VAN siker
"A VAN tényleg nagyon nagy siker lett. Nyertünk Miskolcon, Szófiában, Torinóban és Oroszországban is. Az volt a tapasztalatom, hogy a kelet-európai országokban ugyanúgy működik a film, mint Magyarországon, és sokkal inkább fesztiválsikeres filmek között is tudott érvényesülni tudott. Furcsa módon pont Luxemburgban volt a legőrültebb vetítés, ahol az első kockától az utolsóig sírva röhögtek az emberek, ez volt a legjobb. A legszörnyűbb vetítés pedig Monte Carlóban volt, ott egy vígjáték fesztiválra hívtak meg, amiről még sose hallottunk. Talán valami pénzmosó fesztivál lehet, mert van ugyan vetítés, de az nem fontos nekik, ott az embereket sokkal inkább a vetítés utáni vacsorák érdeklik a jacht klubban. Ezen a vetítés kb. 70 emberrel indult, de már 10 perc után elkezdtek kimenni az emberek, és kb. 20-an maradtak.
Eleinte elszörnyedtünk, de aztán röhögtünk, hogy
végülis hogyan érthetnének a Monte Carlóiak egy olyan filmet, amiben az egyik fő probléma, hogy egy fiú 140.000 forintért vett egy repülőjegyet, miközben ők meg ennyi pénzért reggeliznek.
Zenekar lett a filmből
A VAN zenéjét a film stábja írta és adta elő, és nemcsak a filmben működött jól, de néhány rögtönzött koncert után az A38-ra is eljutottak, a jegyek pedig már napokkal a koncert előtt elfogytak.
"Sokkoló volt, hogy írok egy dalt az ágyamon, megcsináljuk filmzenének, egyszer eljátsszuk a premier bulin meg az Ankertben, és a következő pillanat az már egy telt házas lemezbemutató koncert az A38-on. Én ezelőtt utoljára a gimis zenekarommal meg az egyetem alatt játszottam hobbiból, kb. 25 fős közönségnek, és ebben a 25-ben benne voltak a szüleim meg a barátaim."
Nézze meg, mennyire nehéz felfogni egy telt házas A38-koncertet:
A siker is lehet túl sok
"Nagyon örültem a sikernek, de egy idő után annyi pozitív visszajelzést kaptunk, hogy gyakorlatilag már elkezdtem kiégni ebben. Volt 35 interjú, és egy idő után már csak ismételgettem magamat, meg már csak reflexből mondogattam a gratulációkra, hogy köszönöm. És ilyenkor az ember rosszul érzi magát, mert ez már nem őszinte, nem annak szól, akihez beszél. És emiatt is fantasztikus lehetőség nekem ez a Résidence, mert így erről is leszakadhatok is egy kicsit, és koncentrálhatok a következő filmemre."
Filmfejlesztés Párizsban, és a networking
A Residence programba a világ minden tájáról válogatott hat rendezőt összeköltöztetik egy hatalmas párizsi lakásba, ahol alapvetően semmi más dolguk nincs fél éven keresztül, mint a filmtervükkel foglalkozni.
"Egyértelműen az az érzésem, hogy a Van miatt válogattak be a Résidence-be. Ami egyébként irtózatosan meglep, mert számomra a Van az nem egy Cannes-kompatibilis film."
A Cinéfondation lakására beköltözött rendezők ingyen járhatnak Párizs összes mozijába, és viszik őket a világban mindenféle fesztiválokra (így kerültek most Cannes-ba is), ahol egyrészt további filmeket nézhetnek, másrészt építhetik a kapcsolati hálójukat, és a következő filmtervükhöz további támogatókat kereshetnek.
Film a középszerűségről
Reisz következő filmjének az a címe, hogy Rossz versek. Egyelőre nem sokat mesél róla, csak azt, hogy személyes történet lesz:
Személyes film szerelemről, sportról és középszerűségről.
Ugyanis én vízilabdáztam 10 évig, és nem voltam jó. És ezzel nem vagyok egyedül, mert gyakorlatilag 1000-ből 950 ember elég rossz. Én meg pont erről a 950-ről akarok filmet csinálni, nekik akarok filmet csinálni."
Reisz most a film treatmentjét (dialóg nélküli vázlatát) fejleszti, de szeretne minél hamarabb szereplőket keresni, és elkezdeni próbálni.
„Sokkal bonyolultabb film lesz, mint a Van. Eleve nem szeretnék megint 7 millióból filmet csinálni. Nem is 400 millióból akarom, de nem szeretném azt kérni egy stábtól, hogy haljanak éhen a filmért."