A nők női akcióhősöket akarnak

Ezen a nyáron többször is megtörtént, hogy egy női főszereplős, kisebb költségvetésből készült film lenyomta a pénztáraknál a hét fontos, nagy pasifilmjét. Dwayne Johnson Herkulese 100 millió dollárból készült, de csak siralmas 29 milliós nyitóhétvégét csinált Amerikában. A Scarlett Johansson-féle Lucy viszont, ami mindössze 40 millió dollárba került, 44-et szedett össze ugyanezen a hétvégén.

De ugyanilyen meglepetés volt az Angelina Jolie főszereplésével készült Demóna nagy sikere, vagy az, hogy a női nézőket célzó Csillagainkban a hiba lenyomta Tom Cruise sci-fijét, A holnap határát. Úgy tűnik, hogy egyre inkább a nők kerülnek többségbe a mozinézők között, ők pedig több női főhőst akarnak látni.

Scarlett Johansson nem először bizonyította, hogy akciószerepben is jó: ő az Amerika kapitány- és a Bosszúálló-filmek Fekete Özvegye, de játszott a Vasemberben is. És nem az egyetlen nő, akinek jól áll az akció: bár még mindig sokkal több férfi akcióhős van, egyre többen járnak a Sigourney Weaver és Linda Hamilton által kitaposott úton. Kérdés, hogy kinek áll jól ez a szerep, és ki néz ki tök bénán egy karddal vagy egy géppuskával a kezében. Összeszedtük az utóbbi évek fontosabb női akcióhőseit, de azért az ősanyákról sem feledkeztünk el. Ki volt a legkeményebb csaj? Döntsék el önök.

Az ősanyák

Sigourney Weaver (Alien 1,2,3,4)

Persze az Alien-filmek Ellen Ripley-je előtt is voltak női akcióhősök (például Pam Grier a hetvenes évek blaxploitation filmjeiben, vagy akár Jane Fonda a Barberellában), de mégis Ripley lett az első, és talán azóta is a legikonikusabb női akcióhős. Szerencséje is volt, hiszen a négy Alien-film mindegyike jó kezekbe került, egyik kiválasztott rendező sem szúrta el a remek sorozatot.

Ripley karaktere attól volt különleges, hogy egyszerre volt férfias és nőies, mindkét nem legjobb tulajdonságait ötvözve. Úgy bánt a fegyverekkel, mint egy férfi akcióhős, de közben egy nő érzékenységével reagált a helyzetekre. Ez persze nem azt jelenti, hogy elsírta magát, hanem hogy mindig együtt érzett a gyengékkel, a segítségre szorulókkal, az elnyomottakkal. A harmadik rész végén pedig azt is bebizonyította, hogy ha mások megmentéséről van szó, önmagát is feláldozza. „Ripley az első olyan női mozikarakter, akit nem a körülötte lévő férfiak vagy a velük való kapcsolata határoznak meg” – írta róla az Entertainment Weekly. Ebben is újdonságot hozott: nem volt se pasija, se mentora, se igazi bajtársa, önjogán volt a filmek abszolút főhőse.

Linda Hamilton (Terminátor 1-2.)

Sarah Connor karaktere ugyanúgy beleégett a mozinézők agyába, ahogy Ellen Ripley. Pedig ő Ripley-vel ellentétben azért lett érdekes, mert egy fontos személy, az ellenállás leendő vezérének édesanyja. Csakhogy a fiú még szinte gyerek, így Sarah Connor kénytelen pincérnőből akcióhőssé válni. Ebben az időszakban a női akcióhősökkel szemben nem volt elvárás, hogy tökéletes szépségek legyenek, Sarah Connor persze izmos (a második részben az elmegyógyintézetben gyúrja ki magát), de inkább karakteres arca van, messze nem olyan babaszerű, mint a kétezres évek hősei lesznek. Nem ez az érdekes, nem ez a fontos ugyanis benne, hanem amit tesz.

Sarah Connor figurája határozottan hiányzik a Terminátor-folytatásokból, a következő két film női karakterei a nyomába sem érhetnek. Nyilván nem csak emiatt lettek jóval gyengébbek a folytatások, de a karakteres, erős női hős hiánya is egy hatalmas mínuszpont. (A Terminátor 3 T-X-ét tekintsük inkább viccnek.)

A követők, a kilencvenes-kétezres évek hősei

Angelina Jolie (Tomb Raider 1,2, Salt ügynök, Wanted)

Bár Angelina Jolie-t szeretjük, Lara Croft nem tartozik a kedvenc akcióhőseink közé. Eleve nem jó jel, ha egy számítógépes játékból készül akciófilm, mármint ami a karaktereket illeti. Lara Croft a filmekben pont annyira lett összetett, mint egy játékhős: szuperül bánik a fegyverekkel, hatalmas tudása és irreális teste van (anorexiás vékonyság gigamellekkel), csak közben valahogy mégis maga a dögunalom az egész nő. Nem tudni, hogy azért sikerült ilyen laposra (bocsánat) a figura, mert Jolie kizárólag pénzkeresetként tekintett a Tomb Raider-filmekre, vagy mert a producerek féltek bármilyen nyersességet, (nem fizikai) erőt vagy humort adni a főszereplőnek.

Jolie későbbi akciói, a Wanted vagy a Salt ügynök nem lettek rossz filmek (túl jók sem), mégis sokat mond, hogy a legjobb filmjei és a legkiemelkedőbb alakításai (Gia – Kifutó a semmibe, Észvesztő, Hatalmas szív, Elcserélt életek) nem akciófilmek, hanem drámák.

Uma Thurman (Kill Bill 1-2.)

A Kill Bill Fekete Mambája viszont méltó folytatója lett a Ripley által megkezdett sorozatnak. Karakteres, okos, van humora, de nem sebezhetetlen és nem is tévedhetetlen. A Kill Billt állítólag (a nem túl hosszú ideje a magánéletben is összetartozó) Tarantino és Thurman együtt találták ki. „Meséltem Quentinnek egy bérgyilkosnőről szóló ötletemről. Lelkesen helyeselni kezdett és hozzátette: egy bérgyilkos-ügynök a másik szereplő, akinek a neve Bill. A film címe pedig Kill Bill." A csodás akciók ellenére a Kill Bill nem sima akció- vagy bosszúfilm, és nemcsak a filmtörténet legjobban sikerült remixe, hanem egy megható sztori szerelemről, anyaságról, megbocsátásról. Fekete Mamba pedig az egyik legérdekesebb nő a filmtörténetben.

Milla Jovovich (A kaptár 1,2,3,4,5, Az ötödik elem)

A kaptár sorozat tökéletes példa arra, hogy rontanak el valamit, hogy rombolják le valaminek a kultuszát utólag azzal, hogy képtelenek időben abbahagyni. Milla Jovovichból még az első férje, Luc Besson faragott akcióhőst Az ötödik elemben, ahol Leeloot, a varázslatos földönkívüli lényt játszotta, de ebben a filmben azért még Bruce Willis volt az első számú akcióhős. A Kaptár-sorozatban viszont, aminek egyes részeit már a második férje, Paul W.S. Anderson rendezte, ő az abszolút akcióhős. Ez is számítógépes játék alapján készült, az első néhány rész ennek ellenére működött. Igaz, az embereket zombivá változtató T-vírus köré épülő történet már ekkor sem volt különösebben lebilincselő, de annak, aminek szánták, elment. Az utolsó két rész viszont szinte nézhetetlenre sikerült, Jovovich karaktere, Alice pedig teljesen érdektelen, egydimenziós gyilkológéppé vált.

Kate Beckinsale (Underworld 1,2,4)

Az Underworld-filmek sok szempontból tökéletes párhuzamba állíthatók A kaptár-filmekkel. Ez a vámpíros-vérfarkasos sorozat is izgalmasan indult, aztán teljesen kifulladt. Az Underworld 4-et már a Mátrixból, a Terminátorból, az előző Underworld-epizódokból lopkodták össze minden gátlás nélkül. A főhős, Kate Beckinsale Jovovichhoz hasonlóan a rendező (Len Wiseman) felesége, az általa játszott karakter pedig lényege pedig egyre inkább az lett, hogy bár már közelebb jár a negyvenhez, mint a harminchoz, még mindig mennyire jól néz ki. Beckinsale ehhez egy pár dominacsizmát és egy olyan latexszerkót kapott, amibe cipőkanállal kell belepréselnie magát. Mindez azért különösen szomorú, mert korábban maga a színésznő is belátta, hogy ez a sorozat és ez a szerep ennyi volt. „Nem hiszem, hogy a lányomnak azt kéne látnia, hogy még tíz évig gumiruhában mutogatom a seggemet” – nyilatkozta, aztán később mégis vállalta az Underworld 4-et.

A legújabb generáció

Jennifer Lawrence (Az éhezők viadala 1,2, X-Men 1,2)

Katniss Everdeen már ennek az évtizednek a hőse, Az éhezők viadala pedig bebizonyította, hogy női főszereplővel is lehet szupersikeres franchise-t építeni. A húga helyett a véres tévéshow-ba önként jelentkező Katniss számára természetes, hogy nem vár arra, hogy valaki segítsen rajta. Sőt, ő az, akinek játékostársa, Peeta az életét köszönheti, hiszen kettejük közül ő a leleményesebb, az ügyesebb, a tapasztaltabb.

A nagy női akcióhős elődökhöz hasonlóan neki is helyén van a szíve, van erkölcsi érzéke és nem kegyetlenkedik, csak ha nagyon muszáj. Bár a folytatás nem sikerült annyira emlékezetesre, még így is nagyon jó, hogy Katniss Everdeen lett a mai tinik példaképe. Jennifer Lawrence az X-Men-filmekben is akciózik, (Raven Darkholme/ a pucér, kék bőrű alakváltó, Mystique), de itt csak egy a szereplők közül, nem rá épül a sorozat.

Scarlett Johansson (Amerika kapitány 1,2, Bosszúállók, Lucy)

Scarlett Johansson nem a Lucyban próbálkozott először az akcióval, bár tény, hogy most épül először kizárólag rá akciófilm. A Lucy a kasszáknál szuperül teljesít, Johanssonra sem lehet panasz benne, de maga a történet elképesztően bárgyú. Sajnos hiába minden igyekezet, ebből a filmből biztosan nem lesz olyan mozis legenda, mint a rendező Luc Besson első női akciójából, a Nikitából lett anno.

Emellett ő Fekete Özvegy a Bosszúállókban, az Amerika kapitányban és a Vasemberben. Legutóbb karaktere Tony Stark asszisztenséből hirtelen szuperkémmé lépett elő, de azért így sem ő viszi a vállán ezeket a filmeket. Inkább az a fontos, hogy jól álljon rajta a szűk bőrruha. „Mindig rettegek, amikor legelőször felveszem, hogy úristen, milyen lesz. Aztán behunyom a szemem, felrántom a cipzárt, és kifújhatom a levegőt: jó rám. És akkor már csak reménykednie kell az embernek, hogy a következő öt hónapban így is marad” – mesélte erről az Indexnek. Egyelőre a nagy alakításokat, a legfontosabb szerepeit ő sem az akciókban nyújtotta.

Sandra Bullock (A pusztító, Féktelenül, Gravitáció)

Sandra Bullock régi motoros, a Gravitáció pedig nem akció, hanem sci-fi. Mégis itt a helye ezzel a filmmel, mert ez lett 2013 egyik legjobbja, kerestek vele több mint 700 millió dollárt, és nyertek egy pár Oscart. Úgy, hogy ebben a filmben szinte végig csak egyetlen szereplőt, méghozzá, te jó ég, egy középkorú nőt láthatunk. „Bullockkal engem egyáltalán nem lehet lenyűgözni, de itt valami bámulatos. Meggyőzően hozza az űrben járó embert, aki igazából a Földön sem találja a helyét, aztán a karaktere jellemfejlődésével olyan ívet ír le, mint a legnagyobb színésznők” – írtuk a film bemutatásakor.

Most sem gondoljuk másképp: a Gravitáció azért is volt fontos film, mert bebizonyította, hogy nemcsak öregedő férfiakkal, de öregedő nőkkel is lehet egy vagyont keresni. Sandra Bullock egyébként inkább vígjátékokban játszik, pedig voltak akciófilmjei, nem is rosszak: A pusztító és a Féktelenül többek között, bár ezekben még nem az övé volt a főszerep.