Spielberg rajzfilmgyára ismét óriásit hibázott

2015.03.29. 19:10

Hónapok óta vártam a DreamWorks legújabb animációs filmjét, a Végre otthon!-t, amiben egy csapatnyi balfék űrlény elkeseredetten próbál új otthonbolygót találni, mert eddig mindenhol szétcincálták őket az űrdinók, a gigarobotok és a csápos izék. A mozikban egy időben egy fergeteges, négyperces kisfilm is futott a kalandjaikról a családi filmek unalmas előzetesei között, és olyankor rendszerint minden néző félrenyelte a kólát a röhögéstől. Ez volt az:

Zseniális kisfilm a Végre otthon! elé

Már előre örültem, mekkora zsenik dolgoznak a DreamWorks boszorkánykonyháján, hogy a fantasy zsáner és a Bond-filmek világának látványos kifigurázása után (lásd az Így neveld a sárkányodat- és a Madagaszkár pingvinjei-kritikánkat), most végre a klasszikus űrinváziós sci-fiket is jól kiröhögik.

A Végre otthon! eleje tényleg hozta a kisfilm hangulatát. A galaxis legfélősebb, balfácán űrlényei egy teátrális belépővel elfoglalják a bolygónkat, embergyűjtő óriásűrhajókba szippantanak minden földlakót, és miután rezervátumba zárják őket, beköltöznek az otthonaikba. Csak hát ugye látványosan nem tudnak mit kezdeni a földi dolgokkal, hiába hiszik felsőbbrendű fajnak magukat:

  • óriási lukakat robbantanak a házak oldalába az űrhajójukkal, aztán nagy dugókkal tömik be a réseket,
  • kajának nézik és vidáman elnassolják a bakelitlemezeket,
  • a rövid lábuk miatt kihajítanak minden biciklit,
  • óriási, lebegő gombócokba gyűjtenek minden autót és kukát az utcákról,
  • és persze beleisznak a vécécsészébe.

Ezeken a marhaságokon jó elnevetgél a néző – nagyjából úgy fél órán át. Aztán az űrinváziónak vége, és kezdetét veszi egy kínosan lassú, könnyfakasztóan szirupos és álmosítóan közhelyes road movie-rész, amiben

  • a Rihanna szinkronhangján Rihanna-dalokat éneklő, büngyürhajú barbadosi kislány meg akarja keresni az eltűnt anyukáját,
  • a balfácán űrlények legmajrésabb nyüzügéje pedig körözött bűnözőként próbálja valahogy visszaszerezni a fajtársai megbecsülését.

Sajnos a készítők látványosan nem tudtak mit kezdeni a két fő karakterrel, akiknek New Yorkból kell elbumliznia Párizsba, mert csak az Eiffel-toronyba telepített idegen szuperszámítógépben tudják megnézni, melyik fegyenctelepre vitték a kislány anyukáját.

Csakhogy ide egy kiszuperált, repülő Suzuki Swifttel kell elvergődniük, mert a kis lila űrlény véletlenül a népe halálos ellenségének is elküldte a lakásavató bulijára szóló meghívót. És a barátai most dezintegrálni akarják, miután kiverték belőle a levelezőrendszere jelszavát, úgyhogy nem menekülhet előlük a villámgyors buborékűrhajókkal, mert akkor azonnal lebukna.

Nem lenne persze kibírhatatlanul rossz sztori ez,
  • ha nem szakítaná meg folyton lelkizés, hullócsillag-bámulás vagy egy új Rihanna-dal a menekülést,
  • és ha a készítők nem ragadnak le az Adam Sandler-filmek pukizós poénjainál, ahol azon kellene röhögnünk, hogy a buta kis űrlény kiette a piszoárból a vécéillatosítót.
Félős és idétlen gumiufók szállják meg a földet!

Egy animáció, amit még a családos nézők sem igazán szerettek

vegre-otthon poszter

Port.hu: 5,3 csillag
IMDb: 6,7 pont
Rotten Tomatoes: 42%
Metacritic: 52/100
Index-ítélet: 5/10

A nagy fináléra azért összeszedi magát a darabjaira hulló történet, és egy pompás dramaturgiai csavarból kiderül, miért üldözte végig a galaxison a szegény kis balfácán gumicukorufókat egy csatapáncélba bújt, morcos űrzsarnok. Csak hát ezzel meg az a baj, hogy egyáltalán nem logikus: a háborúskodás okaként megnevezett, két faj közötti béketárgyalást eleve azért kellett összehozni mert a két faj már régóta háborúskodott... Persze lehet, hogy csak én aludtam át egy fontos kulcsjelenetet a filmből.

Home - The Gorg.PNG
Fotó: DeamWorks SKG / InterCom

Az viszont végig ott motoszkált bennem, hogy bár a látványvilág most is hozza a szokásos DreamWorks-színvonalat, a sztori és a párbeszédek megírására úgy kellett lasszóval összefogdosni az embereket a stúdió folyosóin, mert mindenki az Így neveld a sárkányodat 3 csapatába lett beosztva. És mivel már csak a takarítónő meg a levélkihordó fiú járkáltak az épületben, őket hívták be a poéngyártó meetingre.

A megérzésem helyes volt: ezt a rajzfilmet tényleg nem az Így neveld a sárkányodat-franchise veteránjai, hanem másodvonalbeli DreamWorks-dolgozók rakták össze. A rendező, Tim Johnson eddigi legnagyobb dobása a már majdnem 20 éves Z, a hangya után például a gyalázatos Túl a sövényen volt, 2006-ban. A forgatókönyvíró páros, Matt Ember és Tom J. Astle pedig A zöld urai kivételével sosem dolgozott rajzfilmen, csak közepes vígjátékokon és sorozatokon. Csakhogy az ember igenis elvárná a minőséget egy olyan animációs műhelytől, aminek a Pixarral és a Disney-vel kell versenyeznie a nézők pénzéért, és ahol

a DreamWorks Animation SKG-ben az SKG rövidítés a mozimágus Spielberget, az egykori Disney-vezér Katzenberget és a zeneipar pápáját, Geffent takarja.

A Végre otthon! számomra az év nagy rajzfilmes csalódása volt. Amit ugyan be lehet tudni egy kőszívű kritikus szokásos morgolódásának is, de a családi vetítés szomorúan sóhajtozó gyerkőceit elnézve ezt az animációt maximum a sci-fi rajongó apukák fogják szeretni. És ugyanúgy eltűnik majd a süllyesztőben, ahogy a hasonlóan szürke Croodék, vagy Az öt legenda és a Turbo

A Meta továbbra is korlátozza az Index Facebook elérését, így hiába követ minket, híreink nem követik Önt. Facebook-videón mutatjuk, mi lehet ennek az egyik ellenszere, de ha első kézből akar értesülni a legfontosabb hírekről, töltse le az applikációnkat az App Store-ból vagy a Google Playből, illetve kövesse Twitter-csatornánkat!



  • Vennék
  • Biztosítás