Eközben el kell takarni a szemünket

2014.03.18. 10:53

Évek óta nem fordult elő velem, hogy el kellett takarnom a szemem a moziban. Hogy ez éppen egy dán thriller egyik jelenténél történt meg újra, az elég meglepő. Ettől még a Nyomtalanul nem nagyon jó film, leginkább azért, mert nem igazán film. Sokkal inkább egy tévésorozat első részének tűnt, egy izgalmas, de nem túl eredeti sorozat pilotjának.

A Nyomtalanul a dán bestselleríró, Jussi Adler-Olsen krimisorozatának, a Q-ügyosztálynak az első filmadaptációja. Állítólag lassan filmet csinálnak a többi Q-ügyosztály regényből is, ettől aztán végképp olyan lesz majd, mintha egy tévésorozatot néznénk a moziban. Az is ezt az érzést erősíti, hogy a Nyomtalanul-ban megvan az összes krimisorozatos toposz:

  • A kiégett, depressziós, öntörvényű, de zseniális nyomozó. Lelkében fájdalom, mert a társa meghalt. Itt éppen Carl Morcknak hívják.
  • Hátrányos helyzetű új társa, aki, mivel Dániában vagyunk, nem fekete, hanem arab.
  • A zsenit félreállítják, elfekvőben lévő ügyeket kap konkrétan a pincébe száműzve, de persze, hogy ebből is fakajt valamit. Naná, hogy amit öngyilkosságként zártak le a balfékek, nem az volt.
  • Azaz fakajtana valamit, ha hagynák, de korlátolt főnöke és kicsinyes, szemétkedő kollégái folyton keresztbe tesznek neki. (Igen, egy ponton még a jelvényét is elveszik.)

Szóval túl sok eredetiség nem szorult a történetbe, de a készítők mentségére szolgál, hogy a közhelyeket legalább izgalmasan pakolják egymás után. A néző végig sokkal többet tud az ügyről, mint a nyomozók. Egy idő után pedig ez a tudás kifejezetten fájdalmas lesz. (Annyira, hogy esetleg el is kell takarni a szemünket.)

A két nyomozó egy öt éve eltűnt fiatal politikusnő után kutat, akit egy hajón láttak utoljára. Fogyatékos testvérével utazott, a fiú lényegében használhatatlan szemtanú. A legvalószínűbb, hogy a nő a vízbe zuhant és meghalt. Míg a rendőrség korábbi véleménye szerint öngyilkos lett, a mi duónk gyilkosságra gyanakszik. A néző lényegében a film elejétől tudja, hogy mi történt a nővel. Ez pedig annyira borzalmas, hogy hiába a film minden bénasága, a közhelyhegyek ellenére ökölbe szorított kézzel szurkolunk a mindig morcos és a mindig derűs rendőrnek, hogy jussanak már valamire.

A Nyomatlanul forgatókönyvét az a Nikolaj Arcel írta, aki filmet írt A tetovált lányból és megrendezte a nagyszerű Egy veszedelmes viszonyt. Aki látta A tetovált lányt (és ki nem látta) annak ismerős lesz ez a világ: szürke, ködös táj, elkínzott arcok, sötét titkok, megalázott gyerekek és felnőttek, jóság, emberség legfeljebb nyomokban. Ha tévésorozat lett volna belőle, akkor sem lenne az európai A törvény nevében. De mégis mindenki jobban járt volna.

IMDb: 7,1

port.hu: 9,3

Index: 10/6