Nézze meg az év filmjét, mielőtt az év filmje lett

2015.03.03. 14:44

Amikor Damien Chazelle rendező nem kapott finanszírozást a játékfilmjére, úgy döntött, hogy nem fog búslakodni, hanem inkább forgat belőle egy rövidfilmet, amit mutogathat befektetőknek. A rövidfilm aztán annyira sikeres volt, hogy megnyerte a fődíjat a Sundance-fesztiválon, utána meg már sorban álltak nála a producerek. Arról a Whiplashről van szó, ami három Oscar-díjat, nyert, és a forgatókönyvét éppen azért az adaptációk között jelölték, mert a története egy rövidfilmen alapszik. Eddig ezt az eredeti rövidfilmet nemigen lehetett látni, de február végén végre felkerült az internetre.

A rövidfilmes változat tulajdonképpen egy részlet a teljes filmből, konkrétan az a rész, amikor Andrew Neyman elmegy a Studio Band próbájára, először látja, hogyan működik egy profi zenekar és először találkozik a saját közegében a szadista zenetanárral, Terence Fletcherrel. Fletchert ugyanaz a J.K. Simmons játssza, aki a nagyfilmes szerepéért megkapta az Oscar-díjat, Neymant viszont a kölyökképű Johnny Simmons (Scott Pilgrim a világ ellen, Egy különös srác feljegyzései) alakítja, akit Chazelle lecserélt az egészestés verzióban Miles Tellerre. A Studio Band eredeti dobosát is az a Karl Lang játssza, aki később a filmben, sőt, még a kirúgott harsonás is ugyanaz a színész.

A hangulat valamennyire más, főleg azért, mert nem egy sötét, klausztrofób próbateremben játszódik, hanem egy világosabb szobában, ahova legalább a nap besüt. A pillanatok és az elhangzott mondatok viszont szinte ugyanazok, itt is elhangzik az a mondat, hogy 

Not quite my tempo.

Már a rövidfilmből is látszik, hogy Chazelle nem egy unalmas drámának szánt a Whiplasht, gyorsan vág, száguld a kamerája, szeret közeliekkel bombázni, szóval ebben a rövidfilmben is megvan minden, ami a három Oscarral díjazott játékfilmjében.

És akkor a rövidfilm: