Lehetett volna jó film is

2014.10.18. 10:21

Vetítés előtt jobban féltem Török Ferenc új filmjétól, a Senki szigetétől, mint a Démonok között című horror spin offjától, az Annabelle-től. A félelem oka az volt, hogy a bemutató előtt a szereplők közül senki nem tudta világosan elmagyarázni, hogy miről szól a film, amiben játszanak. És nem titokzatoskodni akartak, vagy attól féltek, hogy elszpojlereznek valamit, tényleg nem tudtak többet mondani pár homályos mondatnál. Most, hogy megnéztem a filmet, már értem, hogy miért. A rendező bőbeszédűbb volt, ő azt mondta az Indexnek, hogy a 2010-es évek Budapestjének hangulatát szeretné elkapni három fiatal szereplő segítségével, hogy milyen is ma nekünk Budapest. Na, ez viszont a film megnézése után már nem értem.

Senki szigete - trailer

A Senki szigete a szökött menyasszony nem egyszer látott alakjával indul. Rejtély, hogy a filmesek miért szeretik annyira a szökött menyasszonyokat, én nem ismertem senkit, de az ismerőseim sem ismernek egy olyan nőt sem, aki lelépett az esküvőja napján, persze szigorúan akkor, amikor már rajta volt a szép ruha. De vegyük ezt is szimbólumnak, ebben a filmben még sok ilyen lesz.

Pontokra fordítva

port.hu: 10/7,1

IMDb: még nincs értékelés

Index: 10/6

Szóval a menyasszony (Jakab Juli, aki egyébként nem színésznek, hanem forgatókönyvírónak tanult) lelép az esküvőről, felszáll egy Pestre tartó vonatra, és már a vonaton ruhát és személyiséget cserél egy idegen lánnyal. Az ő bőrében érkezik meg a nagyvárosba, az ő életét (vagy legalábbis melóját) veszi át egy időre. Aztán van egy másik lány, őt Bánfalvi Eszter játssza, aki taxizásból él, egy raktárépületben lakik, nagyon kemény és nagyon gyűjt valamire. Hozzájuk csapódik egy kosaras srác (Mohai Tamás), akit a taxis lány szed fel, és elkezdődik hármuk közös története.

Vagyis hát elkezdődik valami, mert történet az nem nagyon van. Török Ferenc azt is elmondta, hogy ez a film nem a valóságból építkezik, ezt száz százalékban meg tudom erősíteni. Sem a 2010-es évek Budapestjén, sem máskor és máshol nincsenek ilyen kemény taxislányok, ilyen szökött menyasszonyok, nincsenek ilyen élethelyzetek, nem zajlanak le ilyen beszélgetések. Ez nem az a Budapest, ahol mi élünk, hiába tolják az arcunkba egy csomó vágóképen a város jellegzetes tereit, sőt, még magát a Budapest feliratot is. (A film egyébként tele van klipekkel, és a szép képek és jó zenék egy ideig adnak is valamilyen lendületet, de semmi többet, arról nem is beszélve, hogy sokadjára nézve ezt is elunjuk.)

Pedig egyértelműen a három fiatal szereplő a legerősebb a Senki szigetében, de vannak sajnos mellékszálak is, a Schell Judit és Margitai Ági által elővezetett anya-lánya történet, a Stohl Andráshoz kapcsolódó maffiás szál, vagy a piacon játékokat áruló kisfiú tökéletesen életidegen sztorija. Ezek feleslegesek, érdektelenek, az ég világon semmit nem adnak hozzá a filmhez. Náluk csak szegény Keresztes Tamás járt rosszabbul, akinek még a többieknél is irracionálisabb és irritálóbb karakter jutott, nem is tud vele túl sok mindent kezdeni.

Hogy a Senki szigete lehetett volna jó film is, az egy jelenetből derül ki. Ebben Jakab Juli és Bánfalvi Eszter arról beszélgetnek, hogy miért is lépett le a menyasszony az esküvőről. Itt látszik, hogy mindketten tök jól, természetesen játszanak, különösen, ha normális mondatokat adnak a szájukba, és reális helyzetet teremtenek hozzá. Ez a kis rész vicces, bájos, életszagú, valóban fiatalos. Ha végig ilyen filmet kapunk, egy szavunk sem lehetett volna. De a Senki szigetében ezen az egyen kívül nemhogy érdekes párbeszéd nincs, de egyáltalán párbeszéd is alig. Helyette látjuk Jakab Julit ezerféle szögből fotózva, kapunk egy rakás szép, nagyon színes képet, friss zenéket, egy felszínes reklámfilmet a szabadságról. Pedig annak nem is kell reklám, főleg nem ilyen.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!