Amikor a főszereplő egy igazi pöcs

2014.12.05. 11:00

Szerencsére mindenki mást tart viccesnek, így biztos lesznek olyanok, akik a Körberajzolva alatt fogják szétcsapkodni a térdüket a nevetéstől. A film alatt mellettem ülő fiú például majd kidőlt a székből, és az sem zavarta, hogy ugyanazokat a vicceket sütik el neki újra és újra. A Körberajzolvának ugyanis van egy tök jó alapsztorija, amiből nagyon sokat ki lehetett volna hozni, vannak sajnos elég gyatra, folyton ismétlődő poénjai, és van néhány valóban eredeti pillanata.

A főszereplő Jean (François Damiens) sikertelen színész. Az már a legelső jelentből kiderül, hogy elsősorban nem azért s ikertelen, mert teljesen tehetségtelen, hanem mert képtelen az együttműködésre. Gátlástalanul leoltja a rendezőt, a többi színészt vagy bárkit a stábból, nem csoda, hogy a másnapi felvételen már nem kell megjelennie. Ezért aztán többnyire hashajtóreklámokon tengődik, de így sem felejti el naponta emlékeztetni a környezetét, hogy ő egy Cesar-díjas színész. (Pontosabban a legjobb fiatal tehetségnek járó díjat kapta meg valamikor a nyolcvanas években.) A magánélete is teljes csőd: elvált, és a gyerekei egyre jobban bírják a pótpapát, és egyre kevésbé őt.

Ennyire volt vicces

Port.hu: 10/

IMDb: 5,7

Index: 10/5

maxresdefault

Ami tökéletesen érthető, Jean ugyanis egy igaz pöcs. Bár a filmben mindent megtesznek, hogy idővel egyre szimpatikusabbá váljon, engem teljesen elvesztett az első fél órában, mert a legtöbbször nem viccesen, aranyosan béna, hanem egy sima lúzer, aki még nagyképű is hozzá. Mivel egy idő után a hashajtóreklámok is elmaradnak, Jean kénytelen elvállalni, hogy a rendőrségnek dolgozzon. Gyilkosságok rekonstruálásában kell segítenie, méghozzá úgy, hogy ő alakítja a hullát.

Az első munkája a francia Alpokba viszi, ahol egy síparadicsomban megöltek két fivért, egyet megsebesítettek, egyikük menyasszonya pedig szintén halott. Jeannak a halott férfiakat kéne eljátszania, de ő rögtön gyanút fog, és saját nyomozásba kezd. Maga a bűnügyi szál nem túl érdekes, hiszen a Körberajzolva nem kriminek, hanem vígjátéknak van szánva, így elsősorban nem izgulnunk, hanem nevetnünk kéne. (Izgulni ezen a filmen egyáltalán nem is lehet.)

Je-fais-le-mort portrait w858

A rendező, Jean-Paul Salomé (Belphégor – A Louvre fantomja, Arsene Lupin, Kémnők) szerint főleg a következőkön kéne kacarászni:

  • klasszikus seggre esős, hányós viccek,
  • hogy hősünk névazonos a világsztár Jean Renóval, és miatt az emberek folyton azt hiszik, hogy a sztár bukkan majd fel (legalább négyszer ellőve),
  • hogy hősünk minden helyzetben képes felhívni a figyelmet arra, hogy ő egy Cesar-díjas színész, vele nem lehet akármit megcsinálni (legalább hatszor ellőve).

Ami teljesen érthetetlen, hogy a film producerei a Dardenne testvérek, akik az idei év egyik legjobb filmjét, a Két nap, egy éjszakát rendezték Marion Cotilladdal a főszerepben. Hogy hol hagyta őket az ízlésük és főleg az arányérzékük, rejtély. A Körberajzolva ugyanis az istennek sem akar véget érni, legalább háromszor van, vagyis lehetne vége, mielőtt tényleg véget ér. Mentségükre viszont elmondható, hogy ez a film egy percig sem akar több lenni annál, ami: egy (nem mindenkinek) szórakoztató vígjáték egy béna színészről.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?