Nyög, fújtat, eszik és szuszog - ki az?
További Cinematrix cikkek
Az Exek és szeretők James Gandolfini utolsó előtti filmje. És itt be is fejezhetnénk a filmről való értekezést, hiszen nagy valószínűséggel ez az egyetlen dolog, amiért erre a filmre valaha is emlékezni fog valaki, - ha fog egyáltalán.
Furcsa helyzet, hogy a Maffiózók 51 éves sztárjának halála kultikussá teheti ezt az amúgy igencsak bárgyú filmet, ami nem rosszabb, mint romantikus vígjáték társai, de hát nem is jobb. Olyan tizenkettő egy tucat.
Annyiban különbözik egy átlag amerikai vígjátéktól, hogy a némileg idősebb, ötvenes korosztálynak szól, amivel nincs is semmi baj, létező és jogos célközönség, de mintha az egész filmnek az lenne az üzenete: ennyi idősen az ember már tudja jól, hogy nem a külső a fontos, hanem a belső értékek. Hiába nagydarab, pocakos valaki, ha egyszer kedves és jó az ágyban.
Erre jön rá a maga kacsaringós útján főhősünk, Eva (Julia Louis-Dreyfus) amikor egy partin megismerkedik Alberttel (Gandolfini) és némileg bele is habarodik. A sztoriban a fő kalamajka az, hogy Eva véletlenül megismerkedik Albert volt feleségével, aki persze jól kitálal az exéről, - hogy rendetlen, meg kövér, gusztustalan és mindig kitúrja a hagymát a kajából. Mire Eva rájön, hogy Marianne exe maga Albert, már késő lesz, nem tud és nem is akar kiszállni a hazugságspirálból, és inkább titkolózik. Szereti Albertet, de nem tud elvonatkoztatni attól sok hülyeségtől, amit volt feleségétől hall.
Gandolfini nem csak kissé pocakos, hanem hatalmasra hízott, és bár tényleg egy cuki, mosolygós gombóc, az egész filmben nyög, fújtat, horkant, szuszog és izzad. És ezt valószínűleg a rendező és maga Gandolfini is érezte, hiszen a film legtöbb poénja az ő méretéhez és súlyához kötődik. Gandolfini a filmben sokszor viccelődik magán és hangsúlyozza: tudja, hogy kövér, és fogynia kell. Mintha a mozgás, sőt már a beszéd is nehezére esne: keveset szól, visszafogott, az egész alakításában szinte csak a szeme gesztikulál. Persze az is lehet, hogy ez a minimál színészi játék csak a rendező, Nicole Holofcener mániája, hiszen az amúgy ennél a filmnél sokkal jobb Jóbarátnőkben sem csinál más Jennifer Aniston, mint fancsali képpel néz maga elé.
Nem sokat segít a filmen Julia Louis-Dreyfus sem, aki folyamatosan grimaszol, horkant, meg röhög a rettentő sok fogával, és annyira el van foglalva magával, hogy a saját lányával elfelejt törődni.
Az Exek és szeretők egy kliséhalomból és zsánerekből remekül és profi módon összerakott film, nem unalmas, nem rossz, kedves és többnyire még szórakoztató is, csak hát olyan semmilyen. Egy igazi felnőtt vígjáték, a középkorú korosztályt, aki most néz szembe gyerekei kirepülésével, vagy esetleg túl van már egy váláson, talán jobban megérintheti, (de az 50 évesek Brigdet Jones-ának nevezni, ahogyan némely kritika teszi, erős túlzás). A többiek pedig azzal vigasztalódhatnak, hogy megismerhették Gandolfininek ezt a cuki oldalát.
10/5
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon