Az amputált Marion Cotillard strandol és szexel

2013.03.05. 13:21

Egy kurva nem idomíthat orkákat? Ezzel a kérdéssel végződik Ali és Stéphanie, a Rozsda és csont két főhősének első beszélgetése. Ali melegítőgatyás pasi, aki egyedül neveli ötéves kisfiát, kidobóember egy klubban és a küzdősportokon kívül nagyjából semmi nem érdekli. Stéphanie meg egy bombázó, aki kardszárnyú delfineket (közismertebb nevükön gyilkos bálnákat, vagy orkákat) idomít. Különlegesen szép, különlegesen izgalmas a munkája.

Ennek megfelelően nagy az arca, amikor Ali kimenti a klubból, ahol megtámadja egy férfi, akit felhúzott, aztán ejtett. Ali próbálkozik némi prédiákcióval arról, hogy mire számíthat az a nő, aki így öltözködik, de Stéphanie-ról lepereg a szöveg. A férfi még megadja a számát (a nő pasijának orra előtt), arra az esetre, "ha valamiért szükség lenne rá", de Stéphanie soha az életben nem hívná fel, ha nem történne meg vele a legrosszabb.

De megtörténik: munkahelyi baleset éri, egy orka megtámadja és amputálni kell a lábait. A lánynak, aki éjjel a partik királynője, nappal meg rendíthetetlen állatidomár volt, nem marad semmije. A szépség, aki imádta, ha nézik, nem megy ki az utcára, mert nem bírná ki, hogy megbámulják. Mosdatlanul lézeng a lakásban, míg eszébe nem jut a mentő ötlet: Ali, a pasi, akivel csak egyszer találkozott. A pasi, aki nem volt se különösen kedves, se okos, de tette, amit abban a helyzetben tenni kellett. Ali most is teszi a dolgát: szellőztet, levegőzni viszi a lányt, nem kérdez, nem sajnálkozik. Ha úszni támad kedve, akkor úszik, nem fogja elkerülni a strandot csak azért, mert a lánynak amputálták a lábait. Így aztán Stéphanie is kénytelen vízbe menni, és Alihoz hasonlóan tojni arra, hogy ez kinek nem tetszik. Ahogy a rendező is tesz arra, hogy mennyire kellemetlen újra és újra a csonkolt lábak látványa. Stéphanie ilyen, ezt látjuk, nem szemérmeskedik takarókkal meg hosszú szoknyákkal.

Ali segítségével a lány fokozatosan szerzi vissza korábbi életének darabjait. A szabad levegőt, a barátait, a szexet, és végül az éjszakai életet is. A Rozsda és csont mégsem az Életrevalók 2. Nem arról szól, hogy a vagány külvárosi csávó visszaadja szegény nyomorék lány életkedvét. Egyrészt Ali minden segítőkészsége ellenére elég nagy bunkó, aki simán lekever egy hatalmasat ötéves kisfiának és aki nem teljesen érti, hogy mi a baj azzal, hogy megdug egy másik csajt is, amíg el nem magyarázzák neki.

Másrészt legalább akkora szüksége van a lányra, mint fordítva. Miközben illegális bokszmeccseken csapatja szét az arcát, "a pénz, de főleg a buli kedvéért", másik illegális munkájának következményei miatt kénytelen magára hagyni a kisfiát. Nem akar rosszat, de valahogy mindig félresikerülnek a dolgai. Aki vele van, annak legalább olyan türelmesnek kell lennie, mint ha egy beteget ápolna. És miközben Stéphanie kénytelen megtanulni az új testében élni, Ali is folyamatosan küzd a sajátjával: keményen edzi, aztán véresre vereti, majd újraedzi és újra szétvereti.

A Rozsda és csontot tavaly Cannes-ban állva ünnepelték. Végül nem nyert, de az ünneplés jogos volt, elsősorban a két főszereplő miatt. Marion Cotillard minden stációban hiteles: sikeres, magabiztos nőként, aztán zsíros hajjal, koszosan, totális reményvesztettségben ugyanúgy, ahogy az életét lassan felépítgető, bizonytalan újrakezdőként is. A The Telegraph-nak azt mondta, hogy általában sírni tudna, annyira gyűlöl szexjeleneteket játszani, de ebben a filmben másképp volt. Annyira azonosult a karakterével, hogy boldog volt, hogy Stéphanie újra élvezheti a testiséget. Ezen kívül szerinte a Rozsda és csontból hiányozna valami fontos a szexjelenetek nélkül, hiszen ez a film húsról és szívről szól. Marion Cotillard-nak simán ott lett volna a helye ezért a szerepért az Oscar-jelöltek között, sőt, az sem lett volna igazságtalan, ha ő nyer.

De legalább ilyen erős a férfi főszereplő, Matthias Schoenaerts is. A rendező, Jaques Audiard eredetileg egy amatőrt szeretett volna Ali szerepében látni. Boxklubbokban és edzőtermekben kereste az ideális főszereplőt, de aztán a Bikanyak című filmben meglátta Schoenaerts-t, aki ebben a belga krimiben egy hasonlóan finom lelket, egy izomagyú marhatenyésztőt játszott. Matthias Schoenaerts mindenben méltó párja Cotillard-nak, kettejük miatt még a film csomómentes befejezése is megbocsátható. Audiard nem először párosít egy nyers, iskolázatlan, szinte kegyetlen férfi hőst egy kifinomultabb, érzékenyebb, de valamilyen szempontból hátrányos helyzetű nővel: a 2001-es A számat figyeld! című filmjében Vincent Cassel játszott börtönviselt sutyerákot, aki egy siket titkárnővel lép szövetségre a nőt kínzó kollegákkal szemben.

A Rozsda és csont a március 9-ig tartó Frankofón Filmnapokon látható, de az sem kizárt, hogy lesz magyarországi forgalmazója is.