Melegfilmben jók vagyunk
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Cinematrix cikkek
Császi Ádám Viharsarok című filmjét kora reggel mutatták be a nemzetközi sajtónak a berlini filmfesztiválon. Mégis jól fogadták a kritikusok a focis melegfilmet. Nem is egyszerűen jól: imádták.
A Süddeutsche Zeitung Berlinale blogja egy nyolcas listát állított fel azokból a filmekből, amiket nem lehet kihagyni a Berlinale alatt. A mezőnyben a Viharsarok a 7. helyen végzett. Paul Katzenberger írásában párhuzamot von az aktuális német események és a film cselekménye közt. „A film egy olyan témát ragad meg, ami néhány hete egész Németországot megmozgatta a Hitzlsperger-ügy kapcsán. (Egy német focista, Thomas Hitzlsperger coming outolt.) Egy emberként tette fel magának szinte mindenki a kérdést, mennyire vagyunk toleránsak a mássággal, és elfogadóak, ha valaki eltér a normáktól”- írja.
Meglepőnek tartja, hogy épp Magyarországról érkezett egy ilyen témájú film, ahol szerinte nem a tolerancia korát élik. „Ezért is érdemes odafigyelni Császi Ádám történetére, hiszen épp egy elnyomó társadalomban fontos küldetés, hogy a művészek tabukat döntsenek meg és nevezzenek a nevén. Miért ne lehetne Magyarországtól tanulni?"- kérdezi Katzenberger.
A Berliner Zeitung Halálos hallgatás címen közölt kritikát a filmről. A szerző, Christina Bylow is a Hitzlsperger-üggyel kezdi írását. „A magyar-német koprodukció mintha szó szerint Hitzlberger történetét ecsetelné." Idézi is a német futballista ide vágó sorait: „Akik a saját szexualitásuktól félnek, azok attól is félnek, hogy mások leleplezik őket, így elterelő módszerekhez fordulnak, mint például az agresszió, esetleg maguk szítanak verekedéseket. Én mosókonyhai légkörnek neveztem el a szituációt, amit már akkor is nagyon nehezen viseltem.” Pontosan ez a hangulat uralkodik a profi egyesületben is, ahol a film egyik főhőse, a magyar tehetség, Szabolcs (Sütő András) játszik"- írja Bylow.
„A rendező, Császi Ádám már a kezdetektől könyörtelen hangnemet üt meg és virtuózan helyezi bele ebbe a hangulatba a profi sport szűk és zárt világát. Császi a szép fiatal fiút teszi meg története szenvedő alanyává, nem véletlen hasonlósága Jézussal, aki a falusi templom feszületén lóg: a katolicizmus a maga módján szabályozza a lakosság erkölcsi életét. Amit a két fiú művel, az a falu, így maga Áron (Varga Ádám) szemében is bűn, így nem kerülhető el az a lelkiismereti konfliktus, ami aztán brutális tettbe torkollik.
A katasztrófa előtt azonban Császi megfesti a szerelmesek paradicsomát, ahol minden lehetséges: a vágy a féltékenységen túl és egy boldog élet a természet lágy ölén. Nem tagadja, hogy szerelmes az általa teremtett figurákba, ezt nagyon kifejezően mutatja meg az erotikus jelenetekben. A Viharsarok rávilágít a szörnyű logikára az elnyomott homoszexualitás, és a homoszexuálisokra irányuló halálos gyűlölet közt. Ez nem olyan jelenség, ami csak az elmaradott fasisztoid Kelet-Európában létezik. Mosókonyhák ugyanis mindenütt vannak”- zárja méltató sorait Bylow.
A Tagesspiegel is egyértelműen dicséri Császi filmjét, erős melegfilmként beszél róla, sőt egyenest a Brokeback Mountain-hoz (Túl a barátságon címmel játszották a magyar mozikban) méri. „De az aszimmetrikus meleg szerelmi történet a nyári természet szolgáltatta díszlettel egészen más irányt vesz Bernard, a német fiú megjelenésével. A szerelmi háromszögben Szabinak döntést kell hoznia". Nadine Lange szerint a filmben Császi éppúgy szolidaritást vállal a kirekesztett kisebbséggel, mint azt Fliegauf Bence a Csak a szélben teszi, és úgy látja, hogy maga Császi is misszióként értelmezi a rendező feladatát. „Minden olyan ember helyett beszélnie kell, aki nem beszélhet. A Viharsarok egyértelmű nyelven szól, reméljük Magyarországon is meghallják”.
Az angol nyelvű filmes lapok közül a The Hollywood Reporter foglalkozik hosszabban Császi filmdrámájával, amit már a főcímben lebilincselőnek nevez. „Császi Ádám első nagyjátékfilmjében három meleg fiú birkózik saját szexualitásával egy, a drámához jól illő környezetben. A történet a vidéki tájban bontakozik ki és mind erotikusan, mind emocionálisan egyaránt terhelt, de mentes a melodrámázástól, még azokban a pillanatokban is, amikor valami kikerülhetetlen mártírság fele tart”- írja David Rooney.
„ A történetben egyértelműen Szabolcs a kezdeményező, Áron az elején elbújik részegsége mögé, hogy kívül maradjon az eseményeken, a gátak mégis átszakadnak. Nagy a nyomás Áronon, belső vívódását erősíti a hite, beteges anyja, alkalmi barátnője és a homofób helyi közösség is. Bár a film nem mentes a kliséktől, Császi a karaktereket lélekkel és komolysággal tölti meg, és őszintén dolgozza fel a testi kapcsolatot is. A film szívét a lefegyverzően direkt karakterek adják, a három főszereplő egyformán meggyőző. Számos jelenetben szemtanúi lehetünk, ahogy a fiatal fiúk megtanulnak bízni magukban és egymásban a nem könnyű átalakulási folyamatban. Áron útja különösen jól megrajzolt, egyszerre érez szégyent és dühöt, mikor szembenéz önmagával. A film nagy hatással van a nézőre, főleg a szereplők természetessége és a beállítások miatt.”
Egyetlen negatívumként azt rója fel Császinak, hogy néha túl kézenfekvő metaforákat választ, mint például a nyári tájon végigsöprő vihar nagytotálban megmutatva. „De a dráma lebilincselő, némi melankóliával, erotikus pillanatokkal, felszabadító önfelfedezésekkel, biztos vagyok benne, hogy számos fájdalmas pillanatot fog felidézni a melegek emlékezetében. Engem ébren tartott és megbénított reggel 8.30-kor".
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon