Amin még Kylie sem segít
További Cinematrix cikkek
"Az ilyen filmeket a kritikusok szeretik, a nagyközönség utálja, a filmrajongók meg tépelődnek rajta" - egy amerikai kritikus ezt írta a Holy Motors-ról. Igaza van, azok biztos jobban tolerálják, akik munkaidőben és nem egy fárasztó nap után ülnek be rá.
A rendező, Leos Carax huszonévesen robbant be a filmvilágba a tényleg nagyszerű Rossz vérrel, amiben akkori barátnője, Juliette Binoche játszott. Aztán megcsinálta A Pont-Neuf szerelmesei-t szintén vele. A francia film nagy reménységeként ünnepelték, kapott egy rakás (európai) díjat, majd közel tíz évig nem csinált semmit. Ekkor jött a sokkal nehezebben követhető Pola-X Guillaume Depardieu-val és Catherine Deneuve-vel. A kritikák már jóval keményebbek voltak, és Leos Carax megint elhallgatott, ezúttal 13 évre. Persze ez alatt is forgatott, de csak rövidfilmeket. A hosszú szünet után most itt a Holy Motors, és Caraxot megint ünneplik a kritikák, állva tapsolták Cannes-ban, a visszatérése teljes siker. Kérdés, hogy a nézők is annyira imádják-e majd ezt a filmet. Őszintén szólva, nem hinném.
A főszereplő, Monsieur Oscar (Denis Lavant) egy limuzinban utazgat Párizsban. Hajnalban, mikor elindul, még jól menő bankár, elköszön a gyerekeitől, átvág hatalmas kertjén. A limuzinban kamatokról beszélget, aztán kinyitja az első aktát, az első megbízást. Ezután átöltözik öreg, hajlott hátú, koszos koldusasszonnyá. Kéreget egy ideig egy hídon, aztán visszaül a kocsiba. És így folytatódik egész nap és egész este: egyik karakterből a másikba bújik, egyszer high-tech harcos, máskor a temetőben a sírokról a virágokat lezabáló torzszülött, családapa, bérgyilkos (áldozatát is ő játssza, csak hogy ne legyen olyan egyszerű), haldokló nagybácsi és így tovább. Minden megbízás, minden akta egy újabb szerepet rejt, amit eljátszik és megy tovább.
De egyik szerep sem egyszerű: sem Oscarnak, aki játssza, sem nekünk, akik nézik. A temetőbeli szörny például elrabol egy modellt (Eva Mendes) egy fotózásról, leviszi a csatornába, ott a lány kihívó esélyijéből csadort készít, beöltözteti, aztán álló farokkal az ölébe fekszik. Piéta Leos Carax módra: van, akinek vicces, van, akinek felháborító és van, akinek csak rossz nézni. Ők lesznek a legtöbben. Emberünk csak egyszer esik ki a szerepeiből, amikor találkozik excsajával, Celine-nel (Kylie Minogue), aki ugyanabban a bizniszben utazik, mint ő. Minogue, ha már énekesnő, dalra is fakad ezen a ponton.
"A színjátszás szépsége miatt csinálom" - mondja a főhős, amikor számon kérik, hogy kicsit kiégettnek tűnik az utóbbi időben. Ezen a két jeleneten kívül nem tudunk meg róla semmit, hiszen csak a szerepeiben létezik, az egyik szerepben fekszik le, a másik szerepben kel fel. Azt pedig ne is várjuk, hogy majd a rendező majd segít az értelmezésben. "Az emberek beszélnek a művészetről, a művészek meg csinálják, de miért kéne a művészeknek beszélniük?" - nagyjából ez Leos Carax véleménye arról, hogy kell-e magyarázatot fűzni a filmekhez.
Annyi azért kihámozható, hogy a Holy Motors a színészeket, a színjátszást ünnepli. Carax már az első filmjei után elmondta, hogy a legnagyobb kiváltság abban, hogy filmeket készít az, hogy színészekkel dolgozhat. Ez a film pedig igazi főnyeremény Denis Lavant-nak. Kilenc különböző karaktert játszhat el, totálisan szétcsúszott, őrült alakokat, kilenc maszkban, kilenc jelmezben. Carax a Holy Motors-t kifejezetten neki írta. "Harminc éve dolgozunk együtt, de nem ismerjük egymást a magánéletben. Nem vagyunk barátok vagy ilyesmi. Nem szoktunk együtt vacsorázni. Nem igazán beszélgetünk.(...) Annak ellenére, hogy ebbe a filmbe őt képzeltem el, úgy gondoltam, hogy van két-három olyan jelenet, amit nem tud igazán eljátszani" - mondta egy interjúban. Aztán rájött, hogy Denis Lavant jobb színésszé vált az évek alatt, amíg Carax nem forgatott. "Nem tudom, hogy mi történt vele a magánéletben, a munkában vagy mindkettőben, de olyan színésszé vált, aki minden szerepet el tud játszani. Amikor fiatalabb volt, akkor is nagyszerű volt, de főleg fizikailag, mint egy táncos vagy egy szobrász. Mostanra viszont mély emberi érzéseket képes kifejezni".
Ez nagyszerű, csak a nagy művészi egymásra találás során gondolhattak volna egy kicsit a nézőkre is. A Holy Motors ugyanis rendesen próbára teszi a türelmet, és miközben látjuk, hogy mekkora színész Denis Lavant, azért annak is örülnénk, ha többször nevethetnénk, hatódhatnánk meg, vagy izgulhatnánk. Mert ezeket rikán éljük át a film alatt, a két órán át tartó megrökönyödés pedig nem biztos, hogy megéri a jegy árát. Szóval ünnepeljük csak a színjátszást, megérdelmi, csak nem kéne elfelejteni, hogy ahhoz nézők is kellenek ám.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon