A szegény ember posztapokalipszise

CBD 05622
2014.03.21. 15:57

A tinifilm-üzlet a szuperhőskalandok mellett a legjobban jövedelmező Hollywoodban. A Summit-Lionsgate stúdiónál meg szépen ráugrottak erre a hullámra, a négy Alkonyat-film után nekiálltak az Éhezők viadala-franchise-nak, majd megvettek még pár, a fiatal közönségre kihegyezett, posztapokaliptikus jövőben játszódó, kívülálló tinihőssel operáló regény filmjogát, és elégedetten hátradőltek. A baj csak az, hogy míg az Alkonyatba és a Battle Royale alapelemeiből összerakott Éhezők viadalába ha más nem is, de legalább pár emlékezetes karakter és némi egészséges humor is jutott, A beavatott egy érdektelen, összelopkodott maszlag.

Ennyit ér:

IMDb: 7,2
Rotten: 38%
Metacritic: 49/100
Port.hu: 7,7/10
Index.hu: 4/10

A beavatott című tiniscifi írójának például se humorérzéke, se tehetsége nem volt ahhoz, hogy a film alapjául szolgáló regényben egy olyan világot teremtsen meg, amit akár csak egy másodpercig is komolyan lehet venni, vagy amiről nem üvölt messziről, hogy az Éhezők viadalának leértékelt, gazdaságos verziója (pedig ugye az sem volt egy Bűn és bűnhődés). Magyarázza már el nekem valaki, hogy mi értelme van annak, hogy egy világégést követően a túlélők a társadalmat úgy osztják fel öt kasztra, hogy abban vannak bátrak, jótékonyak, őszinték, kedvesek meg okosak? Csak azért kellet ezt a mondvacsinált kasztrendszert létrehozni, hogy a történet pont annyira legyen más az Éhezők viadalától, hogy ne legyen per belőle.

Márpedig A beavatott (Divergent) alapfelállása ez: volt egy háború, szar volt, most meg nincs háború, mert mindenki tudja a dolgát, és csak ez az öt nagy kaszt van, slussz. Ha egyikbe sem tartozol, akkor baj van. Akkor Elfajzott vagy. És az olyat tűzzel-vassal irtják. A film főhőse mindezt az érettségin tudja meg, ami egyébként sokkal jobban hangzik, mint a klasszikus, tételhúzós kaland, 16 éves korában mindenki kap valami hallucinogén cuccot, amitől olyat trippel, hogy a fal adja a másikat, és a haluzás alatti viselkedéséből egy tetovált, sebhelyes arcú, bőrruhás nő eldönti, hogy melyik kasztba tartozik. Mert belelát a fejébe, hiszen a jövőben vagyunk, ahol az ilyen technológia mindennapos, igaz, a történet helyszínéül szolgáló Chicago meg úgy néz ki, mint a tatárjárás után Vác, mert valahogy az nem fontos, hogy ahol élünk, az ne legyen lerohadva.

Tris nevű hősünk tehát nem tartozik egyetlen kasztba sem, és ettől megzavarodik, mert választania kell, és ugyan ő a Teréz anya-szakkörbe született, Jótékonynak (szürke csuha, szürke falak a lakásban, szürke tányér, szürke villa, petróleumlámpa, ájtatosság, alázat) de nem ehhez érez magában affinitást, hanem a Bátrakhoz, akik első blikkre totál idióták, hiszen annak ellenére, hogy a rendfenntartás a dolguk, mozgó vonatokról ugrálnak le kurjongatva és törik ki a nyakukat kis híján. Az érettségi másnapján Trisnek el kell döntenie, hogy melyik kaszthoz csatlakozik, hát persze hogy a motoros zsiványoknak öltöztetett, tetovált Bátrakhoz. És persze el kell titkolni, hogy ő Elfajzott, még a Bátraknál is, ahol kb. 4 másodperc alatt zúg bele Négyes nevű, magas, jóképű, izmos kiképzőjébe.

Így képzelte el a 22 éves Veronica Roth a jövőt, amikor megírta a minden bizonnyal tök szívásból álló gimnáziumi évein alapuló, A beavatott című regényét. A tinilét kínjairól szóló, Népszava-kalapáccsal a fejünkbe vert párhuzamok (ki vagyok én? mit akarok én? mi lesz belőlem? kit tudok megdugni ma este?), az író elég együgyű világképe és a film többi ordító ostobasága (ki emelte a város körüli kerítést? minek a kerítés, ha a földművesek odakünn dolgoznak? miért csak titokban találkozhat a másik kasztba tartozó anyjával a főhős?) a 140. percre a kétségbeesés szélére sodorja a nézőt, akit az sem dob fel, hogy a főszerepet játszó Shailene Woodley tényleg jó Tris szerepében, ahogy a legváratlanabb és dramaturgiailag teljesen indokolatlanul felbukkanó Kate Winslet is jól hozza az értelmiségi kaszt hidegfejű, számító vezetőjét.

Nem lehet nem felröhögni a vastag zsírkrétával felvázolt jellemeken (szépfiú=rendes ember, csúnya fiú=genyó ember) és azon, hogy az őszinték klánját ügyvédeknek, a kedveseket földműveseknek, a bátrakat parkourban járatos városi zsiványnak, az értelmiségieket frakkban okoskodó sznoboknak, a jótékonyakat meg észak-koreai munkatáborok lakóinak képzeli el a szerző. A film képi világa egyébként rendben van, a mellékszereplők pont annyira egysíkúak, hogy a végére ne emlékezzünk rájuk, csak azokra az arcokra, amikkel eleve eladják a filmet.

A folytatás nagyjából-egészéből garantált (a sztorit legalábbis cliffhgangerrel fejezték be) , az előzetes várakozások alapján a film 50 millió dollár körüli összeggel nyit majd az amerikai mozikban, és van még két regény a trilógiából is. A tinilányok meg zabálni fogják azokat is.

Nem bírom ki: hogy a vérbe' lett a divergent, azaz elütő, eltérő szóból beavatott? Mibe avattak be és kit?