Írók, akik utálják a könyveik filmverzióit

2013.07.19. 16:19

Senki nem tud úgy utálni egy filmadaptációt, mint az író, akinek a könyve alapján készült. Még akkor is, ha egyébként a fél világ el van ájulva, és kultikus remekműnek tartja a filmváltozatot. A listal.com összegyűjtött néhány olyan írót, akik elégedetlenek voltak könyveik filmváltozatával, annak minden sikere ellenére.

Ragyogás
Ragyogás

Kubrick Ragyogását például annyira szeretik az emberek, hogy külön dokumentumfilm készült a Ragyogás filmváltozatának legelvetemültebb rajongóiról. (Ezt Magyarországon is vetítették a legutóbbi Titanic Filmfesztiválon.) A film alapjául szolgáló regény írója, Stephen King viszont nem osztja a rajongást: „Kicsit csalódott voltam a film végét illetően. Kubrick nem tudta megfogni a hotel embertelen gonoszságát. Mivel ő maga sem hitt ebben, ezért a nézőknek sem tudta hihetővé tenni” - szólt kegyetlen ítélte.

Még Jack Nicholson alakításával sem volt megelégedve. „Jack Torrance addig nem őrült meg, amíg be nem költözött a hotelba, Jack Nicholson meg a film legelejétől az őrültet alakítja” - magyarázta az író.  A Jelenleg futó Under The Dome regényéből készült sorozatra viszont azt mondja, hogy „érdemes nézni.”

Nincs annyi rajongója, mint a Ragyogásnak, de sokan gondolják úgy, hogy az Amerikai Pszichó egy zseniális film és Christian Bale remekelt, mint Patrick Bateman. Bret Easton Ellis, a regény írója viszont nem így látja, szerinte a könyv sokkal jobb. A filmverzióról pedig az a véleménye az egyébként nagy filmrajongó írónak, hogy nem is szabadna léteznie. „Az Amerikai Pszichó egy könyv. Nem hinném, hogy valaha is igényelte, hogy megfilmesítsék.” Szerinte a filmmel az a legnagyobb baj, hogy megválaszolja azokat a kérdéseket, amik a könyvben csak burkoltan vannak feltéve. „Szerintem az Amerikai Pszichó nem érdekesebb, ha az ember tudja, hogy a szereplő csak elképzelte vagy tényleg meg is tette azokat a bizonyos dolgokat" - mondja Ellis az Amerikai Pszichó brutális gyilkosságairól. Egyébként a Nullánál is kevesebb filmváltozatát is utálta, amit 1987-ben Robert Downey Jr. főszereplésével készítettek.

Amerikai pszichó
Amerikai pszichó

A Száll a kakukk fészkére öt Oscar-díjat nyert film, de a könyv íróját, Ken Keseyt mégsem sikerült lenyűgözni vele. Pedig eredetileg még segédkezett is a forgatáson, de két hét után otthagyta az egészet. Annyira kikészült a forgatáson látottaktól, hogy sokáig meg se nézte a filmet. Igaz, hogy később a felesége azt mondta, hogy miután hajlandó volt megnézni, végül is büszke volt a megfilmesítésre.

A Legenda vagyok filmadaptációit is utálta a tavaly elhunyt író, Richard Matheson. Az első feldolgozás, Az utolsó ember a Földön című film (1964) teljes csalódás volt számára, még úgy is, hogy ebben a verzióban azért valamennyire követték az eredeti sztorit. Ezután jött a Charlton Heston főszereplésével készült  Az omega ember (1971), ami annyira eltávolodott az eredeti műtől, hogy már nem is zavarta Mathesont. Egyszerűen nem tekintette a saját könyve alapján készült filmnek. Amikor bejelentették, hogy lesz egy újabb film a Legenda vagyokból, de most Will Smith főszereplésével, értetlenkedve állt a dolog előtt. „Nem is értem, hogy Hollywood miért van ennyire rákattanva a könyvemre.”

A következetlen író iskolapéldája Anne Rice, Az interjú a vámpírral című film alapjául szolgáló regény szerzője. Rice azon borult ki, hogy Lestat, az arisztokratikus vámpír szerepét Tom Cruise-ra osztották. Annyire kiakadt, hogy képes volt újsághirdetésekben tiltakozni a szerinte szerencsétlen szereposztás ellen. Aztán, amikor kiderült, hogy Cruise tökéletes Lestat, Rice ismét az újságokhoz fordult, és a színészt méltató hirdetést jelentetett meg. Rice a 2002-es A kárhozottak királynője ellen is tiltakozott, azt ajánlva a könyv rajongóinak, hogy egyszerűen felejtsék el a filmváltozatot.

De ugyanígy utálta a könyvéből készült filmet a Forrest Gump, a Mechanikus narancs vagy a Szahara szerzője. Utóbbinak teljesen igaza is van.