Auguszta
-7 °C
0 °C

Jack Kerouac: Művésztelep

2000.09.27. 19:24
Ginsberg mellett Kerouac volt az, akinek írásai a fiatalok, a beat-nemzedék érzéseit közvetítették a világ számára az ötvenes-hatvanas években. Az úton című regénye alapműnek számít, s a reflektorfénybe került író még számos könyvet vetett papírra, de ezek hatása nem érte el az első sikerét.

Napjainkhoz képest más korszak jelenik meg írásaiban, hiszen az ötvenes-hatvanas években, amikor még dúlt a hidegháború, a világ kicsit egyszerűbb volt. Senki sem hallott még az AIDS-ről, ismeretlenek voltak a kemény drogok, s egyáltalán, a társadalom is naivabb volt, a véres háborúk után nem áhítozta annyira a médiákból áradó erőszakot. (Persze ettől még vidáman létezett az amerikai délen a faji megkülönböztetés).

Első könyvének sikere után Kerouac elég nehezen viselte el a népszerűséget. Jelen könyve annak az időszaknak sajátos naplója, amikor a város (és a világ) nyüzsgése elől menekülve egy tengerparti bungalóba húzódik vissza - meditálni. Három hét magány után azonban visszamenekül a városba, ahol ismét végtelen ivászatokba bonyolódik.

Egy hétpróbás alkoholista érzései és gondolatai áradnak a könyv lapjairól. Ez persze azt is jelenti, hogy időnként zavaros, ,,józan" ésszel nem mindig felfogható monológgal van dolgunk. A félelem talán a legtöbbször felbukkanó érzés: félelem attól a naptól, amikor már az alkohol sem ad megnyugvást.

A szeszfüggöny mögött minden, ami Kerouaccal történik, összemosódik, ivászatok keverednek autókázásokkal, felmerül egy szerelemféleség, de aztán minden feloldódik egy hatalmas kaotikus látomásban, ami egészen addig tart, míg a szerző visszatér - oda ahonnan érkezett.
Az egészet ráadásként egy vers egészíti ki, ami a tenger hangjairól szól, ahogyan azt egy alkoholmámorban élő művész papírra vetette. Hát mit mondjak, ez utóbbit józanul nem igazán sikerült értékelnem.
(Szukits Könyvkiadó, 2000)

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!