Unplugged punkok a pincében

2000.08.02. 00:40
Zártkörű, akusztikus koncertet adott a Pesti Est Caféban kedd este az egyik legnépszerűbb angol punk-tánczenekar, a Chumbawamba. Fellépésük előtt az együttes énekes-gitárosával és webmasterével, Boff Whalley-jel beszélgettünk. A koncert viszonyag rövid volt, de rendkívül jó, bár a közönség nem tombolt különösebben.

Dunst, Jude, Boff
Egy nappal a Szigeten adott koncertjük előtt zártkörű, unplugged koncertet adott a Pesti Est Caféban a Chumbawamba. Fellépésük előtt a nyolctagú zenekar egyik énekese és gitárosa, Boff Whalley nyilatkozott az Indexnek. Mint megtudtuk, az önmagát anarchista punkegyüttesként definiáló zenekarban bázisdemokrácia van: minden döntést közösen hoznak meg, a zenekar körüli feladatokat pedig szétosztják egymás között. Boff az együttes weboldalát szerkeszti, Lou, a billentyűs pedig a könyvelést intézi.

Dunst
Boff nemrégiben frissítette a Chumba.com oldalt, ahova nemcsak a pontosított koncertdátumok kerültek fel, hanem egy ígéret is, hogy hamarosan feltesznek pár letölthető számot. A weboldal ironikus szövege szerint ,,Lehet, hogy felrakunk némi Metallicát és egy kis Eminemet is..." Bár lemezkiadójuk miatt hivatalosan nem támogathatják a Napstert és a zenék szerzői jogdíj fizetése nélkül másolását, a zenekar tagjai már csak anarchista nézeteik miatt is az internetezők pártján állnak a kérdésben. Boff persze nem mondott ilyesmit, csak annyit, hogy valahol az összes lemezük hanganyaga fent van a neten, és úgy tűnt, ez különösebben nincs ellenére.

A koncertet a Pesti Est Café pincéjében tartották: a meghívott kétszáz-kétszázötven vendég közül szerencsére nem jöttek el valamennyien, a terem így is megtelt. A párás hőséget a zenekart világító lámpák is fokozták: nem irigyeltem a sötét ingben, fekete nadrágban játszó Chumbawambát.

A rendes hangosításhoz, gerjedő gitárokhoz szokott fülemnek furcsa volt a kihangosított, unplugged koncert: bár a lendület megvolt a zenében, hiányzott a sújtás. Ennek persze a hőség is oka lehetett, no meg az, hogy a közönség nagyobb része nem igazán lelkesedett, bután ácsorgott, sokan pedig elöl a földön ültek.

Lou, Jude, Dunst
A műsort - ezért, vagy másért- viszonylag rövidre fogták, egy óra alatt lenyomták számos nagy slágerüket. A She's Got All The Friends That Money Can Buy-jal kezdték, a Drip Drip Drippel folytatták, aztán számos antifasiszta darab következett, így a Day The Nazi Died, az Enough Is Enough, sőt a Bella Ciao angol feldolgozása is. Aztán WYSIWYG című új lemezükről eljátszották még a Jesus In Vegast, egy Bee Gees-feldolgozást (New York Mining Disaster 1941), valamint pár régebbi számot, majd azt állították, hogy ez lesz az utolsó szám, és megpróbálták a Tubthumperrel betömni a népek száját. A közönség azonban eddigre ráébredt, hogy ugyancsak jó koncerten van, és nem akarta elengedni őket, úgyhogy nyomtak még egy ráadást.

Szerdán este kilenckor a Pepsi Sziget Nagyszínpadán lép fel a zenekar, ezúttal teljesen plugged változatban, jó hangosan, vidáman és sodró lendülettel. Szerintem kötelező.