A maffiaállamban veled is megtörténhet

Az ügyészség és az adóhivatal korrupt politikusokkal összejátszva ártatlanul juttat börtönbe fiatal vállalkozókat, hogy az ígéretes céget megbízóiknak játssza át. Kiterjedt korrupció, a rendőrségi visszaélésekhez asszisztáló média, a hatalmon lévők leplezetlen cinizmusa és sok vér: szerdától játsszák a magyar mozik a Zárt rendszert, a rendszerváltás utáni maffiaállamról szóló lengyel tanmesét.

A 2013-as Zárt rendszer elég nagyot ment Lengyelországban, idáig 600 ezren látták a politikai thrillerként forgalmazott filmet, sikeréhez hozzájárul elitellenes stichje is. A promócióban nem véletlenül emelik ki, hogy a mozi egyetlen złoty állami pénzt sem kapott, a költségvetést hatalmi retorzióktól tartó, anonimitásukhoz ragaszkodó üzletemberek adták össze. Ha a vállalkozókat tönkretevő, összefonódásokon alapuló rendszert bemutató filmben foglaltaknak akár csak a negyede is megtörténhet a valóságban, teljesen érthető az óvatosságuk.

Tényleg kicsinálnak

Márpedig a Zárt rendszer valós események feldolgozásán alapszik. 2003-ban fiatal krakkói cégvezetők ellen indult az adóhatóság kezdeményezésére összehangolt eljárás, ennek végén — kilenc hónap előzetes és hat évig tartó procedúra után —ugyan felmentették őket, de a húsfeldolgozó üzem tönkrement, az alkalmazottak utcára kerültek. A tulajdonosokra koncepciós perre emlékeztető módon szerettek volna egy sor gazdasági bűncselekményt rábizonyítani, többek között szervezett bűnözéssel és pénzmosással vádolták őket.

Bár a vádakból a bíróság előtt semmi nem állt meg, az eljáró kerületi ügyész karrierje azóta is töretlenül ível felfelé, kizárólag az ártatlanul meghurcolak mentek tönkre az elhúzódó eljárásban. A krakkói eset nagy médiafigyelmet kapott, a vádlottak azóta is rendszeresen megszólalnak a médiában, ahol a vállalkozásokat eltipró, a piacgazdaság működését nem értő, minden „privatizátorra” élből gyanakvó ügyészség, a vele összefonódó adóhatóság, tágabban a „posztkommunista maffiaállam” zárt rendszere ellen szólalnak fel.

Ötvenes évekbeli módszerek a rendszerváltás után

Ezt a szisztémát veszi célba Ryszard Bugajski filmje. A rendező élettörténete az ellenzékiből a rendszerváltás után meghatározó pozícióba jutó, majd nagyot csalódó értelmiségi pályaívét szemlélteti. 1982-es legendás filmjét, a Kihallgatást betiltották, ő disszidált Kanadába, az ötvenes évek államvédelmi brutalitását kendőzetlenül bemutató film csak a rendszerváltás idején kerülhetett elő.

Lengyelországba visszatérve Bugajski televíziós híradószerkesztő lett.; mostani filmje alapján nem lehetnek illúziói a mainstream média működéséről: a Zárt rendszerben megjelenített tévés főnök a hatalmat kiszolgáló, saját riportereit megfélemlítő típus mintapéldánya.

A kelet-európai veled is megtörténhet sztorit elmondó film üzenete nem túlbonyolított: a leszámolás bárkit elérhet, aki a hatalom útjába kerül. A Zárt rendszer szerint az ötvenes évek brutális technikái, ha finomodtak is, lényegüket tekintve ma is tovább élnek. Hogy ez mennyire általánosítható kortünet, kérdéses, de az biztos, hogy a fiatal vállalkozókat családjukkal együtt tönkretevő hatóságok, az ügyészek tudatos szemétségei magával ragadják a nézőt, az erősebb jeleneteknél az ember önkéntelenül is a bosszú különféle formáiról fantáziál.

Offshore Holding és más politikai rémmesék

A Krakkóból Gdańskba áthelyezett történet nagy vonalakban a valós eseményeket követi, de itt az állami hatóságok motivációit illetően nem marad kétség: a konspiráció célja az ígéretes üzemet hamis vádakkal átjátszani a korrupt miniszter megbízóinak, az „Offshore Holdingnak”.

Nem csak ez a nagyon didaktikus név beszél önmagáért, a film egész világa eléggé fekete-fehér. Kreatív, tehetséges, fiatal vállalkozók állnak szemben magasra jutott ördögi machinátorokkal, akik úgy gyűjtik a vadásztrófeákat, korrupciós ajándékokat és jobb sorsra érdemes áldozatokat, mint más a bélyeget. A szereplők többsége elég sematikus karakter, az előtörténetet felvillantó visszaemlékezések bántóan gyengék, pedig ezeknek fontos üzenete lenne: a mai urak azok, akik már a kommunizmusban is feljelentésekkel, besúgással jutottak magasra, mindig az aktuális széljárásnak ('68-ban az állami szintre emelt lengyel antiszemita kampánynak, most az állami vadkapitalizmusnak) megfelelően boldogulnak.

A Zárt rendszer ennyiben azt a rendszerváltás kudarcát, az elitváltás meg nem történtét hangsúlyozó ideológiát közvetíti, amely inkább a lengyel jobboldal sajátja. A filmkészítők nyilatkozatai szerint társadalomkritikájuk nem egyetlen politikai tábor ellen irányul, a gazdasági szabadságba beavatkozó korrupt hatalom pártszínektől függetlenül veszélyt jelent a tisztességesen boldogulni akarókra. Még ha a Zárt rendszer ezt némileg leegyszerűsítve, kompozíciós hibákkal és lazán felskiccelt karakterekkel is illusztrálja, e tantétellel nem sokan vitatkoznának, sem nálunk, sem Lengyelországban.