Szutykos, de szórakoztató az Argo 2

Argo2 jelenetfoto (30)
2015.04.28. 17:27

Tizenegy év után folytatást kapott Árpa Attila Argója, ami ráadásul jobban is sikerült, mint a rögtönzésekkel telepakolt első rész. Bár a történetben is nagyjából 11 évet ugrunk előre, valójában visszafelé haladunk az időben.

Az Argo 2 ugyanis egy percig sem titkolja, hogy valójában a divatos retróhullámot lovagolja meg: egy megállás nélkül pörgő kikacsintás- és utaláscunami, aminek minden jelenetét a kilencvenes évek kultfilmjeiből kukázta össze a bevallottan B-filmekért rajongó rendező.

Hajsza a floppylemez után, titokzatos fekete nindzsa, véres szamurájkardozás, háttal állni a robbanásnak – Isten hozott újra 1999-ben!

Vagyis az Argo 2 pontosan azt nyújtja, amit az előzetesben ígér: másfél órányi filmes nosztalgiát, néha megszakítva Kovács Lajos káromkodásával vagy Scherer Péter burleszkszerű bénázásával.

Ennyi a sztori:

Az első részben megismert, kocogókabátos bandavezér, Balog Tibi kiszabadul a börtönből, és a hülye haverjaival, azaz a majrés Bodrival (Scherer Péter), a tuskó Tysonnal (Kiss József) és a néma pszichopata gyilkossal (Bicskey Lukács) újra be akar szállni a bizniszbe. Akárcsak a műkincslopásban utazó Tejesember (Oszter Sándor), aki egy tipikus Guy Ritchie-filmes, morbid fordulattal elesik a japán maffia milliókat érő megbízatásától. Így a félig magyar, félig japán problémamegoldó, a nem mellesleg fekete nindzsa Janos Szan (Kulka János) kénytelen kevésbé profi magyar bűnözőkkel levezényelni egy rablást a Nemzeti Múzeumunkban. Tibiék viszont nem sokáig örülhetnek a szajrénak, mert a lagzira készülő cigányvajda, Hangyás Johnny (Nagypál Gábor) tankkal akar bosszút állni rajtuk az előző részben lelőtt unokaöccse miatt. Ja igen, van még a filmben egy koreai lány is (Young-Shin Kim), aki 

pont olyan véres-vicces mozdulatokkal trancsíroz fel mindenkit a szamurájkardjával, mint O-Ren Ishii a Kill Billben.

Íme:

És ezzel el is értünk az Argo 2 átlőtt Achilles-inához. Bár elsőre tipikus kelet-európai bűnfilmnek tűnik, balfék mackóalsós és zokniszandálos gengszterekkel, valójában nincs egyetlen olyan másodperce sem, ami ne lenne ismerős a '80-as, a '90-es és a 2000-es évek külföldi filmterméséből.

  • Oszter Sándor hosszú hajjal nemcsak tiszta Sean Connery, de a rabláncon vezetős, börtönből szabadulós jelenete egy az egyben az 1996-os Sziklából lett lenyúlva.
  • A robbanásnak háttal álló, a lángok elől az utolsó pillanatban elugró hősök képe szintén jellegzetes Michael Bay-jelenet.
  • A roma lagzi, ahol mindenkinek fegyver van a zakója alatt, tiszta Macskajaj 1998-ból.
  • A videoklipszerű, begyorsuló-lelassuló jelenetek és a színészek neveivel kimerevített kép a 2000-es Blöffből lehet ismerős.
  • Akárcsak a szélvédőre dobott étel miatti baleset, amivel a szereplők megúsznak egy véres leszámolást.
  • A budapesti helyszíneken látványosan akciózó külföldi bűnbanda pont olyan, mint a 2002-es Én, a kémben.
  • A számítógéphez kötélen leereszkedés az 1996-os Mission: Impossible klasszikus jelenetének paródiája.
  • A szamurájkardos Kulka pont úgy fut fel a gémeskúton a fizika törvényeit meghazudtolva, mint a fákon ugráló Chow Yun-Fat a 2000-es Tigris és sárkányban.
  • És már eleve a japán fekete nindzsáknál is keményebb, europid vonású fekete nindzsa karakterében ott az összes rongyosra nézett Michael Dudikoff- és Franco Nero-akciófilm a '80-as évekből.

Jó film? Talán még az első résznél is jobb!

  • Port.hu: 8,5 pont
  • Index-ítélet: 7/10

Csakhogy amíg mondjuk Tarantino úgy képes összeollózni a videotékás korszakában látott kedvenc westernjeit és ázsiai akciófilmjeit, hogy az nem pusztán közhelytár és utalásgyűjtemény lesz, hanem egy új és eredeti alkotás, addig Árpa Attila inkább a Robert Rodríguez-i úton indult el.

Így aztán az Argó 2-ben nagyobb és látványosabb változatban megismétel egy jól bevált receptet, mintha csak pár év telt volna el az első rész óta. Viszont nem mert végigszáguldani a rodríguezi úton, és nem merte teljes trashbe elvinni a sztoriját, inkább maradt a pronyó Balogh Tibi pronyó sztorijánál.

Ebben pedig leginkább az Üvegtigris-trilógia megkérdőjelezhetetlen sikere lehetett a példa. Vagyis az, hogy ha

egy maroknyi egyszerű észjárású, tipikus kisember hajmeresztő kalandokba keveredik, és közben benyög néhány olyan vaskos poént, amit még hónapokkal később is emlegetni fognak a nézők.

Azok a nézők, akik egyébként lehet, hogy be sem ültek volna egy hazai gyártású filmre, most viszont direkt Tibiék szerencsétlenkedése miatt elmennek majd a moziba, és fesztelenül végigröhögnek majd egy rakás politikailag inkorrekt viccet. Vagy épp rádöbbennek a film öniróniájára: annyi új kütyü zúdul minden évben a nyakunkba, hogy egy ötvenes fickónak tényleg komoly fejtörést okozhat bekapcsolni a fiatalabb generáció ujjaihoz már hozzánőtt tabletet. Amit akár magára is vehet kritikaként az a társadalmi réteg, amelyik úgy dönt mások sorsáról, hogy egy pendrive-ot sem képes csatlakoztatni a laptopjához.

De a lényeg, hogy én tényleg tudtam örülni annak, hogy a moziban kaptam másfél óra időutazást. Hibákat keresni meg semmi értelme nincs egy olyan filmben, ahol Kulka János fekete nindzsaként egy gémeskút tetején küzd meg Bicskey Lukáccsal. 

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?