Fárasztó baromság Robin Williams utolsó filmje

2014.12.25. 08:46

Micsoda gegparádé! Itt az év, ha nem az évtized legviccesebb és leglátványosabb vígjátéka, csupa eredeti ötlettel! Ben Stiller egy lúzer, de szerethető biztonsági őr, aki a fia kedvéért összeszedi magát és hőssé válik, Robin Williams egy indián asszonyok felé kacsintgató amerikai elnök, gigantikus csontvázdinoszaurusz tör-zúz látványosan egy múzeumban, Owen Wilsont lehugyozza egy kismajom, a közönség pedig dől a röhögéstől! Vagy várjunk csak...

Elvileg a trilógiák szabályai szerint a harmadik résznek minden korábbinál látványosabbnak kell lennie a bevételmaximalizálás jegyében (tipikusan ilyen a A Jedi vagy A király visszatér). Vagy pedig az általában borongósabb és bevállalósabb második rész után szépen vissza kell térni a jól bevált első rész dramaturgiájához, ahogy az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag vagy A végső megoldás: Halál alkotói tették.

Az Éjszaka a múzemumban 3 stábja viszont a lehető legrosszabb verziót választotta. Az életre kelő kiállítási tárgyak bájos varázsa már régen elmúlt (ez első rész majdnem 10 éve volt a mozikban!), a más filmekből, vagy egyenesen Az éjszakai múzeum 1-2-ből újrahasznosított fordulatok, látványelemek és poénok pedig fárasztóbbak lettek, mint az egyhuzamban végignézett A hobbit-trilógia.

A sztori röviden:

Kiderül, az egy ősi egyiptomi szerkezetet, ami miatt a korábbi két részben éjjelente mindig feléledtek és virgonckodtak a kiállítási tárgyak, valami elátkozott rozsda kezde el zabálni. A megjavításának titkát azonban csak a fiatal fáraó apja tudja, ám őt a régészek nem Amerikába, hanem a British Museumba vitték, miután feltárták az ókori piramisokat. Így a balfácán teremőrből időközben balfácán apukává őszülő Ben Stiller kénytelen az egész kompániájával, plusz a lázadó tinédzser korszakát élő, a főiskolát leszaró fiával együtt átruccanni a ködös Angliába. Hogy ott aztán az angol szál ki is merüljön olyan közhelyekben, mint

  • az emeletes buszon ücsörgés,
  • fémoroszlánokkal kergetőzés az utcán,
  • a harc az Arthur mondakör egyik random lovagjával 
  • vagy a közhely, hogy minden brit nő dagadt és bunkó trampli.

Lehúzta az Index? Már rohanok is a moziba!

Gondolja azért meg, mert a külföldi oldalak sem voltak annyira elájulva Ben Stiller éjjeliőrködésétől.

IMDb: 6,8 pont

Port.hu: 6,8 csillag

Rotten Tomatoes: 48%

Metacritic: 47%

Index-ítélet: 3/10

Ennyi erővel egyébként Budapestre is jöhettek volna Ben Stillerék, mert oroszlánszobor, városnéző emeletes busz, páncélos lovag meg bunkó trampli nálunk is van. Ráadásul milyen vicces lett volna, ha a főhős a Parlamentben vívja meg a filmvégi nagy csatát a Szent Koronával a fején, Szent István kardjával az oldalán valami korrupt politikussal, aki az életre kelt sárkányok, gargoyle-ok és királyszobrok parancsolójaként a saját fejére akarja tenni koronát! De sajna egy ilyen sztorit még Andy vajna sem tudott kibulizni, úgyhogy kénytelenek vagyunk beérni a brit verzióval.

Viccek, amik már korábban sem voltak viccesek

A béna poénok egytől egyig erőltetettek, kínosak és általában valami korábban látott geg újrahasznosított verziói. Megint azon kell röhögnünk, hogy

  • Owen Wilsont lebrunyálja egy hozzá képest gigantikus kismajom,
  • hőseink egy csontvázdinó elől menekülnek (csak most a tyrannosaurus helyett triceratopst kapunk),
  • Robin Williams, a fáraó, meg a miniatűr római legionárius hülyeségeket beszél,
  • Adam Sandler Ben Stiller buta ősemberarcot vág (ráadásul kétszer annyit, mert előbukkan a neandervölgyi ikertestvére is).

Az első részben még teljesen jól működött az életre kelt tárgyak őrült ámokfutása, a másodikban pedig az idétlen poénok mélyén azért ott volt a komoly, bár kissé konzervatív és modernségellenes mondanivaló: nem kell leselejtezni és hologramokra cserélni a régi múzeumi tárgyakat, mert az embereket pont ezek a régi dolgok vonzzák a múzeumokba. A harmadik részben viszont semmi pozitívumot nem lehet találni, és a silány nívót még szegény Robin Williams sem tudta emelni, pedig ő azért szinte minden filmjében szórakoztató tudott lenni.

Ben Stiller-vígjátékokat idéző hasonlattal élve: az Éjszaka a múzeumban 3 pont olyan, mint a sok használattól már teljesen leeresztett fingópárna utolsó, megfáradt purcintása.