Hogy nyerhet Oscart egy semmilyen film?

"Ez egy jó film. Csak jó. De nem lélegzetelállító, nem dobod el tőle az agyadat" - a filmkritikákat gyűjtő Rotten Tomatoes-on valaki ezt írta az Amerikai botrányról. Igaza van: ebbe a filmbe nehéz belekötni, jó becsapós-fordulatos sztorija van, remek a rendezés, a színészek egyenesen nagyszerűek, a jelmezek dögösek és viccesek. De nem fogunk róla áradozni a barátainknak, nem rohanunk vissza a moziba, hogy újra megnézhessük, nem csinálunk belőle presztízskérést, hogy meglegyen DVD-n is, és ami a legfontosabb: nem foglalkozunk vele miután láttuk, nem jár a fejünkben, nem kerülünk a hatása alá. Jól szórakoztunk, ennyi.

És most mégis ez a film tűnik a legesélyesebbnek a legjobb filmnek járó Oscar-díjra. Pontosabban fej-fej mellett halad a 12 év rabszolgasággal. A fogadóirodáknál a rabszolgatörténet, aminek minden egyes kockájáról ordít, hogy azért csinálták, hogy Oscart nyerjenek vele, még jobban áll. Akár az amerikai, akár a magyarok körében népszerű oldalakat nézzük, a 12 év rabszolgaság győzelmére fogadva kevesebbet nyerhetünk.

Az egyik, a magyar fogadók körében népszerű online fogadóiroda csak 1,2-szeres pénzt fizet, ha a 12 évre teszünk, de 4,5-szöröst, ha az Amerikai botrányra. Ugyanennyit fizetnek a Gravitáció győzelme esetén, de A Wall Street farkasával már 51-szeres, a Nebraska, A nő vagy a Philomena győzelmével pedig 101-szeres pénzt nyerhetünk. A fogadóirodák mindenhol ugyanúgy gondolkoznak: a 12 év rabszolgaságban megvan minden, amit az akadémia szeretni szokott, igaz történet alapján készült, az amerikai történelem egyik dicstelen fejezetéről szól, sok jó ember sokat szenved benne, elnyomott fekete főszereplője egy pillanatra sem billen le az erkölcsi magaslatról.

De ha az eddig kiosztott díjakat nézzük, akkor mégis az Amerikai botrány a nyerő. Január elején tarolt az Aranyglóbuszon, bár a Hollywoodban dolgozó külföldi újságírók két kategóriában is kiosztják a legjobb film díját, egyrészt a legjobb drámának (ezt a 12 év rabszolgaság nyerte), másrészt a legjobb vígjátéknak/musicalnek (ezt pedig az Amerikai botrány). De az Amerikai botrány nyerte a legjobb női alakítás díját vígjátékban (Amy Adams) és a legjobb női mellékszereplő díját (Jennifer Lawrence), a 12 év rabszolgaság viszont nem nyert több díjat.

A New York-i Filmkritikusok szintén az Amerikai botrányt látták a legjobbnak, a színészek céhénél is ez a film nyert, ahogy a rendezők és a forgatókönyvírók céhe is jelölte, igaz, ők a 12 év rabszolgaságot is. (Ezeket a díjakat még nem osztották ki.) "Soha nem várok semmit, főleg miután tavaly nem nyertem a Napos oldallal" - nyilatkozta a jelölésekről enyhén sértetten az Amerikai botrány rendezője, David O. Russell. A rendezők nem szoktak tévedni: az elmúlt kilenc évben mindig az a film nyerte az Oscart, amelyik szerintük is a legjobb volt.

Néhány éve még fel sem merült volna, hogy egy olyan film, mint az Amerikai botrány, komoly esélyes lehet akár a 12 év rabszolgasággal, akár a Gravitációval szemben. Az akadémia, amelynek átlagéletkora 62 év (több mint 90 százalékuk fehér, 77 százalékuk férfi), kiszámíthatóan szavazott, és amikor mégsem így tett, mindig hatalmas volt a döbbenet.

Azokat a filmeket szerették, amelyek hosszúak (eredmény: már alig akad két óránál rövidebb film a mozikban), patetikusak, valaki betegséggel, reménytelen szerelemmel küzd, esetleg háborúban, vagy valamilyen természeti csapás miatt szenved, de persze végül győzedelmeskedik, erkölcsileg mindenképp. A szerelem legyen heteró, a betegség ne járjon undorító tünetekkel, legfeljebb esztétikus soványsággal, és senki ne nyomja fullba a kretént ugye. Így verhette meg például a Forrest Gump a Ponyvaregényt, vagy az Ütközések a Brokeback Mountain - Túl a barátságont. A színészek díjazása hasonlóan kiszámítható volt, ebben az akadémia a legrosszabb elkönyvelős tanáron is túltett. Csak egy példa: Merly Streepet 18-szor jelölték, amiből 3-szor nyert, míg a nem kevésbé nagyszerű, hasonló korú Glenn Close hat jelöléséből egyet sem nyert meg.

Ez ihlette az Index Oscar-generátorát is, melynek segítségével bárki előállíthatta a maga Oscar-esélyes forgatókönyvét. Például ezt:

"Egy csodálatos mesevilágban járunk, a hidegháború idején. William Ben-Hur (Kevin Spacey) vak rendőr, aki reménytelenül megszeret egy szenvedélyes nevelőnőt (Hilary Swank). Kettejük sorsa összekovácsolódik, és együtt felfedezik az igaz szerelmet, ami Diablo Cody humoros dialógusaiban bontakozik ki.

Minden megváltozik, amikor betoppan az életükbe egy leukémiás hadifogoly, Vito Kramer (Adrien Brody). William és Vito együtt kártyákat számolnak egy kaszinóban, amíg ki nem rúgják őket, és embereket ölnek a vietnami háborúban, de ez oda vezet, hogy William öngyilkos lesz, mert nem tudja feldolgozni a történeket.

A film utolsó képsorain Woody Allen túlságosan patrióta rendezésében láthatjuk, ahogy hőseink külön-külön folytatják életüket, és reményvesztetten menetelnek a háborúba. John Williams katartikus zenéjére vonhatjuk le a végső tanulságot: a szép halál jobb, mint a ronda élet".

Valami megváltozott

De az utóbbi pár évben fordult az akadémia ízlése. 2010-ben A király beszéde, 2011-ben The Artist - A némafilmes, tavaly pedig Az Argo-akció nyert. Más műfajú filmek ugyan, de valami mégis közös bennük: egyik sem veszi túl komolyan magát, egyik sem akart nagyot mondani, könnyed, szórakoztató, jól megcsinált filmek. A patetikus, nagyívű, komoly megmondások helyett csupa olyan film, amiket mindenki szeretett, és senkinek nem zavarták meg lelki békéjét.

A baj csak az, hogy a Fekete hattyú, a The Fighter - A harcos vagy a Social Network - A közösségi háló sokkal emlékezetesebb filmek voltak, mint A király beszéde, ahogy Az élet fája, az Éjfélkor Párizsban, vagy az Utódok is jobb lett A némafilmesnél. És semmi gond nincs Ben Affleck rendezésével, Az Argo-akcióval, csak ebben az évben jelölt volt még a Django elszabadul, a Zero Dark Thirty - A Bin Láden hajsza és A messzi dél vadjai is.

Persze lehet, hogy minden találgatás felesleges. Egy zseniális cikknek köszönhetően már tudjuk, amit korábban csak sejtettünk, hogy hogy is zajlik a díjosztogatás valójában. Tavaly a The Hollywood Reporter megkérte az egyik akadémiai tagot, egy híres rendezőt, hogy név nélkül mesélje el, milyen szempontok szerint szavaz. A sokkolóan vicces riportból kiderült, hogy nem szavaz olyanra, akinek nem tudja kiejteni a nevét, sem olyanra, akinél fennáll a veszélye, hogy nem éri meg a gálát. A Lincoln pedig ugyan dögunalmas film volt, de a rendezője, Spielberg tízévente megérdemel egy Oscart.

Ha mégis folytatódik a 2010-ben indult tendencia, akkor idén az Amerikai botrány nyer. Ha az akadémia visszatér régi önmagához, akkor meg a 12 év rabszolgaság. De ha pár év múlva a 2013-as filmekről beszélgetünk, tuti nem ezeket, hanem a Gravitációt, A Wall Street farkasát és a Mielőtt meghaltam-ot emlegetjük majd.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!