Most szabad kiabálni a moziban

2014.01.07. 16:01 Módosítva: 2014.01.07. 20:26

Thomas Szabo és Héléne Giraud Csodabogarak (Minuscule) nevű animációs sorozata nagyjából 2008-ban költözött be az életünkbe. A fiam még beszélni sem tudott, amikor az első DVD-t beszereztük, onnantól fogva nem telt el nap, hogy ne kellett volna megnézni, hogyan lopják a chipset a hangyák, hogyan áll bosszút egy katica, ha felkeltik álmából, hogyan csúszdáznak a csigák, és hogyan rendeznek gyorsasági versenyt a méhek.

A Csodabogarak legnagyobb érdeme sokáig az volt, hogy a mindössze három perces epizódok maradéktalanul lekötötték a gyereket, míg mondjuk a szintén szöveg nélküli kisded csatornát, a Jim Jamet tíz perc alatt megunta. Azután az, hogy a vizuális és audiális poénokban bővelkedő egyes részek nemcsak önfeledt kacagást váltottak ki belőle, akárhányszor is nézte meg őket, hanem felkeltették az érdeklődését a természet csodás világa iránt, és onnantól kezdve órákat volt képes guggolni a kertben egy hangyaboly fölött.

Teltek-múltak az évek, megtanult beszélni, ovis lett, majd sulis, minden kedvencét „kinőtte”, csak a Csodabogarak maradtak, és mióta megnéztük az egész estés Az elveszett hangyák völgyét, úgy tűnik, még jó darabig velünk maradnak.

Az, hogy a magyar származású Thomas Szabónak nem kellenek ahhoz szavak, hogy vicceket meséljen, már a sorozatból is kiderült, de hogy ezt 82 percen keresztül folyamatosan képes legyen fenntartani, abban kételkedtem egy kicsit. De szerencsére nem lett igazam, a fekete és a vörös hangyák életre-halálra szóló háborúja egy doboz kockacukorért sokkal viccesebb sztori, mint azt az ember elsőre gondolná.

A történet főszereplője egy szerencsétlen sorsú bébikatica, akit egy csapat pofátlan légy addig üldöz, amíg elveszti az egyik szárnyát, így a földre kényszerülve kénytelen csatlakozni a fekete hangyákhoz. A katica végignézi, hogyan szedik szét a pikniken ott felejtett kajákat a bogarak és a rovarok, míg a hangyák felkapják az őt rejtő cukros dobozt is, és hegyen-völgyön, folyón és vízesésen keresztül próbálják eljuttatni a bolyba, hogy a királynő a cukortól felpörögve még több tojást rakjon.

A cukor viszont felkelti az ijesztő képű és agresszív vörös hangyák érdeklődését is, akik mindent elkövetnek, hogy megszerezzék a dobozt, gyilkos támadást indítanak a vár ellen, és már minden veszni látszik, amikor a katica egy utolsó hősies akcióval barátai megmentésére siet.

A Csodabogarak – Az elveszett hangyák völgyében a sorozathoz hasonlóan a valódi természeti környezet adja a hátteret, míg a hangot ismét az ipari zajokból merítették: fűnyíró, autóduda, Forma-1-es autók, légkalapács és társaik. De ne gondolja senki, hogy mindez halál unalmas, és a moziban csendben bealszanak a gyerekek, dehogyis, hangosan drukkolnak, elemeznek, esélyeket latolgatnak, és úgy ordítanak, mint ahogy a bábszínházban szokás Piroskának, hogy "vigyázz, jön a farkas!".

De nemcsak a gyerekek élik bele magukat a történetbe, a mögöttünk ülő házaspár egymást túllicitálva próbált természettudományos hátteret adni a sztorihoz, egy nagypapa pedig a film végén arról mesélt az unokájának, hogy a hangyák sokkal intelligensebbek az embereknél, és példát kéne róluk vennünk összetartásból.

A fiamtól a lehető legnagyobb dicséretet kapta ez a burleszkbe oltott természetfilm, amikor azt mondta, hogy Az elveszett hangyák völgye izgalmasabb volt, mint A klónok háborúja – pedig a Star Wars-univerzum most hosszú hetek óta vezeti nála a slágerlistát. Értékelése szerint a film „dupla csillagos ötöst érdemel”, vagyis az adható 10/10 nem is tudja kifejezni a rajongását.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!