Szakadt gördeszkásként az Oscarig

2014.03.01. 10:28
Akár öt Oscar-díjat is hazavihet idén Spike Jonze filmje, A nő: a legjobb film, a legjobb forgatókönyv és a legjobb látványtervezés mellett a film zenéje is két jelölést kapott. Jonze gördeszkás és zenés videók után vágott bele a filmrendezése, és eddig mindössze négy nagyjátékfilmet készített. A nőnek köszönhetően a következő évek egyik legfontosabb hollywoodi rendezője lehet, de hogyan lesz valakiből Oscar-jelölt filmes Fatboy Slim videóklipek és a Jackass 3D után?

Nem véletlenül került a Jackass, az MTV extrém valóságshowjának környékére Jonze, hiszen élete első munkáját egy extrémsportos magazinnál kapta fotósként. Adam Spiegel (mert ez az eredeti neve) rengeteget lógott a helyi bicikliboltban, ott adták neki a Spike becenevet kócos haja és szakadt ruhái miatt, és így kerülhetett a Freestylin' újsághoz.

Onnan hamar felvették a komolyabb szaklapokhoz, dolgozott a patinás Transworld Skateboardingnál vezető fotósként, majd olyan kultikus deszkás videókat készített, mint az 1991-es Video Days vagy a 2007-es Fully Flared. Előbbi sokak szerint minden idők legfontosabb gördeszkás videója, ami alapjaiban határozta meg a műfajt a következő évtizedekre.

A filmben szereplő öt deszkás közül az egyik egy bizonyos Jason Lee volt. Róla csak annyit érdemes tudni, hogy Video Days láttán Kevin Smith szerepet ajánlott neki a Shop-Show-ban, ami beindította a színészi karrierjét, a Kevin Smith filmeken túl a Nevem, Earl főszerepe miatt ismerhetik a legtöbben.

Jonze gördeszkázás közben vette fel a jeleneteket, az elsők között vágott a felvételek alá műfajtól szokatlan zenéket, mint John Coltrane vagy a Hüsker Dü. A későbbi sikerei ellenére sohasem szakadt el a gördeszkázástól, új kapcsolatait kihasználva készítette a kétezres években azt a Yeah Right!-ot, amelyben digitális technikával vágta ki a gördeszkát a sportolók alól. A filmbe még Owen Wilson is beugrott pár percre.

Az extrém sportos közeg tökéletes lehetőséget biztosított a kísérletezésre, talán ezért is lett a szakma egyik leginnovatívabb rendezője. Már a deszkás videói is azért voltak különlegesek, mert a trükkök mellett helyet kaptak az apró gegek, a személyes történetek és a szkeccsszerű jelenetek, amiket aztán a Jackassben tökéletesített. 

A deszkás videóktól egyenes út vezetett a videoklipekhez: itt elkezdhetett végre komolyabban foglalkozni a narratívával és a színészi játékkal is. A Sonic Youth kérte fel először, hogy dobjon össze valamit a 100% című számukhoz, történetesen ismét Jason Lee-vel a főszerepben. A klipben társrendezőként dolgozó Tamra Davis később hozzáment Mike D-hez a Beastie Boysból, Jonze pedig pillanatokon belül a '90-es évek New Yorkjában találta magát, amikor az MTV-nek hála kevés menőbb dolog létezett a videoklipeknél. Az első komolyabb áttörést 1994 hozta meg neki, olyanoknak forgatott, mint a Weezer, a Dinosaur Jr. és persze a Beastie Boys, vitán felül a Sabotage volt a legnagyobb dobása ebből az időszakból.

A Weezer Buddy Holly videója a legjobb példa arra, hogyan képes Jonze remek érzékkel visszanyúlni az előző korok képi és formai világához, tökéletes vintage hangulatot létrehozva. Jonze zsánerparódiái komoly műgonddal készültek és óriási hangsúlyt fektetett a koreográfiára. A későbbi alkotásaiban ez sokszor központi szerepet kapott, köszönhetően a tánc iránti rajongásának: Richard Koufey néven vezeti a Torrance Community Dance Groupot, amit mindenki ismer, csak nem biztos, hogy tud róla. Jonze és csapata szerepeltek ugyanis a Fatboy Slim Praise you című klipjében, ami minimum egy évtizeddel megelőzte a mára baromi irritálóvá váló flashmobozást. Igazság szerint minden szépen koreografált klip mögött valójában Spike Jonze áll: itt ez a Björk-videó, simán ide lehet sorolni a Chemical Brothers Eletktrobankjét is a talajtornász bemutatóval, legutóbbi munkája pedig az Arcade Fire Afterlife című számához készült a Youtube Music Awards keretében a nagyszerű Greta Gerwig főszereplésével. 

Nem kellett sokat várni az első nagyjátékfilmjére sem. A sokak által megfilmesíthetetlennek tartott Charlie Kaufman-forgatókönyvön alapuló A John Malkovich menettel kezdett 1999-ben (ebben az évben vette feleségül Sofia Coppolát, Francis Ford Coppola lányát akivel még a Sonic Youth klipforgatásán ismerkedett meg), a filmben egy iroda hét és feledik emeletén egy szekrény mögötti átjáró segítségével 15 percre be lehetett jutni John Malkovich tudatába. 

Három évvel később újabb Kaufman-könyvet adaptált Adaptáció címmel az adaptáció nehézségeiről. Mindkét film kifejezetten nehéz mű, bonyolult narratívával és formabontó koncepcióval, előbbiért Oscarra jelölték legjobb rendezőként, utóbbiért pedig az a Nicolas Cage kapott legjobb színészi jelölést, aki közismerten röhögés tárgya az úgynevezett interneten.

A John Malkovich Menet plakátja
A John Malkovich Menet plakátja

A két film között kezdte el fejleszteni Johnny Knoxville-lel és Jeff Tremaine-nel a Jackass-projektet. Extrém sportos múltjának köszönhetően azonnal meglátta a potenciált a műsorban, ezért producerként állt mögé, és ez máig a legtöbb bevételt hozó munkája, pedig még csak kamera mögé sem kellett állnia. De a Jackass még így is magán hordozza Jonze stílusjegyeit, az egészen meglepő blődségtől a kreatív kamerahasználaton át a szkeccsszerű struktúráig. Persze reklámok sem maradhattak ki, ezek közül kiemelkedik Adidasnak rendezett, ami egyes elemeiben már későbbi munkáinak előzetese.

A nagy meserajongó Jonze ezután fogott bele az első igazán grandiózus tervébe, a hét éven át készülő Ahol a vadak várnak-ba. Jonze fogott egy rövidke Maurice Sednak gyerekmesét és egy másfél órás filmet készített belőle, ami inkább szólt a felnőtteknek, mint a gyerekeknek, így aztán a stúdió kis híján új rendezőt keresett a helyére, amikor meglátta az első felvételeket. Magyarországon be sem merték mutatni ezt a filmet mozikban, csak DVD-n jelent meg. Sokak számára úgy tűnhetett, hogy Jonze a hét év tökölés miatt kicsit háttérbe vonult, pedig csak inkább kevésbé stresszes munkákat vállalt, kisfilmeket, dokumentumfilmeket és ismét visszatért a videoklipekhez, amik az MTV-ről szép lassan átszivárogtak a Youtube-ra.

Ezt kihasználva sokkal hosszabb zenés videókat készíthetett, rendes rövidfilmeket forgathatott az előadóknak amár ismert vintage-stílusban. Az Arcade Fire harmincperces disztopikus tinédzserdrámája, a Beastie Boys akciófigurás ökörködése vagy az LCD Soundsystem káoszba torkolló forgatása mind olyan megoldások, amik egyszerre hatnak frissnek és mégis korhűnek.

Teljesen váratlan helyeken tűnik fel színészként: az hagyján, hogy a saját filmjeiben cameózik, vagy a hangját kölcsönzi, de a magyarok nagy kedvencében, A Wall Street farkasában is feltűnik egy kicsi, de annál fontosabb szerepben: ő volt az a bajszos figura, aki orális szexet ajánlott Leonardo DiCapriónak, ha hoz egy kis pénzt a vállalkozásába. A véletlen hozta így: ugyanaz a nő válogatta A nő és A Wall Street farkasa szereplőit, Jonze-nak pedig volt kedve egy napot forgatni Scorsese-vel.

A nő ennek a nem egészen szokványos pályának a mostani állomása, ami a határvonalat jelentheti az indie rendezői státusz és a Hollywood következő nagy nevévé válás között. A romantikus sci-fit öt Oscarra jelölték, egyik oldalról a nem éppen szokványos szerelmi szál miatt dicsérve, a másikról a nem túl távoli jövő ötletes, egyben ijesztő ábrázolásáért, nem elfelejtkezve a csodálatos zenéről, amiért ezúttal is Karen O, a Yeah Yeah Yeahs zenekar frontembere felelt. 

Spike Jonze minden alkotása olyan, mintha jó pár lépéssel minden műfaj előtt haladna. A nagy kérdés csak az, hogy vajon Hollywood mit tud majd ezzel kezdeni. Mi annyit kérünk csak: szuperhősöket ne.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?