Túl sok a CGI az utóbbi évek filmjeiben

A Jurassic Park még remekül kombinálta a CGI-t és a hagyományosan megépített kellékeket: mára a mérleg nyelve abszolút a CGI felé billen, sokszor már zavaró is, ha egy filmben mindent digitális trükkökkel próbálnak pótolni. A Mashable összeszedte azokat a mozikat a közelmúltból, amelyek ugyan remek számítógépes grafikát alkalmaztak, de egy bizonyos pontnál már a saját maguknak ártottak vele.

Tron: Örökség (2010)

A Tron esetében senkinek sem jutna eszébe problémázni, hiszen a számítógépes technika szinte alapkövetelmény a film koncepciójához. Az első, 1982-es Tron úttörőnek számított a greenbox technika és a számítógépes trükkök használatával, a második résznek azonban ez nem igazán sikerült. HIába néz ki egyébként tényleg nagyon jól a Tron: Örökség, mégis túllőttek a célon. Ez pedig Jeff Bridges megfiatalított, computer-animált  klónja, ami bármennyire is profi munka, egyszerűen elveszi a karakterek emberszerűségét. Pláne úgy, hogy a Tron digitális világában embernek tűnik minden szereplő, kivévő őt. Egy fiatalabb Jeff Bridges teljes digitális megalkotása nem volt rossz ötlet, de többet akartak vele, mint amit a film elbírt volna.

Óz, a hatalmas (2013)

Egy másik kultikus film, aminek az eredetije tele van ügyes trükkökkel. "Újabb dollármilliók reményében kimásolták Tim Burton cukormázzal leöntött horrordíszletit az Alice-ból, ráböktek egy klasszikus mesehősre, aztán beizzították a szerverparkot és egy émelyítő CGI-orgiában mutatták be, hogyan lett egy kanos kansasi bűvészből Smaragdváros kívánságokat teljesítő, teljhatalmú ura." - írtuk ezt annak idején a filmről. Ugyan tényleg színes és néhol látványos a háttér, az új Ózban egyszerűen túlzásba vitték a CGI-t és Óz mesebeli világából egy végtelenül giccses környezetet alakítottak ki, ami semmit nem vett át az eredeti díszlet hangulatából.

Pi élete (2012)

Az mindent elmond a Pi életéről, hogy a világszerte körbedícsért tigrisanimációt legyártó stúdió a film után egyszerűen tönkrement. "...ilyen szép CGI-munka talán még soha nem készült, ennek a tigrisnek valódi arcjátéka van, a tekintetében ott van a rémület, a vérszomj, a hűség, a kiszolgáltatottság és a fenségesség minden mélysége." - lelkendeztük a Pi élete kapcsán. Azonban arról sokan elfeledkeznek, hogy az állati szép állatrajzok mellett szinte minden mást is a számítógépeknek köszönhetünk. A tengerjáró hajó, egy indiai város utcái és szinte mindent CGI-vel oldottak meg, kizárólag költségkímélési szempontból. Ez pedig hosszútávon nem szabad, hogy iránymutató legyen, mert nem marad szinte semmi valóságérzete a felnőtt meséknek.

Csillagok háborúja-trilógia (2011-es, digitálisan felújított Blu-ray verzió)

Alapvetően nem volt rossz elképzelés, hogy még egy adag lóvé reményében kicsit felturbózzák a Csillagok háborúja 30 éves trükkjeit, George Lucas egyébként is rendszeresen újrakiadta a trilógiát 1997-től, kisebb-nagyobb változtatásokkal. Szebben villogó fénykardok (lézerszablyák!!!), részletesebb díszlet és a bábuk helyét átvette a CGI. Azonban Jabba vagy Yoda digitális változata, és minden más kisebb karakter számítógépesítése pont az ellenkező hatást érte el: hiányoztak a '70-es évek kopott filmbábjai, legyenek bármennyire is idejét múltak.

Avatar (2009)

A film, amit hibáztatni kell ezért az egészért. James Cameron rekordmozija a CGI csúcsrajáratása mellett megfertőzte a stúdiókat a 3D-vel is. A történet végéig nem is nagyon lehet belekötni az Avatárba. A navik kialakítása gyönyörű, Pandora világa lenyűgőző, és Cameron remek érzékkel vegyítette az élőszereplős részeket a computeres animációval. Azonban pont a nagy csatajelentre fogyott el az innováció, mert hiába aprólékos minden kis kék lény mozgása, ha az emberek által irányított robotok grafikája egyszerűen nem üti meg a film által felállított igen magas szintet.

A hobbit: Smaug pusztasága (2013)

"A Hobbit-filmek alig őriztek meg valamit a régi trilógia hangulatából, ezek már csak a bugyuta humorról, a CGI-parasztvakításról meg a popcorn mellé adható Bilbó-figurákról szólnak." - és való igaz, a Hobbit-filmek sajnos túlzásba vitték azt, ami a Gyűrűk ura egyik legnagyobb erőssége volt. Smaug vitán felül az animáció csúcspontja, pedig a fejlesztők mindent megtettek, hogy erről is megfeledkezzünk. A sárkány birodalma tele van kifejezetten csúnyán animált aranypénzekkel, bénán folydogáló olvadt arannyal és bántóan részlethiányos Smaug lakhelye. Ráadásul a csodálatos és sötét világból egy tűéles mesedíszlet lett, amiben a koszos, szakadt törpök annyira tűnnek autentikusnak, mint japán turisták a Hortobágyon.

X-Men kezdetek: Farkas (2009)

Most inkább hagyjuk is, hogy minden idők egyik legrosszabb szuperhősfilmjéről beszélünk, elég csak azt kiemelni, hogy az alkotóknak minden egyéb más mellett sikerült elcseszni a legfontosabb feature-ét Farkasnak: a karmait. Valami botrányosan gané munkát sejtet, ahogy Hugh Jackman adamantiumkarmai csak úgy lifegnek az ökle végén. Nagyon sok mindent elrontottak már Rozsomák nagyfilmes adaptálása során (a tavalyi filmről nem is beszélve), de arra már tényleg nincs bocsánat, hogy a karakter legfontosabb testrészét ennyire alávaló munkával oldották meg.

Zöld Lámpás (2011)

Ryan Reynolds nagyon büszke lehet, hiszen egymásután két olyan filmben is szerepelt, amiket a túlzó CGI-használat miatt ostorozunk. Viszont amíg a Farkasban "csak" Deadpool karakterét tette tönkre, addig a Zöld Lámpásban az ő szerepéhez köthető a szuperhősfilmek legrosszabb jelmeze. A DC megpróbált úttörő lenni, és a Zöld Lámpás ruháját végig számítógépes animációval megoldani. Ennek az egyébként abszolút logikus lépésnek katasztrófa lett a vége. Reynolds feje szinte lebegett a Zöld Lámpás-kosztüm tetején, ami ráadásul állandóan világított, ezzel is jelezve a nézőnek, hogy amit lát, az egyáltalán nem a valóság. Szegény Ryan Reynolds ezzel talán az első színész, aki a startnál elbuktatott egy-egy közönségkedvenc szereplő a DC- és a Marvel-képregényekből úgy, hogy igazából nem is rajta múlt az egész.