Szutykos, de szórakoztató az Argo 2

Tizenegy év után folytatást kapott Árpa Attila Argója, ami ráadásul jobban is sikerült, mint a rögtönzésekkel telepakolt első rész. Bár a történetben is nagyjából 11 évet ugrunk előre, valójában visszafelé haladunk az időben.

Az Argo 2 ugyanis egy percig sem titkolja, hogy valójában a divatos retróhullámot lovagolja meg: egy megállás nélkül pörgő kikacsintás- és utaláscunami, aminek minden jelenetét a kilencvenes évek kultfilmjeiből kukázta össze a bevallottan B-filmekért rajongó rendező.

Vagyis az Argo 2 pontosan azt nyújtja, amit az előzetesben ígér: másfél órányi filmes nosztalgiát, néha megszakítva Kovács Lajos káromkodásával vagy Scherer Péter burleszkszerű bénázásával.

Az első részben megismert, kocogókabátos bandavezér, Balog Tibi kiszabadul a börtönből, és a hülye haverjaival, azaz a majrés Bodrival (Scherer Péter), a tuskó Tysonnal (Kiss József) és a néma pszichopata gyilkossal (Bicskey Lukács) újra be akar szállni a bizniszbe. Akárcsak a műkincslopásban utazó Tejesember (Oszter Sándor), aki egy tipikus Guy Ritchie-filmes, morbid fordulattal elesik a japán maffia milliókat érő megbízatásától. Így a félig magyar, félig japán problémamegoldó, a nem mellesleg fekete nindzsa Janos Szan (Kulka János) kénytelen kevésbé profi magyar bűnözőkkel levezényelni egy rablást a Nemzeti Múzeumunkban. Tibiék viszont nem sokáig örülhetnek a szajrénak, mert a lagzira készülő cigányvajda, Hangyás Johnny (Nagypál Gábor) tankkal akar bosszút állni rajtuk az előző részben lelőtt unokaöccse miatt. Ja igen, van még a filmben egy koreai lány is (Young-Shin Kim), aki 

Íme:

És ezzel el is értünk az Argo 2 átlőtt Achilles-inához. Bár elsőre tipikus kelet-európai bűnfilmnek tűnik, balfék mackóalsós és zokniszandálos gengszterekkel, valójában nincs egyetlen olyan másodperce sem, ami ne lenne ismerős a '80-as, a '90-es és a 2000-es évek külföldi filmterméséből.

• Oszter Sándor hosszú hajjal nemcsak tiszta Sean Connery, de a rabláncon vezetős, börtönből szabadulós jelenete egy az egyben az 1996-os Sziklából lett lenyúlva.
• A robbanásnak háttal álló, a lángok elől az utolsó pillanatban elugró hősök képe szintén jellegzetes Michael Bay-jelenet.
• A roma lagzi, ahol mindenkinek fegyver van a zakója alatt, tiszta Macskajaj 1998-ból.
• A videoklipszerű, begyorsuló-lelassuló jelenetek és a színészek neveivel kimerevített kép a 2000-es Blöffből lehet ismerős.
• Akárcsak a szélvédőre dobott étel miatti baleset, amivel a szereplők megúsznak egy véres leszámolást.
• A budapesti helyszíneken látványosan akciózó külföldi bűnbanda pont olyan, mint a 2002-es Én, a kémben.
• A számítógéphez kötélen leereszkedés az 1996-os Mission: Impossible klasszikus jelenetének paródiája.
• A szamurájkardos Kulka pont úgy fut fel a gémeskúton a fizika törvényeit meghazudtolva, mint a fákon ugráló Chow Yun-Fat a 2000-es Tigris és sárkányban.
• És már eleve a japán fekete nindzsáknál is keményebb, europid vonású fekete nindzsa karakterében ott az összes rongyosra nézett Michael Dudikoff- és Franco Nero-akciófilm a '80-as évekből.

Csakhogy amíg mondjuk Tarantino úgy képes összeollózni a videotékás korszakában látott kedvenc westernjeit és ázsiai akciófilmjeit, hogy az nem pusztán közhelytár és utalásgyűjtemény lesz, hanem egy új és eredeti alkotás, addig Árpa Attila inkább a Robert Rodríguez-i úton indult el.

Így aztán az Argó 2-ben nagyobb és látványosabb változatban megismétel egy jól bevált receptet, mintha csak pár év telt volna el az első rész óta. Viszont nem mert végigszáguldani a rodríguezi úton, és nem merte teljes trashbe elvinni a sztoriját, inkább maradt a pronyó Balogh Tibi pronyó sztorijánál.

Ebben pedig leginkább az Üvegtigris-trilógia megkérdőjelezhetetlen sikere lehetett a példa. Vagyis az, hogy ha

Azok a nézők, akik egyébként lehet, hogy be sem ültek volna egy hazai gyártású filmre, most viszont direkt Tibiék szerencsétlenkedése miatt elmennek majd a moziba, és fesztelenül végigröhögnek majd egy rakás politikailag inkorrekt viccet. Vagy épp rádöbbennek a film öniróniájára: annyi új kütyü zúdul minden évben a nyakunkba, hogy egy ötvenes fickónak tényleg komoly fejtörést okozhat bekapcsolni a fiatalabb generáció ujjaihoz már hozzánőtt tabletet. Amit akár magára is vehet kritikaként az a társadalmi réteg, amelyik úgy dönt mások sorsáról, hogy egy pendrive-ot sem képes csatlakoztatni a laptopjához.

De a lényeg, hogy én tényleg tudtam örülni annak, hogy a moziban kaptam másfél óra időutazást. Hibákat keresni meg semmi értelme nincs egy olyan filmben, ahol Kulka János fekete nindzsaként egy gémeskút tetején küzd meg Bicskey Lukáccsal.