Akkor is szeretni foglak, ha disznóvérben aszódva lepisál egy zsoldos

Hogyan jött az ötlet ehhez a filmhez?

Az előző filmötletemen - ami egy II. világháborús film lett volna - három évet dolgoztam, majd jött a gazdasági válság, bedőlt a költségvetése, így nem lett belőle semmi. Szóval most akartam csinálni valami gyorsat, olcsót és kortársat. 

Mit jelképez a filmben a vaddisznómotívum?

A vaddisznót. 

Mit szimbolizálnak az állatjelmezek a szereplőkön?

Nem akartam szimbolikus tartalmat vinni a filmbe, meg amúgy is gáz lenne, ha én értelmezném a saját filmemet. 

Ez, a dadaizmus legtisztább pillanatait idéző beszélgetés zajlott le a közönség és J.-P. Valkeapää finn rendező között, miután levetítették legújabb darabját a Titanic filmfesztiválon. A Megléptek (He ovat paenneet) lényegét jól összefoglalja a fenti beszélgetés: lehet benne mindenféle meta-okkult jelentéstartományokat keresni (és bizonyára fel is fedezni), de ha az ember csak beül a moziba, hogy megnézzen egy érdekesnek tűnő filmet, és közben nem akar az intertextualitás paripáján Király Jenőt visszafelé olvasva lovagolni, akkor is seggre fogja ültetni ez a film. Én a második alapállással mentem be a Puskinba, és úgy a falnak csapódtam, mint csak ritkán.

Nem mondom, hogy nem vagyok ijedős típus, de azért már a film közben is túlzásnak éreztem, hogy ötpercenként úgy összerezzenek, mintha egy sötét szobában ülnék, ahol tökéletesen kiszámíthatatlan pillanatokban cirógatja meg a fülcimpámat a sátán. Pedig ez a film alapvetően két kései kamaszkorát érő lázadó tini szerelmét és kalandjait mutatja be.

Kábító szerelem a vaddisznók dekadens szigetén

A két főhős, Raisa és Joni egy javítóintézetben talál egymásra. A dadogós Joni civil szolgálatot teljesít, miután megszökött a katonaságból, ahol borzalmas dolgokat élt át, de ő csak annyival indokolja a lelépését, hogy szar volt a kaja. Raisát megjavulni dugták az intézetbe, a szülei kőgazdagok, akik teljesen ignorálják a konvenciókkal megbékélni nem akaró lányukat.

A különc fiatalok villámgyorsan egymásra találnak, és még gyorsabban kereket oldanak a javítóintézet autójával. A cél, hogy felmarkolják az irdatlanul nagy lóvét, ami Raisa még gyerekkorában lopott el valahonnan, és dugott el egy tuti helyre. Az utazás során különös helyeken kerülnek különös helyzetekbe, míg nem valahogy egy mesebeli szigetre keverednek. A sziget ura egy olyan fickó lehet, mint amilyennek elképzeljük Semjén Zsolt, Tarsoly Csaba és Hujber Feri keresztezését: orrba-szájba vadászik, golfozik, nem veti meg a luxust, sem a piát, a drogokat meg pláne.

És itt viszonylag éles fordulat következik: az addig csak sutyiban cigarettázó és sörözgető tinik nyakába szakad a mindenség testen kívül lebegő tripje, ami a maga két-három perces epizódjával annyira tökéletesen jön át a filmvásznon, hogy közben a legkádéenpésebb néző is titkon remélni kezdi, bár csak lenne egy kis meszkalin a francia drazséjában.

Ezen a szigeten minden szép és jó, a végtelen mennyiségű kábítószer hatására elmosódnak a határok ember és természet között, pár lépésre a spirituális metamorfózistól azonban menekülőre kell fogniuk. Árkon, bokron, legelő, és hipermarketek parkolóin át üldözi őket a rendőség, néha centikre vannak attól, hogy elkapják őket, de a szerelem szerencsés csillagzata alatt fogant páros mindig kicsúszik a kékek kezéből. Amíg egyik percben totál beccucozva mindenük megvan, a másikban szakadtan, büdösen, cipő nélkül stoppoló nincstelenek, akik egy cigány narkodíler jóindulatának köszönhetően visszajutnak a paradicsomba, a vaddisznók szigetére.

Válogatott kínzások, szerelmi halálhörgések

Innen pedig olyan tíz perc következett, ami simán bekerül filmes élményeim legbrutálisabb pillanatai közé. A fiatalokat a Semjén-Tarsoly-Hujber által felbérelt zsoldosok kapják el, hogy válogatott kínzásoknak vessék alá Raisa és Jonit. A legdurvább, hogy megásatják velük a saját sírjukat, itt azt hinné az ember, hogy jön a kiszámítható közhelyparádé, de zsoldosék nem állnak meg holmi elevenen eltemetésnél, hanem egy-egy szűk ketrecbe zárva dobják be a párt a sírgödrökbe. A helyzet teljesen reménytelennek tűnik, Raisát elkábítják és megerőszakolják, Jonira pedig ráfolyatják egy élő vaddisznó vérét, aztán a bennsőségeit, hogy végül az egyik zsoldos még le is pisálja a ketrecbe zárt magatehetetlen srácot.

Borzasztóan erős kép, amit tovább fokoz, hogy miközben semmit sem tud szerelméről, a kínzások közben is csak rá gondol, a nevét mondogatja, és minden idegszálával azon van, hogyan szabadulhatna a lehetetlen csapdából. A többit nem mondom el, vegyenek egy nagy levegőt és nézzék meg a filmet.

J.-P. Valkeapää egy olyan kortárs drámát akart csinálni, ami kicsit közelebb hozza a felnőttek társadalmát a késő kamaszok, fiatal felnőttek világához, gondolkodásához, hogy picit érzékeltesse, a mai húszévesek és a negyvenes-ötvenesek között mekkora szakadék tátong: a fiatalok idegenül mozognak az idősebbek megkonstruált világában, a felnőtteknek viszont fogalmuk sincs, mi is folyik a gyerekeik agyában. Ez a film tökéletesen dokumentálja a helyzetet, de egyben egy megható szerelmi történet is. 10/10

A filmet legközelebb csütörtökön, 20:45-kor vetítik a Titanic Filmfesztiválon az Uránia moziban.