Leia hercegnő egyetemi tananyag lett

Miért diktatúra Palpatine császár Galaktikus Birodalma? Politikai aktornak számít-e az elnyomás ellen küzdő Leia hercegnő vagy Kattnis Everdeen? Illiberális-e a demokratikusan megválasztott tisztségviselők nélküli Jedi Tanács, ami nyomozó hatóságként és kézlevágással büntető rögtönítélő bíróságként megsérti a hatalmi ágak szétválasztásának elvét?  

Ezekkel az izgalmas popkulturális kérdésekkel próbálja

Dr. Tóth Csaba politológus, aki 2003 óta tanít az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézetében, és most a tavaszi félévben  

Politika és science fiction

címmel indított szabadon felvehető alternatív kurzust. Február 17-én meg is tartotta az első, bevezető órát A science fiction univerzumok tanulmányozásának megközelítései. Az „in universe” style előnyei, hátrányai témakörben, gyorsan megkérdeztük, mekkora sikert aratott vele.

A maximális létszám 30 fő volt, ez hamar betelt, mivel 100 hallgató akarta felvenni. Sokan végül nem mertek bejönni csak úgy, pedig korábban is jeleztem: a kurzus bárki számára szabadon látogatható.

Ezek szerint a Star Wars és a Star Trek közérthető politológiai elemzése közelebb hozhatja sci-fi rajongó, ám apolitikus 18-40-es korosztályt a jelenlegi politikai viszonyok tanulmányozásához? Tóth Csaba szerint igen:

A fiatalok nem ismerik fel, hogy a kedvenc hőseik, Leia hercegnő vagy Padmé is politikusok.

Hiszen, érvel Tóth Csaba, politikai szerepet vállaltak egy elnyomó rendszerrel szemben. De politikai szerepet vállal Katniss Everdeen is – csak a politika mint kategória olyan negatív, hogy nem így hívjuk őket. De a politika nemcsak a rosszat, hanem a fejlődést és a szabadságot is szolgálhatja, ezt igyekszik hangsúlyozni minden óráján.

Na de hogy jut eszébe egy komoly szakmai múltú elemzőnek, hogy Max Weber bürokráciamodellje vagy a politikai rendszerek strukturalista-funkcionalista felfogása helyett Jedi lovagokról és Az éhezők viadaláról beszéljen az óráin? 

 Mindig azt mondták nekem okos emberek, hogy azzal kell foglalkoznunk, ami érdekel bennünket. Engem kiskorom óta érdekelt a politika, és még régebb óta a sci-fi, logikus volt a kettő kombinációja. Ráadásul a geek forradalom óta mindez már nem ciki téma. 15 éve ilyen témát körberöhögtek volna, most viszont komolyan veszik, és talán még kicsit népszerű is.

Az ELTE Politikatudományi Intézetről valóban tudni kell, hogy itt az országban szinte egyedülálló módon évtizedek óta híres politikusok és közismert elemzők tanítanak. Ez az a hely, ahol ugyanarra a folyosóra nyílik Szabó Máté ombudsman irodája a ma már EU biztos Navracsics Tibornak és a Fidesz agytrösztjének, G. Fodor Gábornak a szobájával, és ahol Bihari Mihály, Pokol Béla és Stumpf István alkotmánybíróknak is van olyan órájuk, amire kötelező bejárni. Ilyen nagyágyúk között az ember természetesen azt gondolná, őrült dolog egy könnyed sci-fi kurzust beemelni a hivatalos egyetemi tananyagba.

Pedig egyáltalán nem volt nehéz, sőt: Pesti Sándor intézetigazgató a tematika láttán azonnal támogatásáról biztosított. Szerintem az intézet felismeri, hogy a politika megismertetésében és megszerettetésében szerepük lehet az ilyen óráknak.

Olyannyira igaz ez, hogy a Politikatudományi Intézet nemcsak Tóth Csaba formabontó óráját támogatta, de több nyílt napon és rendezvényen is az egyetem hozzájárulásával tartott politikai és sci-fi témájú előadásokat. Ilyen volt például a 2014-es geek dzsembori, a HungaroCon is:

Ráadásul Tóth Csaba már nem is az első fecske:

Hoffman István jogász kollégámmal többször részt vettünk mát a Trónok harcának politikai-közjogi elemzésében, Mándi Tibor kollégám pedig a populáris kultúra filozófiai és demokráciaelméleti vonatkozásaival is foglalkozik. Ha valaki utánajár, az ELTE-n sok izgalmas, nem konvencionális kurzust talál. 

De vajon mennyire nehéz élvezhetően és közérthetően beszélni a hatalmi ágak szétválasztásáról és a politikai filozófiáról úgy, hogy nem Magyarország vagy az Egyesült Államok a szemléltető példa, hanem mindenféle kitalált univerzumok? Tóth Csaba szerint egyáltalán nem olyan nagy ördöngösség:

Palpatine hatalomra kerülésével bemutatni a demokrácia átcsapását diktatúrába egyszerűbb, mint Hitleren demonstrálni ezt. Sajnos ma többen ismerik a populáris kultúrát, mint a történelmet.

Érdekesség, hogy politikai elemzőként Tóth Csaba az előzménytrilógiát sokkal hasznosabbnak tartja, mint a klasszikus Star Warst:

A politikai realizmus is egyre fontosabbá vált: a Star Wars új trilógiája – minden problémája dacára – sokkal jobban bemutatja a politikai küzdelmeket és a hősök esendőségét, mint az eredeti filmek.

De vajon létezik külföldi szakirodalom a Régi Köztársaság politikai berendezkedéséről? Vagy minden kutatónak saját magának kell politológiai szempontból feldolgoznia a kedvenc sci-fi filmjeit?

Létezik ennek szakirodalma, de pontosan az, amit én csinálok, nem nagyon van. A szakirodalom gyakran nagyon akadémiai vagy csak egy univerzumra koncentrál: foglalkozik mitológiai, szimbolikus vagy ideológiai témákkal, de az egyes univerzumok politikai-hatalmi rendszerének önjogon kezelését nem szokták szeretni. A legjobb példák az olyan természettudományos könyvek, mint a „Physics of Star Trek” vagy újabban „Physics of Interstellar”. Ezek jó analógiák, dacára a messzebb lévő témáknak. 

Tótha Csaba sci-fi kurzusa végén, a nyári vizsgaidőszakban mindenkinek egy 15-20 oldalas dolgozatot kell írnia, ha kreditet is akar az óráért. De itt vajon ki kap ötöst? Az, aki tudományos alapossággal ollózza össze a témában már megjelent tanulmányokat, de semmi újat nem tesz hozzá? Vagy pont az, aki feltár egy még szűz területet, például összehasonlító elemzést ír a Mass Effect videojátékok és a Nemere-regények galaktikus közigazgatásáról?

Bármelyik lehet jeles. A lényeg a témaválasztás adekvát volta, valamilyen politikai relevancia és az eredetiség. De elég barátságosan szoktam osztályozni. 

Az év végi dolgozatoknál egyébként azért is érdemes mindenkinek odatennie magát, mert Tóth Csaba tervei szerint megfelelő számú, színvonalas dolgozat esetén egy itthon mindenképpen egyedülálló, sci-fi témájú politikatudományi tanulmánykötet is összejöhet.