hanem a kiállítás is egy alkotás, egy performansz, ami az egész eddigi munkásságomat összefoglalja” − emeli ki az alkotó.

(Borítókép: Siklói Zsolt 2025. május 19-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)