A 3D-láz nem várt mellékhatásai
További Cinematrix cikkek
-
Csöpög az erotikától ez az új sorozat, de picit sem bánjuk
- Nyugtatót kellett bevennünk, miután megnéztük Billie Eilish első sorozatát
- Maximumra tekerték a humort ebben az új mozifilmben
- A Netflix ezzel az új akciósorozattal most nagyon betalált
- Nincs ennél jobb misztikus sorozat, mégse hozzák be Magyarországra
Majdnem hatvan évvel az Avatar által okozott 3D-mánia előtt, 1952-ben mutatták be az első igazi háromdimenziós mozifilmet, a Bwana Devilt, amit azóta a technológia robbanásának kezdőszikrájaként tart számon a filmtörténet. A háromdé azóta is jelen van a mozi világában, időszakosan hol népszerűbbé, hol mellőzöttebbé válik. A Time magazin által 2011 legjobb blogjának választott Listverse most összegyűjtötte a filmes technológia térnyerésének váratlan következményeit.

Az egyik legfontosabb változás például a nyolcvanas évek virágzó 3D-kultuszához képest, hogy a három dimenzió napjainkra saját, egészen új eszközparkot és piacot termelt magának. A harminc évvel ezelőtti állapotokhoz képest a technológia – a digitális képrögzítéssel együtt – óriási és csodálatos fejlődésen ment keresztül. Részben ez is magyarázza, hogy a filmek költségvetése elkerülhetetlenül növekedik, és az alkotók egyre nagyobb összegeket hajlandóak áldozni azért, hogy filmjük 3D-ben is élvezhető legyen. Mindez nagyban befolyásolja a forgatókönyveket és az egyes jeleneteket is: a filmesek hajlamosak inkább látványos filmeket készíteni, mintsem jókat.
A technológiát övező hurráoptimizmus miatt a mozik kénytelenné váltak tetemes összegeket áldozni a korszerűsítésre. Egy-egy képernyő átalakítása akár 15-20 millió forintnak megfelelő összegbe is kerülhet az Egyesült Államokban. A három dimenzió pedig idővel törvényszerűen tört be a mozikból a nappalikba és hálószobákba is. A lakosság többségének ugyan a 3D-tévé egyelőre még megfizethetetlenül drága, megjelenése egy létező – legalábbis ébredező – igényt elégít ki, és idővel talán lesz létjogosultsága az átlagos pénztárcával rendelkezők otthonaiban is.
A három dimenzióba konvertálás viszonylag alacsony költsége miatt manapság egyre több eredetileg két dimenziós filmet porolnak le, csomagolnak újra és tesznek térhatásúvá. Elég csupán a Titanic újramegjelenésére gondolnunk, de a sor olyan további nagy nevekkel is folytatható, mint a Jurassic Park, a Top Gun vagy néhány Star Wars-film.
A háromdimenziós élmény tökéletesítésével nemcsak maga a 3D fejlődik, hanem a teljes filmtechnológia is. Egyre jobb minőségű képre törekszik a teljes moziipar – a 2D-n túl és innen egyaránt. És noha, mint már említettük, nem ez a mostani az első 3D-robbanás a filmtörténetben, a tendencia mégis azt mutatja, hogy egyre több film jön ki háromdében.
A pozitív visszhangon túl azonban mindenképpen teret kell engedni a szkeptikus véleményeknek is. Vitathatatlan, hogy a 3D feltűnése példátlan módon zavarta össze az emberi látást. Ahogy korábban már írtunk róla, az evolúció 600 millió éve alatt korábban még sosem merült fel az a probléma, aminek az emberi szem ki lett téve a technológia által. A szem erőltetése és megfeszített küzdelme pedig segített a különböző látási problémák diagnosztizálásban, valamint új kérdéseket vetett fel a vizuális észlelések vizsgálatában is.
Rovataink a Facebookon