Nagyon gyorsan felejtsük el a Dumb és Dumber kettyót

2014.12.14. 11:32

Van egy jelenet a Dumb és Dumber kettyóban, amikor a két szereplő a nézők arcába fingik. Tényleg ez történik, van egy vágás, és hirtelen két segg néz velünk szemben, az egyik pucér, a másik nem, hangeffektben jön a púzás, a két szereplő röhög, a moziban teljes csend van. Pontosan így éreztem magam végig a film alatt, mármint nem szellentenem kellett a popcorntól, hanem olyan érzésem volt, mintha folyamatosan az arcomba finganának. Jim Carrey, Jeff Daniels, a Farrelly-testvérek, a négy forgatókönyvíró mellettük, és mindenki, aki ebben részt vett. Ez a film büdös.

Nem az a baj, hogy undorító dolgok vannak benne, a Dumb és dumber egyik legviccesebb jelenete, és ezt most tényleg felesleges szépíteni, egy irgalmatlanul nagy és hangos fosás. De a fosás nem önmaga miatt vicces, hanem azért, mert kivel történik meg, miért, mikor, milyen helyzetben és hogy lesz vége. Fosni egy hatalmasat önmagában nem vicces, de felépíteni köré egy tökéletes jelenetet művészet. A Farrelly-testvérek művészekből kóklerek lettek.

Mert a Dumb és Dumber kettyó húsz évvel később csak megismétli az első rész poénjait. Meghallgathatjuk a világ második legidegesítőbb hangját. Előkerül a kutyamobil. Jim Carrey megint viccesen nyomja a szájsprét. Jim Carrey megint beleszeret valakibe nagyon hamar. És megint útra kell kelni keresztül Amerikán, miközben megint egy mogorva fráter megy velük, akit elkezdenek idegesíteni. Megint feltűnik a vak srác, akinek Peti papagájt adták, és megint kiszúrnak vele. Minden ismerős lehet, csak közben Daniels és Carrey öregedett meg úgy, hogy minden jelenetben látni az arcukon, hogy a hátuk közepére sem kívánják az egészet. Sőt, módosítom, ebben a filmben láthatólag senki sem akar szerepelni. Sőt, amikor megjelenik a film címe egy olyan képen, hogy az egyik szereplő két kertész segítségével próbál kitépni egy katétert a másikból, már én sem akartam.

Dumb és Dumber kettyó

Dumb-n-dumber2pl
Index: 1/10
Metacritic: 36/100
Rottentomatoes: 26%
Port.hu: 7,6/10
Imdb: 6,7/10

Mert most megint megismétlem magam, de tényleg nem az a baj a Dumb és Dumber kettyóval, hogy undorító, hanem az, hogy teljesen hiányzik belőle az, ami az elsőt olyan szórakoztatóvá tette. Nevezetesen az, hogy a Farrelly-testvérek tudták, hogy ostobák a szereplőik, viszont egy pillanatra sem felejtették el, hogy barátok. A rendezőtestvérekről sokszor, sok helyen leírták már, hogy mekkora humanisták, akik gusztustalan dolgokat művelnek a figuráikkal, de szeretik őket. A Dumb és Dumber kettyóban mindkét szereplő olyan, mint egy cirkuszi állat, akiket körbevisznek a világban, szörnyen (rasszistán, hímsovinisztán) viselkednek. Őket már nem lehet szeretni.

A magyar szinkron

Egy dolgot muszáj megjegyezni a magyar változatnál, és az pedig Stern Gábor magyar szövege, ami vagy a forgalmazó kérésére vagy saját ötletre rettenetes, pusztító szóviccekkel („Zacsek és sajog!”) és kifordított szólás-mondásokkal („Nézzük, él-e még a reményhal!”), szándékos túlzásokkal (a St. Joseph's Nursing Home magyarul „Míg a halál ki nem választ öregek otthona” lett) működik, hogy az ember agya kisül tőle, ráadásul az első húsz percben meg voltam győződve, hogy félrefordításokat hallok. Magyarul teljesen más film lett a Dumb és Dumber kettyó, az a gyanúm, hogy sokkal rosszabb, de ezt az angol ismerete nélkül azért biztosra nem mondanám. Az meg különösen idegesítő, hogy a stáblista alatt a két főszereplő vicces kommentárjában beszólnak a kritikusoknak, amiért biztos fikázni fogják a szóvicceket..

Akkor elmesélném a sztorit. Lloyd (Jim Carrey), vagyis a magyar szinkronban Dumb húsz évig játszotta, hogy katatón állapotban van, és csak akkor hagyja abba a tréfát, amikor barátja, Harry (Jeff Daniels), vagyis a magyar szinkronban Dumber elmondja neki, hogy van egy kis egészségügyi problémája, kell neki egy vese. Dumb nem adná az övét, úgyhogy le kell nyomozni a többi családtagot, Dumberről kiderül, hogy örökbefogadták, úgyhogy a kínai szülei is kiestek, viszont egy volt barátnőjétől (Kathleen Turner, annyira rangon alul, hogy fáj) megtudja, hogy van egy lánya, akit viszont ő adott örökbe egy professzornak. A professzornál pont lemaradnak a lányról, akit a nevelőapja elküldött egy tudományos konferenciára és rábízott egy nagyon fontos csomagot, úgyhogy… á, feladom inkább, mert rájöttem, hogy ha legalább megpróbálnék így írásban a sztori arra a pontjára jutni, ami felkeltené az érdeklődést, akkor nagyjából az egészet elmesélhetném. Hat forgatókönyvíró dolgozott a Dumb és Dumber kettyón, és olyan, mintha képtelenek lettek volna kompromisszumokra jutni és mindent beledobáltak volna, amit húsz év alatt kitaláltak. Vagyis bocsánat, huszonegy év alatt, mert minden egyes fordulatát az előzőből lopták. Na jó, talán az idős süket néni fistingelését nem, ehhez a pillanathoz külön gratulálnék.

Hazefele a moziból úgy éreztem magam, mintha egy háromórás üzbég pszichodrámát néztem volna végig, nem volt kedvem senkivel sem beszélgetni, akikkel néztem, azokkal is csak szinkronban csóváltuk csöndben a fejünket. Végig azon gondolkodtam, hogy ennyit számít húsz év? Még mindig emlékszem magamra 10 éves koromból, amikor ültem a moziban, és a családommal zokogva röhögtünk azon, ahogy Jeff Daniels megnyalja a fagyott csövet és odaragad nyelve. A Dumb és Dumber kettyó stáblistája alatt egymás mellett mutatnak jeleneteket az új és a régi filmből, és a régiből minden egyes pillanat klasszikus lett a két évtized alatt. Ebből az újból egy sem lesz.

Azért valaki még így is szerette a filmet

A Dumb&Dumber első része a maga idejében szinte a semmiből lett igazi klasszikus vígjáték, amiben Jeff Daniels méltó partnere tudott lenni Jim Carrey-nek, a két balfék szerethető botladozását pedig huszadszorra is kellemes nosztalgiával nevetjük végig. A film sikere leginkább abban rejlett, hogy a humor egészen eltérő szintjeit vegyítve jutott el a legszélesebb közönségéhez.

Most 20 évvel később a karakterek életében is 20 évet ugorva térünk vissza a Dumb&Dumber Kettyóban, ami humorban és összetettségben sem mérhető össze az első résszel, de még így is korrekt kis vígjáték lett belőle. 

Behp68qCAAAyHyO.jpg large
Fotó: Twitter / DumbTo

Míg az első filmben Jim Carrey és az a bizonyos táska állt a cselekmény középpontjában, addig most kvittek lesznek, hiszen annyiból Jeff Danielsnek jut a nagyobb szerep, hogy az ő lánya utáni kutatás gördíti előre a nem túl bonyolult filmet. A történet hiába ékegyszerű, de a film végére mégis egy nagy alaptézissé áll össze az egész, olyan csavarral megfejelve, amit ugyan már az elejétől sejthetnénk, de így is csak az utolsó percekre jutunk el a nagy felismerésig. Persze nem a fordulatos történetet kell keresni egy ilyen filmben, nyilván a poénokon áll vagy bukik minden.

Az kétségtelen, hogy az első résznél említett humoregyensúly itt már a kaki-pisi irányba billen el, dupla stipistopi helyett pukipókert kapunk, de közben megint van néhány emlékezetes poén, a mexikói és a kínai konyha összeházasításához hasonló eredeti ötlet, és üresjáratokra sem vesztegetik el a 109 percet.

Elszórtak jópár kikacsintást is az első részre – parádésan egyszerű szerep jut a jól ismert, a Kettyo plakátján is látható blökimobilnak, és a stáblista végét is megéri megvárni –, de szerencsére a készítők nem estek túlzásba, és nem egy újrahasznosított, az első részből élő kliséparádét tolnak otrombán az arcunkba.

Miközben azonban Jim Carrey és Jeff Daniels még mindig könnyedén lubickolva hozza a jól ismert karaktereket, addig a kiegészítő szereplők jóval kevésbé emlékezetesek, mint az első részben, és az egész körítés valahogy túlzottan leegyszerűsített, már-már tévéfilmes hatást kelt. A legnagyobb hátrányként mégis az egyébként hangok terén kiváló magyar szinkronban elkerülhetetlenül fárasztóvá váló szóvicc-cunamit lehet említeni, amit Kerekes József és Haás Vander Péter stáblista alatti újabb magánshowja sem tud feledtetni.

Tipikusan az a folytatás, aminél áll az a régi, elcsépelt mondás, hogy ha az első rész tetszett, akkor jó eséllyel azért ezen is el fogsz szórakozni. Csak már azt a friss lendületet és húsz év után is idézett poénokat ne keresd benne, ami az első filmet még ösztönösen repítette a kultstátuszba. (Iván András, 6,5 pont)