Angelina Jolie-nál gonoszabb nincs

2014.06.05. 16:34
A hatgyermekes Angelina Jolie gyermekgyűlölő gonosz tündért alakít a Disney újragondolt tündérmeséjében. Jolie négy év kihagyás után diadalmasan tér vissza Demóna szerepében, denevérszárnyakkal, ördögszarvakkal és zöld kontaktlencsékkel felszerelve hozza a frászt kicsikre és nagyokra. A sötét tündérmese londoni sajtótájékoztatóján jártunk, ahol Angelina Jolie és Elle Fanning mesélt a filmről.

Az amerikai mozibevételek máris igazolták azt, amit eddig is sejtettünk: Angelina Jolie tökéletes választás volt Demóna szerepére. A Csipkerózsika gonosz tündére saját filmet kapott, amelyből kiderül, hogy valójában harcos környezetvédő és lokálpatrióta a királykisasszonyt megátkozó tündér, akinek szerelmi csalódás — sőt családon belüli erőszak — keserítette meg a szívét.

Sajnos a filmhez interjúlehetőséget nem kaptunk, csak a londoni sajtótájékoztatóra jutottam be, ahol a második sorból szemlélhettem a világ legszexisebb ENSZ-nagykövetének arcélét. Noha a film borongós tündérmese, Angelina Jolie és az Aurorát alakító Elle Fanning végignevetgélték a kérdezz-feleleket: én meg vagyok róla győződve, hogy van a színészeken egy “sajtóesemény” beállítás, amikor igyekeznek vidámnak, de egyúttal professzionálisnak tűnni, és ha jól csinálják, lelkesedésük ragályos. Öt méterről eldönthetetlen, hogy Jolie magától ilyen szép, vagy a kozmetikai ipar diadalát látjuk. De ez nem is igazán fontos: kisugárzása még ilyen távolságról, szkeptikus újságírók között ülve is magával ragad. Erről az eseményről még azok is Jolie-rajongóként távoztak, akik addig utálták Hollywood leghíresebb jegyespárjának női felét.

Mint mondta, Jolie eleinte tartott a szereptől. A klasszikus rajzfilmben az animált Demóna hangját kölcsönző színésznő (Eleanor Audley) ugyanis “annyira cool, elegáns és erős. Hatalmas hangja volt. Én nem játszom színházban, nem szoktam az efféle színészetet. De imádtam a feladatot, meg kellett találnom és előhívnom a bizarr és dilis énemet” — mesélte, és ez sikerült is. A késpenge élességű járomcsontokkal és gigantikus szarvakkal felszerelt Demóna egyszerre ijesztő és szépséges, Jolie kicsit túlrajzolt játéka pedig az angol panto legszebb hagyományait idézi.

Amellett, hogy Jolie remek Demóna, vicces, hogy pont rá osztották a gyermeket gyűlölő tündér szerepét, rá, aki hat gyereket nevel Pitt-tel. A filmben szerepet kapott Jolie és Pitt legkisebb lánya, az ötéves Vivienne is, aki a gyermek SB-t alakítja. Mint Jolie mondta, sosem noszogatták gyermekeiket a színészet irányába, Vivienne szereplését is a szükség hozta. A casting agentek hiába hozták ugyanis a szőke kislányokat egymás után a forgatásra, mindegyikük megrémült Maleficent szarvaitól, és nem volt hajlandó együtt szerepelni vele. Vivienne azonban jó mulatságnak fogta fel az egészet, így végül ő lett a gyermek Csipkerózsika.

A Jolie–Pitt-gyerekek megszokták már, hogy szüleik mindig új karaktert alakítanak, filmjeik közül azonban szinte egyet sem láttak, hiszen még túl kicsik a legtöbbhöz. “A legidősebb gyerekemnek megengedtem, hogy megnézze a Mr és Mrs Smithet  — ennek a forgatásán szövődött szerelem Jolie és Pitt között — és a világ legviccesebb filmjének tartotta, ahogy anya és apa kémnek öltözve csatázik egymással” — mesélte Jolie. — “A kicsik még csak a Tomb Raiderben láttak, és meg vannak győződve róla, hogy anya mindenre képes, amit csak a filmvásznon művel. De ezt a filmet végre mindannyian együtt meg tudjuk nézni, és szerintem nagyon fog nekik tetszeni.”

Demóna szarvai

Csipkerózsika története nagyon régi mese: bár a Disney-féle történet a 17. századi, Perrault-féle verzióra alapul, a történet egyes elemei a középkorból származnak. A főgonosz az eredeti mesében a féltékeny királyné volt, Perrault azonban egy gonosz tündérre osztotta ezt a szerepet. A szarvakat a Disney animátora aggatta a figura fejére 1959-ben, megteremtve ezzel az ikonikus sziluettet. A film készítői meg akarták tartani a klasszikus figurát, a szarvakat azonban nem volt könnyű Jolie fejére bűvészkedni. Sok kísérletezés után végül könnyű poliuretán műgyantából készítették őket, és mágnesek rögzítették őket Jolie fejére — így nemcsak könnyen levehetőek voltak a forgatási szünetekben, de azon sem kellett aggódni, hogy beakadnak valahova. Az akciójelenetek során pedig puha gumiszarvakat használtak, nehogy sérülést okozzanak valakinek. Az animált Maleficent zöld bőrszínét nem tartották meg a filmben, Jolie azonban így is minden reggel négy órán át ült a sminkeseknél, akik ráragasztották a fejére Maleficent arccsontjait, a füleket, a szarvakat és hajába fonták a hajhosszabbításokat is. A színésznő szemének kék íriszét zöld és arany kontaktlencsék takarták el. 

Demóna talán a Disney legerősebb gonosz női karaktere — a 101 kiskutya Szörnyella de Frászával vetélkedik az első helyért — az 1959-es Csipkerózsika pedig generációk számára jelentett meghatározó élményt. Gyerekként Jolie is imádta a zöld lángok között feltűnő, rémisztő figurát. “A gyerekeket vonzzák a gonosz karakterek, a sötét dolgok. Meg akarják érteni ezeket, hogy kevésbé legyenek ijesztők a számukra” — véli Jolie, aki saját költésű tündérmesékkel szórakoztatja esténként hat gyerekét. “A gyerekeim imádják a Tashi sorozatot — ezek egy manóról szóló ausztrál mesék — de inkább én szoktam nekik kitalálni történeteket. Szerintem a jó meséknek mindig van tanulsága, igyekszem tanítani a gyerekeimet, és ezzel a filmmel is valami hasonlót szeretnék elérni.” 

A film elméletileg nem korhatáros, én azért 7-8 évesnél fiatalabb gyereket nem vinnék rá, és inkább a pretinédzser, 9-10-11 éveseket gondolnám célközönségnek — no meg a Jolie Demónájára kíváncsi szüleiket. Sokkal sötétebb és nyomasztóbb, mint az animált klasszikus, pedig már az is a frászt hozta az óvodásokra. De érdemes megnézni, és nem csak Jolie miatt: a szörnyek és a tájak is fantasztikusak a filmben. 

Míg Robert Stromberg rendező korábbi hasonló filmje, az Alice Csodaországban díszletei és szörnyei nagyrészt számítógépes trükkökkel készültek, a Demóna forgatása a fél Pinewood stúdiót elfoglalta egy fél évre. Megépítették a kastély lovagtermét, a tündérek birodalmát pedig két verzióban is felépítették, mindkettőt működő vízeséssel, folyóval, vadvirágos réttel és tündérdombbal: az életnagyságú, szabadtéri díszletet a nappali, a másik, kisebb modellt az éjszakai jelenetekhez használták és világították be. Megépült Aurora zsúpfedeles kunyhója is, valódi favázas házikó lett ez, valódi zsúptetővel. 

A szörnyek és tündérek javarészt számítógéppel készültek, bár Demóna szárnyait először a valóságban is megépítették, aztán ezt használták referenciának a digitális verziónál. A három jóságos tündér keresztanyánál még ennél is bonyolultabb megoldást alkalmaztak a készítők, Carey Villegas vezetésével. Erről a Wired készített egy érdekes klipet, lásd alant. Először a három színésznő minden mozdulatát rögzítették digitálisan, a szokásos motion capture megoldással. Aztán megépítették a színésznők tökéletes digitális mását, és valamennyi jelenetet eljátszatták velük. Ezek a kockák azonban publikálatlanok maradtak, az élethű modellekből ugyanis csak a mozgásra vonatkozó információkat hagyták meg és vitték át a színésznők kicsinyített, karikírozott tündérmodelljeire, ezek kerültek be a kész filmbe. Így sokkal egyszerűbben tudták javítani a hibákat a készülő figurán, mivel egyértelmű volt, hogy melyik elem nem stimmel: a mozgás, vagy maga a modell.

A tündéreken is látszik, mennyire igyekeztek hűek maradni a filmkészítők az animált klasszikushoz, és ez sikerült is nekik. A huszonegyedik század Demónája kicsit sötétebb, kicsit rémisztőbb, de éppolyan tanulságos tündérmese maradt, mint huszadik századi elődje.  Linda Woolverton forgatókönyvíró pedig ügyesen állította a feje tetejére a tündérmese néhol közhelyes fordulatait — gondolok itt például a Csipkerózsikát életre keltő csókra. De ez már a spoilerek területe lenne,  inkább menjenek el és nézzék meg a Demónát — akár gyerekek nélkül is.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!