Az amerikai ügynök, aki megmenti Putyin életét

További Kultúr cikkek
-
Hogyan csap be minket az agyunk, amikor életünk legfontosabb döntéseit hozzuk?
- Kiderült, ki volt a csuklyás férfi az Erkel sejtelmes videójában
- Még mindig van, amiért letesszük a telefont – és ez nem a TikTok
- Spiró György: Ahhoz vagyunk szokva, hogy a forradalmárok vért ontanak
- A Jonas Brothers olyat lépett, amire senki sem számított
Berry eddig önállóan 18 Cotton Malone-regényt és vagy egy fél tucat thrillert írt, amiket 26 millió példányban nyomtattak ki, 41 nyelven. Blackwood viszont a Briggs Tanner sorozattal vált népszerűvé. Aztán néhány éve gondoltak egyet, egyesítették szellemi erőiket és Berry különleges ügynökének, a Cotton Malone széria egyik mellékszereplőjének a megelevenítésével indítottak egy háromrészesre tervezett minisorozatot.
Ennek első kötete volt a 2024-ben megjelent A kilencedik ember. A főszereplő, Malone ügynök ifjú neveltje, a leszerelt amerikai ranger, Luke Daniels. (A ranger az amerikai hadsereg egyik különleges alakulata, ők alkotják a 75. ranger ezredet, amely 4 zászlóaljból áll. Alapkiképzésük jóval keményebb, mint a sorkatonáké.) Már az utolsó néhány, önálló Malone könyvben is együtt bogozták ki a rejtélyesebbnél rejtélyesebb történeteket. A Daniels-trilógia mostani második kötetében – a Vörös hullócsillagban– is már egyedül veszi nyakába a világot, persze a távolból végig ott van neki segítségül a Magellán Ügyosztály technikai támogatása.
Az egyik szereplő Konsztantyin Franko, aki egyébként Vlagyimir Putyin
Ez a krimi annyira a jelen Oroszországában játszódik, hogy nyíltan beszél az ukrajnai háborúról és Putyin (persze nem Putyin néven, hanem Konsztantyin Franko) nagyorosz, birodalmi terveiről. Sőt, magyar szál is van benne, hiszen Luke egy korábbi bevetésén Kisvárdáról rándult át rendszeresen Kárpátaljára információkat gyűjteni, azonban az akkori küldetés szomorú végkifejlete, hogy az orosz titkosszolgálat elrabolta társát, akiről azóta sem hallottak.
A mostani sztori azzal indul, hogy Luke-ot visszaküldik Kisvárdára, derítse ki, tényleg megbízható-e a friss ügynöki füles, amely szerint az elrabolt bajtárs él, valamelyik titkos orosz új gulág börtönben.
Magyarország északkeleti régiója egyébként szimpatikusan jelenik meg a könyvben. Az infót persze nem lehet magyar földön validálni, ezért elkezdődik egy hosszabb utazás – inkább hajsza az idővel – Oroszországban, földön, vízen, levegőben.
Az elfogott bajtársra rálelnek, de, hogy kiérnek-e vele időben a szibériai térségből, nem árulom el. Viszont a krimi másik szereplője egy volt szovjet/orosz elnök, aki a rendszerváltást végigvitte Oroszországban 1991-ben. Ez a fantáziaalak lehet a valóban rendszerváltó Borisz Jelcin, de a neki tulajdonított cselekedetek alapján lehetne akár Mihail Gorbacsov is, az utolsó kommunista vezetője a Szovjetuniónak, de ezt egyértelműen nem lehet beazonosítani.
Mindenesetre ez az idős ember gyűlöli Franko/Putyint, és mivel emlékszik, hogy egykori elnöksége alatt a világűrben hagytak egyetlen, atomtöltettel felszerelt műholdat, most megpróbálja életben maradt tudósait rávenni, hogy a kommunikációs eszköznek álcázott bombát – a Vörös Csillagot – irányítsák vissza a Földre, egészen pontosan a Kremlt vegyék célba.
Rettenetes, vagy Rettegett Iván?
A történetnek van egy félig-meddig fikciós vonulata, amely IV. Rettegett Iván könyvtárát kutatja. Erre azért van szükség, mert a műholdnak álcázott atombomba irányítási kódjait Rettegett Iván – egykor valóban létezett, ám 1584-es halálát követően teljességgel eltűnt – könyvtárának egyik kötetével lehet csak megfejteni. A különleges kötet utáni hajsza az egyik motorja a pörgős kriminek, amelyben ott vannak az újgazdag oroszok éppúgy, mint a kiskirályként működő, gátlástalan oligarchák.
Bár nem mindig kötelessége egy izgalmas történetnek, hogy mindenben pontos fotóként kövesse a valóságot, de azért azok az ezer kilométeres autós utazások és a Bajkál-tó környékére, Oroszországon kívülről csak úgy hip-hop berendelt és megjelenő magánhelikopter – ismerve a most is hadiállapotok között élő Oroszországot –, hát ez kissé erősnek tűnt.
A másik pedig a könyvtár-tulajdonos cár neve. Én már jó néhány évtizedet lehúztam újságíróként, ráadásul történelem szakon is végeztem, ám még soha nem találkoztam azzal, hogy valaki, valahol tudatosan nem a hazai történetírásban és orosz történelem oktatásában megszokott Rettegett Iván nevet használja IV. Iván esetében, hanem a Rettenetes Ivánt. Állandó megjelenése ebben a formában némileg zavarta a folyamatos olvasást, hiszen az ember mindig visszakapcsolt gondolatban és hozzátette: rettegett.
Ezzel együtt a krimi pompás, sodró, magával ragadó, a szokásos „nem-tudom-letenni” Steve Berry-regény, őszintén bevallom, már most várom a Luke Daniels-trilógia harmadik és egyben befejezőrészét, amelynek megírását 2026-ra ígérték a szerzők.
Steve Berry és Grant Blackwood: Vörös hullócsillag
Gabo Kiadó, 2025
495 oldal
(Borítókép: Fekete Tímea / Index)