Elhunyt Kézdi-Kovács Zsolt filmrendező

2014.09.09. 14:12

Hosszan tartó súlyos betegség után 78 éves korában elhunyt a hétvégén Kézdi-Kovács Zsolt filmrendező, aki a Magyar Filmunió alapítója és 19 évig az Eurimages magyar képviselője volt. 1936-ban született Nagybecskereken (Vajdaság). 1961-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskolán a legendás Máriássy-osztályban diplomázott filmrendező szakon. 1962–1969 között Fábri Zoltán és Jancsó Miklós asszisztenseként dolgozott. A Balázs Béla Stúdió egyik alapító tagja, majd 1975–77 között vezetőségi tagja volt.

Első játékfilmjét, a Mérsékelt égövet 1970-ben készíthette el, a film Nemeskürty István stúdióvezető segítségével kijutott a locarnói filmfesztiválra, ahol Ezüst Leopárd díjat nyert. Tíz játékfilmet rendezett, melyek közül több rangos nemzetközi filmfesztiválokon kapott díjakat. Az a nap a miénk (2002) című dokumentumfilmjével az 56-os forradalom első napjának személyes emlékeit dolgozta fel. A 80-as évektől kezdve a magyar és nemzetközi filmszakma tevékeny alakja lett. 1987–89 között a Mafilm igazgatója, 1990-től 2009-ig az Eurimages magyar képviselője, 1992–2001 között a Magyar Filmunió alapító-igazgatója volt. 

2006-ban az Élet és Irodalom közölte beszervezésének körülményeit: saját maga írta le, hogy 1957 februárjában a Petőfi színházból vitték el „bőrkabátos alakok” Szabó Istvánnal és Kardos Ferenccel együtt a Deák téri rendőr-főkapitányságra. Két társától elkülönítve, három napig tartották bent. Nem tudta miért vitték el. „Semmi rendkívülit nem csináltam a forradalom alatt, nem számítottam arra, hogy egyszer célkeresztbe kerülök. (...) Nem harcoltam, gyáva voltam, jóformán nem vettem részt semmiben" – írta. Huszonegy éves sem volt, rettentően félt, és elképzelni sem tudta, hogy nem járhat többé a filmművészeti főiskolára.

„Én sosem voltam nagyon bátor, de itt hiába is lett volna a bátorság. Tudtam azt is, hogy nem lenne erőm sem a veréseket kiállni, sem feladni azt, amit elértem: a főiskolát, a filmrendezőséget” – magyarázta, hogy végül miért írta alá a beszervezési papírt. Fedőnevet ő választott magának: akkoriban írt egy novellát, a főhős neve, Léva Béla jutott hirtelen eszébe.

Jelentéseiben igyekezett kikerülni a konkrétumokat, mindig általánosságban írt a hangulatról és arról, hogy semmi különös politikai megnyilatkozással nem találkozott. Egy évig jelentett, majd az összekötője nem jelentkezett. „Valószínűleg legtöbbünkre csak azért volt szükség, hogy a félelmeket növeljék bennünk, mindenkiben" – találgatta szabadulásának okát. Kézdi-Kovács Zsolt, egyébként 34 évesen készítette első filmjét.

Ez egy részlet az utolsó vele készült interjúból:

Kézdi-Kovács Zsoltot a Filmalap nemzetközi részlegeként működő Magyar Filmunió saját halottjának tekinti.