Az ember, aki titokban sztár volt

Van egy amerikai énekes, akit senki nem ismer. De tényleg a kutya sem. Aki a hetvenes években mégis akkora hatással volt Dél-Afrikára, hogy ott hősként ünneplik. A sokáig halottnak hitt Sixto Rodriguezről Oscar-díjas dokumentumfilmet készítettek. Hány lemezt adott el Amerikában? Hatot, mondta a kiadója. Dél-Afrikában? Milliót.

Searchinf for Sugarman

A tavalyi év egyik legszerethetőbb filmje volt a Sundance-en és az Oscaron is díjat nyerő Searching for Sugarman című dokumentumfilm, ami egy elképesztő mesét tár elénk: a hetvenes években élt és zenélt Detroitban egy énekes, aki tehetséges volt, de két lemezével semmiféle visszhangot nem ért el, viszont Dél-Afrikában hihetetlen népszerű lett, bár nem tudott róla. A kilencvenes évek közepén két rajongó nyomozni kezdett az énekes után, aki állítólag a színpadon lett öngyilkos.

A pénz útját követték, így az afrikai kiadótól eljutottak az amerikai Suxxes kiadóig, ott az alapító-tulajdonos Clarance Avantig, aki dolgozott Miles Davisszel, Michael Jacksonnal, Stevie Wonderrel és Quincy Jonesszal is.

Rodriguez körül szövevényes, és így utólag visszatekintve kifejezetten szórakoztató mítoszgyár kezdett működni. A személyéről a környékén élő emberek sem tudnak sokat, azt sem tudták, mit dolgozik, hol lakik, mit csinál. Régen zenélt, volt egy nagy slágere Sugarman címmel. A város, az utca költője volt, aki az utcán élt, ott zenélt, azt énekelte és zenélte, ami Detroittal és a városlakókkal történik. Az amerikai autóipar központját fokozatosan hagyta el a napfény és az öröm, így nem csoda, ha dalai sem a legvidámabbak, viszont megénekelte alaposan az ember szabadságát.

Az 1971-es albumtól nagyon sokat vártak. Két héttel Karácsony előtt jelent meg, de semmi nem történt. Miről szólt az album egyik dalának első sora? Két héttel Karácsony előtt elvesztette a munkáját a dal beszélője. Próféta volt, nem csak tehetség, mondta az egyik producere, Steve Rowland, aki Jerry Lee Lewisszal, a Cure-ral és a Boney M-mel is dolgozott. Az erősen túlzó állítás bizonyítja, hogy erős szavakkal lehet nagy meséket építeni, és mi lehetne nagyobb mese annál, minthogy valaki évtizedekig nincs sikerének tudatában? A dokumentumfilm nagyon ügyes építkezéssel eléri, hogy a nézőt is izgatni kezdi az ismeretlen előadó, a mesékből ismert ismeretlen, történet nélküli hős.

Hogy történhetett, hogy pont az apartheiddel megviselt Dél-Afrikában lett népszerű Rodriguez? Ezt pontosan nem lehet érteni, de ott mindenki megvette a lemezét. A Beatlesszel és a Simon and Garfunkellel említették együtt, népszerűbb volt a Rolling Stonesnál is. Rodriguez szövegei a szabadságról szóltak a maguk óvatos hippi stílusában. A Cold Facts lett a dél-afrikai ellenállás egyik fontos dala. Dél-Afrika saját magába zárva élt: nem mentek külföldi zenekarok oda fellépni, a helyiek nem mehettek külföldre, a híreket szűrték, a katonaság erős és erőszakos volt, ügynökök voltak mindenfelé. Sixto Rodriguez munkássága mégis beszivárgott, majd több fontos helyi zenészre tett nagy hatást. De itt is elmondom, hogy erről Rodriguez mit sem tudott.

A hatása a dokumentumfilm szerint jelentős volt, és erre bizonyítékot is hoznak az alkotók: Az apartheidben nyilván lehetetlen volt kábítószerezésről énekelni, ahogy teszi azt a film címét is adó dalban, a Searching for Sugarmanben. A rendszer nem is örült neki, hogy ilyen bomlasztó dalból lesz sláger. A helyi könyvtáros meg is mutat a dokumentumfilmben egy lemezt, amin ezt a számot megkarcolták szándékosan, így tényleg nem lehetetett meghallgatni, leadni a rádióban. Ha valamit tiltanak, akkor az már rögtön egy nagy lépés a siker felé.

Figyelem, itt jön az előre kalkulálható spoiler! A nyomozás olyan sikeres volt, hogy megtalálták Rodriguezt, akinek a dél-afrikai rajongói koncertturnét is szerveztek. Teli sportcsarnokok mindenfelé, egy nagyon szerény és alázatos, a rocksztárságban megöregedett zenésszel, aki talán már túl sokszor mondott le az ismertségről, a sikerről.

Ilyen történet nincsen, csak a mesében, de azt sem lehet elhinni. Malik Bendjelloul rendező nagyon jól építi fel a történetet, ami sokáig csak azért érdekes, mert van egy sikeres, ám ismeretlen zenész. A mítoszok nélkül Rodriguez sem lenne sehol, ezek a fura történetek hozták őt létre.

Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!