Észak-Koreától és Párizstól visszhangzott az Aranyglóbusz

2015.01.12. 05:27
Sokat emlegették a Sony-ügyet és a francia merényleteket. A Birdman csak két díjat nyert, a Sráckor is megállt három szobornál. Julianne Moore az Alzheimert játszotta el, Eddie Redmayne Stephen Hawkinggá változott.

Ahogyan várható volt, Tina Fey és Amy Poehler ismét belenyúltak a tutiba, mivel utoljára vezették az Aranyglóbusz gálát, mindent beleadhattak következmények nélkül. A köszöntőbeszédük egyik visszatérő vicce a Sony-botrány volt, Tina Fey nyitó monológjában elkényeztetett görcsként köszöntötte az egybegyűlteket (a Sony főnöke így hívta egy levélben Angelina Jolie-t). De nem álltak itt meg, a jelölteket egyszerűen úgy foglalták össze, mint „filmek, amikkel Észak-Koreának nem volt problémája”. 

Később azzal is viccelődtek, hogy Észak-Korea is tagja lett a külföldi kritikusszövetségnek, és még be is hoztak egy koreai újságíró-imitátort Margaret Cho személyében, hogy Meryl Streeppel fotózkodjon (sajnos az ő későbbi szereplései már nem voltak annyira viccesek.) Végül komolyra fordítva a szót, a HFPA elnöke, Theo Kingma mondott beszédet az észak-koreai hekkertámadással és a párizsi eseményekkel kapcsolatban, a sajtószabadság és az alkotói szabadság fontosságát hangsúlyozta Észak-Koreától Párizsig. A teremben állva tapsolták meg a szavait. 

A felvezető monológban egyébként a nemi erőszakkal vádolt Bill Cosby is megkapta a magáét: a poén szerint Csipkerózsika sztorija azért nem tudott bekerülni a Vadregénybe, mert Bill Cosby áldozata lett az alvó szépség. Maradva a szexista vonalnál, egy játékba is belekezdtek: a teremben ülő férfiakat stoppolták. Ezek közül az egyetlen vicces a két rendező, Iñárritu és Linklater összehasonlítása volt: az egyik egy két órán át tartó megállíthatatlan menet, a másik pedig évente 5 perc, de 12 éven át. Végül mindkettőjüknek igaza lett, a Birdman forgatókönyvéért Iñárritut díjazták, a legjobb rendező díját pedig Linklater kapta. 

Elvileg véletlenszerűen választották ki Jennifer Anistont és Benedict Cumberbatchot, hogy konferálják fel a legjobb férfi mellékszereplő (dráma) díját, de mivel ilyen spontán pillanatok nemigen akadtak az este során, kevéssé jött át a szerepjáték. Jött viszont az este első igazi öröme, ugyanis tényleg JK Simmons nyerte a díjat a szadista zenetanár megformálásáért a Whiplashben. A Birdman és Edward Norton tehát hoppon maradt, a Whiplash viszont egyetlen jelölését díjra váltotta. 

Nem úgy a Csillagok között, egyetlen jelölésük a legjobb zene volt Hans Zimmer munkájáért, de ezt is A mindenség elmélete szomorkás hangulatának megalkotója nyerte, az izlandi Jóhann Johannsson. A legjobb dalnak járó díjat Prince adta át, ezt John Legend kapta a Selma betétdaláért, az a címe, hogy Glory, íme:

A néhány éve nagy vihart kavart házigazda, Ricky Gervais is hazatért egyfajta a tékozló fiúként: mivel jelölték a Derek című sorozatért, ha már ott volt, felkérték díjátadónak is. Eleve pohárral a kezében érkezett a színpadra, eléggé összevissza beszélt, és röhögve utalt rá, hogy valószínűleg senki sem akarta viszontlátni, sem a teremben, sem a képernyő előtt. Mindenesetre John Travolta-baleset nélkül tudta ismertetni a legjobb színésznő (vígjáték) jelöléseket, ami azért volt különösen nehéz, mert pont neki jutott Kvavenzsanéj Wallis neve. Végül Amy Adams nyert, amire viszont senki sem számított, valószínűleg ő maga sem gondolta, hogy a tavalyi Amerikai botrányos díja után még duplázni is tud a Nagy szemekkel. Így viszont Julianne Moore nem kapta meg a szobrát vígjáték kategóriában (Térkép a csillagokhoz), megkapta viszont a Still Alice című drámáért, amiben egy alzheimeres nőt alakít nagyon meghatóan. Bármilyen meglepő, Julianne Moore-nak eddig csak tévés Aranyglóbusza volt a Sarah Palin-filmért, illetve még 1994-ben a Rövidre vágva teljes stábja kapott egy színészi különdíjat, amin nagyjából 30 színész osztozott. 

Noha eleinte úgy tűnt, hogy a Sráckor és a Birdman vetélkedéséről fog szólni a gála, a műsor feléig egyik film sem nyert egy díjat sem. Úgyhogy Jared Leto egy gyors Je Suis Charlie-zás után átadta Patricia Arquette-nek (Sráckor) a legjobb női mellékszereplő díját. Hát ő nem lepődött meg, előre megírt beszéddel jött, és elég családcentrikus beszédet mondott arról, hogy milyen fontos minta volt számára a saját anyja és a saját anyasága, és hogy milyen büszke, hogy egy egyedülálló anyát sikerült eljátszania. Később, amikor Richard Linklater átvette a legjobb rendező díját, ő is a családról beszélt: a szüleinek dedikálta a díjat, és azoknak a szülőknek, akik próbálják tenni a dolgukat a világban. 

Kristen Wiig és Bill Hader volt az egyetlen vicces díjátadó páros, nekik jutott a legjobb forgatókönyv kategória, hosszan poénkodtak azon, hogy milyen emlékezetesnek szánt, semmitmondó mondatok vannak a nagy mesterművekben. A lényeg, hogy végre a Birdman is kapott egy díjat a legjobb forgatókönyvért, Iñárritu a díj átvételekor a film kezdőmondatát idézte: „Hogy jutottunk ideáig?" Micheal Keaton is a filmet rendező Iñárritunak köszönte meg a legjobb vígjátékszínész díját: „Nincs ember a szobában, aki ezek után ne csinálna veled végig bármit.” 

A legjobb animációs film az Így neveld a sárkányodat 2 lett, a legjobb külföldi film a Leviatán. A jelenkori orosz helyzetet keményen bemutató film alkotói is behozták a Párizs–Észak-Korea-tengelyt, amikor arról beszéltek, hogy mennyire univerzális a kisember és a hatalom harcáról szóló filmjük története.

George Clooney életműdíját Don Cheadle és Julianna Margulies konferálta fel, próbáltak felvágni, hogy melyikőjüknek van szorosabb kapcsolata a színésszel, de végül kiderült, hogy egyikük sem volt meghívva az esküvőjére. A hosszú méltatás és az életművet összefoglaló kisfilm után végre a díjazott is színpadra lépett. „A nagy filmek jól vannak, a kicsiknek van szükségük a közönségre” – kezdett bele a beszédébe, majd ő is rátért a Sony-ügyre: „Végre mindenki bocsánatot kérhet mindenkitől szemtől szemben." Beszélt az esküvőjéről is: „Milyen jó érzés valakit szeretni, főleg, ha egy életen át vártál rá. Nem is lehetnék büszkébb férj.” Majd rátért a párizsi megemlékezésre, ami nem tiltakozás volt, hanem kiállás amellett, amiért mindannyian küzdünk: hogy félelem nélkül élhessünk.

Az este nagy meglepetése volt, hogy vígjáték kategóriában végül nem a Birdman nyert, hanem a Grand Budapest Hotel, ezek szerint a szórakoztatóipari szatíra helyett végül a cukiságbombát választották. A Birdman így két díjjal zárta az estét (forgatókönyv és legjobb férfi színész), a Grand Budapest Hotel pedig összesen egy díjat nyert, de pont a legfontosabb kategóriában (legjobb film).

A mindenség elmélete végül két díjat tudott elvinni: a legjobb zene mellett övék lett a legjobb férfi színész (dráma) is, Eddie Redmayne átlényegülését Stephen Hawkinggá és annak színészi értékét nem is vitatta senki. A fiatal színész a nászútját szakította félbe, hogy el tudjon menni a Los Angeles-i díjátadóra, 5 héttel ezelőtt volt az esküvője. 

Az este legnagyobb nyertese tehát a Sráckor lett, hiszen ők nyerték a legjobb drámai film díját, a legjobb rendezés és a legjobb színésznő díja mellett. A Birdman, akárcsak A mindenség elmélete, két díjat kapott, és szintén erősen zárta az estét a Grand Budapest Hotel a vígjátékos fődíjjal. A többi film között szóródtak a díjak, egy-egy szoborral zárhatta az estét a Whiplash, a Nagy szemek és a Selma is, igaz, utóbbit egy elég jelentéktelen, betétdal kategóriában ismertek el. 

Ennél is rosszabbul jártak viszont a többiek: nem kapott díjat a Kódjátszma, a Holtodiglan, a Foxcather, a St. Vincent, az Annie, és hál' istennek az a forgatókönyv sem jött be, hogy a Vadregény bármit is nyerjen ezen a díjátadón.

A tévés díjakról itt olvashat.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?