Nekem köszönhető a nyomasztó hangulat

WP 101 sc25 048 pw hires2
2015.05.14. 13:09
A csavaros thrillerek koronázatlan királya, M. Night Shyamalan ezúttal tévésorozatot készített, Blake Crouch Pines (Fenyők) című, letehetetlenül izgalmas regényéből. A főhőst, a titokzatos idahói városkában kollégái eltűnését vizsgáló FBI-nyomozót Matt Dillon alakítja zseniálisan, az egyik városlakót Juliette Lewis játssza, az egyik epizódot pedig Antal Nimród, a magyar származású amerikai rendező jegyzi. Egy esős októberi estén a londoni SoHo Hotelben készítettünk interjút a producer Shyamalannal, aki az első epizód rendezőjeként május 14-én debütál a tévéképernyőkön.

Maga rendezte az első epizódot. Kiket bízott meg a többivel?

A tíz résznek hét rendezője volt, közöttük Charlotte Sieling, aki a svéd A híd sorozaton dolgozott, Zal Batmanglij, aki A Keletet rendezte, Nimród Antal —

Tényleg? Ő magyar származású.

Viccel? Imádom Nimródot, ő a legjobb arc. Nagyon szeretjük, remek munkát végzett. Ő rendezte az egyik részt, aztán visszajött és egy másik részen is dolgozott. Ha valaha megint tévéműsor készítésére adom a fejem, egészen biztosan őt fogom felkérni. Imádom őt.

Többnyire a saját forgatókönyvéből forgat filmet. Több vagy kevesebb szabadságot jelentett, hogy ezúttal más forgatókönyvéből rendezte a pilotot?

Úgy érzem, több szabadságot adott, mivel nem lehettem egészen biztos benne, mi az író szándéka. Persze eléggé éreztem, de nem lehettem benne abszolút biztos, ami egy kis távolságot biztosított nekem, távolabbról nézhettem és organikusabban közelíthettem meg az egészet.

Mennyi beleszólása volt a színészek kiválasztásába?

Én dönthettem mindenkiről. Abszolút rám bízták a sorozat castingját. Ez az egyik legfontosabb kontribúcióm, amit egy műsorhoz hozzáadhatok.

Dolgozott már ezekkel a színészekkel korábban?

Nem, még egyikükkel sem, és éppen ezért igazán örültem, hogy együtt dolgozhatunk. Terrence [Howard] például szintén philadelphiai, mégsem dolgoztunk még sosem együtt.

Mindig is szerettem volna együtt dolgozni Matt-tel és Melissával [a Pam nővért alakító Melissa Leo], imádom Melissa alakításait, A harcosban és másutt is zseniális! Toby Jones, Carla Giugino — egyszerűen elképesztő szerencsém volt. Aztán Juliette Lewis, hűha!

Mindenkit sikerült szerződtetnie, akit eredetileg szeretett volna?

Igen! Tényleg nagyon szerencsés voltam.

Az első epizód nagyon borongós, nyomasztó hangulatú — ezt is magának köszönhetjük?

Egyértelműen. Én találtam ki a hangulatát. Én választottam ki a díszlettervezőket, az operatőrt, az egész társaságot. Nagyon sokat töprengtünk rajta, milyen hangulata legyen. Számomra ez a filmkészítési vagy műsorkészítési folyamat egyik kedvenc része.

Kicsit olyan, mintha a Twin Peakset keresztezték volna A stepfordi feleségekkel.

Igen, értem, miért mondja ezt. Hm, talán inkább A stepfordi feleségekre hasonlít hangulatában, legalábbis eleinte, mint a Twin Peaksre. De a sorozat evolúción megy keresztül, átalakul valami mássá. Szerintem a későbbi részeknél már fel sem merül majd a Twin Peaks-párhuzam.

Milyen hatások érezhetők maga szerint a sorozaton?

A Twin Peaks humora szerintem mindenképpen érezhető rajta, és az a fajta minimalista, bizarr hangulat, amilyen a Szürkületi Zóna epizódjaiban volt tapasztalható. Kicsit olyan, mint egy évadnyi Szürkületi Zóna.

Korábban azt nyilatkozta, nagyon rokonszenvezik azzal az iránnyal, amelybe a televíziózás mostanában halad, sokkal sötétebbé és karakteralapúbbá vált. Vajon a tévézés jó irányba indult mostanában, a filmkészítés pedig éppen ellenkezőleg? Szívesen folytatná a tévés műsorkészítést?

Nagyon. Alapvetően filmes vagyok, de azt gondolom, a tévé manapság remek lehetőséget kínál arra, hogy a figurák köré épülő, megragadó történeteket meséljünk el. A műsorok hangulata igen fontos manapság a tévében, szerintem régen nem számított ennyire. Régebben csak az számított, hogy jól nézzen ki. De a Sopranos óta tetten érhető ez a folyamat. Az, ami régen kivételnek számított, manapság egyre gyakoribb, és talán egy napon ez lesz a megszokott.

Ha egy műfajba kellene sorolnia a saját filmjeit, melyiket választaná? Természetfeletti fikció, scifi?

Nem tudom, hogy van-e ilyen műfaj. Spirituális, vagy dráma. Valamiféle rétegfilm és a filmdráma keveréke. Két különböző műfaj. Mondjuk dráma és valami B műfaj, horror, vagy thriller. Talán úgy jellemezném, hogy fog az ember egy B műfajt, és úgy kezeli, mintha A osztályú filmdráma lenne.

Úgy tudom, végre megfilmesítheti azt a forgatókönyvet, amelyet vagy két évtizeddel ezelőtt eladott a Fox filmstúdiónak, és amelyben Bruce Willisnek szánták a főszerepet.

Igen, egy ideje várom, hogy elkészíthessem ezt a filmet, Labor of Love a címe, és 22 éves koromban adtam el. Nagyon régóta foglalkoztat az elkészítése, és mostanában komolyan felmerült, hogy nekiállunk. De még nem döntöttem el, hogy ez lesz-e a következő projektem, vagy egy másik ötlet, amit éppen írok. És most készültem el egy kisebb filmmel, egy horrorkomédiával [aminek The Visit a címe, és szeptemberben mutatják be Amerikában], de erről egyelőre nem mondhatok többet.

Maga Indiában született, és az Egyesült Államokban nőtt fel. Hogyan definiálná a nemzeti identitását?

Örülök, hogy Indiában születtem, de egész életemet az USA-ban töltöttem, sokkal inkább amerikainak érzem magam, mint indiainak.

Vallásos?

Technikailag hindu vagyok, de nem különösebben vallásos. Sokat foglalkozom a spiritualitással, de nem érzem úgy, hogy bármelyik szervezett valláshoz tartoznák. A családom ellenben hindu, úgyhogy a rituálék igen gyakoriak a háztartásunkban.

Milyen kérdések foglalkoztatják? Mondhatjuk úgy, hogy a filmjei is erről szólnak?

Igen, a legtöbb filmem ezzel a témával foglalkozik. A hit vagy a hitetlenség elfogadásával, és ezekkel a kérdésekkel, melyeket én is gyakran felteszek magamnak. Hogy vajon van-e egy felsőbb rend, vajon létezik-e a szabad akarat, befolyásolhatjuk-e a sorsunk alakulását? Van-e ennek az egésznek értelme? Efféle kérdésekről.

Sokan kritizálják a filmkészítési stílusát, mondván, mindig ugyanazt a fogást alkalmazza, a csavart a történet végén.

Mostanában nem kapom ezt a kritikát, mivel az utóbbi filmjeimre nem igaz, például Az eseményre, vagy A Föld utánra, vagy Az utolsó léghajlítóra. Nincs igazán alapja, szerintem a filmjeim 70 százalékára nem igaz, de az emberek szeretnek egyszerűsíteni. És szeretem kis dózisban alkalmazni ezt a fogást.

A sorozatra visszatérve be kell hogy valljam, tinédzserkoromban imádtam Matt Dillont. Aztán egyszercsak eltűnt. Ez lehet a nagy visszatérése?

Nem tudom. Annyira karizmatikus színész. Remek, amikor valaki olyasvalakire bukkan az ember, akinek az utóbbi időben nem adatott meg a lehetőség, hogy ragyoghasson.

Szerintem zseniális volt. És nem látszott rajta a kora [Dillon idén 51 éves]. De ugyanez a helyzet Juliette Lewis-szel is.

Őt sem láttam egy ideje, pedig imádom. Nagyon jó volt őt rendezni.

Akadtak problémák a forgatáson?

Mind igen kedvesek voltak, hogy elvállalták, életükben először — a többségük most dolgozott először tévésorozaton! Nagyon jól kijöttek egymással, és megbíztak bennem.