Túl akarta élni a rabszolgaságot, ezért furcsa dolgot tett
További Kultúr cikkek
-
Básti Juli: Annyi napidíjunk sem volt, hogy elmenjünk egy hülye pizzát enni - Olyan helyen tűntek fel a magyarok, ahol senki sem számított rá
- L. Simon László: Erről nem akarok nyilatkozni, kérdezze Demeter Szilárdot
- Rendkívüli együttműködést jelentett be a Magyar Állami Operaház
- Michael Douglas: Nem akartam holtan összeesni a forgatáson
Mark Twain Huckleberry Finn kalandjai című regénye a XIX. század egyik legmeghatározóbb alkotása, amelynek most végre a „másik oldalát” is megismerhettük. Everett a James című regényben csavart egyet a Twain-féle narratíván és perspektíván, a sztori ugyanis nem Huck, hanem a szökésben levő rabszolga, Jim (más néven James) szemszögéből íródott.
Az események jelentős része ismerős lehet az eredeti regényből: James megszökik a rabszolgaságból, tutajon menekül a Mississippi mentén, miközben különböző kalandokba keveredik Huckkal. Az új főhős miatt azonban még az eredetinél is súlyosabb, árnyaltabb és mélyebb emberi drámát kapunk.
Izgalmas nyelvi megoldások
Everett intelligens, tanult, érzékeny és filozofikus gondolkodású emberként írja le Jamest, aki szándékosan játssza el a tudatlan rabszolgát, hogy túléljen a fehérek uralta világban. A regény talán legizgalmasabb része, a nyelvi megvalósítás is ehhez köthető. James belső monológjai rendkívül magas színvonalú nyelvezeten íródtak, míg a fehérekkel az alsóbbrendű rabszolganyelvet használja:
a fehérek így nem érzik fenyegetve magukat a rabszolga intellektusa miatt.
A nyelv nemcsak kommunikáció, de az identitás, a szabadság és a hatalom eszközeként is funkcionál. A szerző tökéletesen érzékelteti, hogyan válik a nyelv az elnyomás és a túlélés kulcsává. James számára a nyelv elengedhetetlen a túléléshez, ugyanakkor belső szabadságának kifejezőeszköze is. Az intellektuális, irodalmi utalásokkal teli belső monológok erőteljes ellentétet mutatnak mindazzal, amit James a külvilág felé közvetít.
Everett, bár rávilágít a rabszolgaság kegyetlen rendszerére, egyéni sorsokon keresztül, már-már kalandregényköntösbe bújtatva mutatja azt be. Ahelyett, hogy csupán a feketék ellen elkövetett fizikai erőszakra koncentrálna, a rabszolgaság szellemi aspektusait is kiemeli – bemutatja,
hogyan kényszerítette a rendszer a feketéket arra, hogy eljátsszák saját alsóbbrendűségüket.
A szökéssel járó ígéret (a szabadság ígérete) központi témája a kötetnek, James jellemfejlődésében és világlátásában azonban hatalmas törést okoz, amikor rájön: a szabad államokban sem minden fenékig tejfel. Ez a válság a történet érzelmi csúcspontja, amely a regény témáját is adja.
- Mit is jelent a valóságban szabadnak lenni?
A regény sokszor reflektál az amerikai társadalom és történelem képmutatására: arra, hogy a „szabadság földje” hogyan tartotta fenn a rabszolgaság társadalmi intézményét. Everett finoman, mégis határozottan kritizálja a múlt és a jelen társadalmi viszonyait. A rétegzett, napjainkban is releváns mű nem csupán új megvilágításban mutatja be Twain klasszikusát, de humanista kiáltványnak sem utolsó.
(Borítókép: Püspök Petra / Index)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
