Ügynök a kapuzárási pánik szélén

2014.10.10. 13:54

Mi a közös Liam Neesonben, Sylvester Stallonéban és Arnold Schwarzeneggerben? Hogy 60 felé közeledve úgy gondolták, azzal lehet leginkább jelezni a világnak, hogy még aktívak, ha legalább még egy filmben szétvernek/megölnek mindenkit, akik eléjük kerül. Pierce Brosnan utoljára James Bondként ment világot megmenteni, azóta hogy a jól szabott szmokingot a baltaarcú Daniel Craigre adták, neki csak panamakalap, gyűrött pamuting és bő lenvászon nadrág jutott, meg pár olyan szerep, amiben szerelmes nyugdíjast kellett alakítania - azok között meg ritka az olyan, aki szőke nők combi artériáját vágja át vicsorogva. Gründolt hát magának egy filmet, amiben ezt is megteheti. 

Nem kellett volna. 
 

Ennyit ér

IMDb: 6,4

Metarcritic: 38%

Rotten: 36%

Index: 3/10

A November Man első blikkre egy klasszikus thriller, amiben a jól megszokott recept szerint rakták össze a történéseket: van egy visszavonult CIA-ügynök, aki annak idején annyira jó volt, hogy még Kovács Béla japánorosz felesége sem tudta volna átverni, és annyira hatékony, hogy ha kapott egy feladatot, azt kérdés nélkül, tökéletesen megoldotta. Mindig. Kivéve egyszer, mert persze az ilyen filmekben mindig van egy “egyszer”, amikor vagy egy kerekesszékes hajléktalan, esetleg gyerekkocsit tologató kismama, ne adj isten egy pöttyös labdával játszó kiskölyök van rosszkor, rossz helyen, és a vége sírás, meg lassított felvételben előadott bűntudat, aminek végén a hős megfogadja, hogy soha többé nem tesz ilyet.

Klisés történetünkbe kell egy Nő, akibe a Hős szerelmes, és akinek baja esik, ebben az esetben egy bögyös orosz titkárnő, rémes vörös parókában, akit a CIA a mai napig futtat. És bajba kerül, mert az ilyen bögyös vörös orosz nők mindig abba kerülnek. Brosnant az egykori felettese visszarángatja a buliba (dettó visszatérő elem az ilyen filmekben) és megy, hogy a szeretett nőt megmentse. Aki ezen a ponton nem sejti, hogy a nőt hamarosan fejbe lövik, de lassú és fájdalmasan röhejes haldoklása előtt még átadja a Hősnek a Nagyon Fontos Információt, az élvezni fogja a hátralevő 1 óra 12 percet, a többiek viszont vegyék elő a Keselyű három napját, és nézzék meg inkább azt, mert az még film volt, rendes színészekkel és rendezővel, nem pedig egy iparosmunka, amit csak azért forgattak le, hogy Brosnannek legyen közös témája Neesonnel a hollywoodi nyugdíjasbálon.

A Belgrádban játszódó filmben van még egykori tanítvány, akit a mesterkém után küldenek, egy újabb bajba keveredő orosz nő, velejéig gonosz orosz politikus meg egy rakás CIA-ügynök, akiknek azt sem hisszük el, amit kérdeznek. A történet annyira egyszerű, hogy semmi többet nem lehet róla elárulni mert spoiler lenne, de minek is tenném, mert semmi érdekes nincs benne. Brosnan hol túljátssza a szerepét, hol meg unatkozik, a mellé kirendelt kötelező jónő, Olga Kurlyenko egyszer sem igazolja, hogy érdemes volt otthagynia a tornászpályát, bár az igaz, hogy távolról hasonlít a fiatal Sophie Marceu-ra.

Az akciójelenetek esetlegesek és néhol feleslegesek, Brosnan mindenkit megöl, de legalábbis halálos veszélybe sodor, aki elé kerül, és közbe arra is van ideje, hogy végig hullarészeg legyen - az pedig senkit nem zavar (főképp őt nem), hogy annak idején azért szállt ki a buliból, mert egy ártatlan ember halt meg miatta, itt meg nincs olyan belgrádi lakos, aki ne lenne halálos veszélyben a zúzás alatt. Az idősödő színész egy akciójelenetet sem vállalt, és ez látszik, a dublőrök annyira elütnek tőle, hogy a vágók vért hugyozva sem tudták úgy összerakni a verekedéseket, hogy az illúziót fenntartsák. Ez egy kifejezetten rossz, unalmas film, amit senkinek, soha nem ajánlunk jó szívvel.