Kokós orvosként belekben turkál, de nem tud mit tenni

Interjú Clive Owennel, A sebész című Cinemax-sorozat főszereplőjével

KNICK202 021015 MC  00290
2015.10.18. 08:09
Clive Owen lehetett volna James Bond is, de helyette sokkal érdekesebb dolgokra volt képes. A Közelebb és Az ember gyermeke főszerepével Hollywood egyik legjobb színésze lett, tavaly pedig elvállalta A sebész című Steven Soderbergh-sorozat címszerepét. New Yorkban interjúztunk vele egy kerekasztal-beszégetésen.

Trükkös megmondani, hogy honnan is lehet a legjobban ismerni a brit Clive Owent. Egyeseknek biztos a 2000-es évek elején futó, sztárrendezőkkel készülő (Ang Lee, Tony Scott, Guy Ritchie) BMW-reklámokat mondanák, amikben ő volt a sztoikus sofőr. Ínyencek visszamennének a kilencvenes évekbe, amikor Mike Hodges kultrendező kis költségvetésű angol bűnfilmjében (A krupié) játszott. Vagy ott a remek szériája a 2000-es évek közepén, amikor halmozta a jó (Közelebb) és vicces (Golyózápor) főszerepeket, mellékszerepeket (Sin City), amíg meg nem találta a legnagyobb sikere, Az ember gyermeke, Alfonso Cuarón rendezésében. Sokáig emlegették Daniel Craig előtt lehetséges James Bondként, de Owen sokkal érdekesebb karriert választott a siker utáni kicsit lötyögős időszakban, elvállalta a főszerepet A sebész című Cinemax-sorozatban. Ami azért érdekes, mert ugyan a karrierje korai fázisában gyakran feltűnt a brit tévében, a kilencvenes évek óta nem volt ennyire hosszú tévészerepe.

Mi az A sebész?

A Cinemax sorozatában  főszereplő Dr. Thackery, aki 1900-ban a New York-i The Knickerbocker kórházban igyekszik új sebészi módszerekkel gyógyítani. A kissé istenkomplexusos, rasszista és drogfüggő főszereplőt Clive Owen alakítja, a U2-főnök Bono lánya, Eve Hewson meg egy belé hullaszerelmes nővérkét. A sorozatot a filmezéstől nemrég visszavonult Steven Soderbergh rendezi. Az első részről írt kritikánkat itt tudja elolvasni: Vérrel és kokainnal írják A sebész történetét

A sebész egyébként az elvileg filmezéstől visszavonult Steven Soderbergh (Mint a kámfor, Traffic) saját projektje, ő a rendezője, operatőre és vágója annak a sorozatnak, ami egy 1900-beli New York-i kórház életét mutatja be. Úgy, mintha egy amerikai művészfilm lenne, hosszú beállításokkal, kézikamerával, és teljesen koridegen, de tökéletesen passzoló elektronikus zenével. 

A Knickerbocker-kórház dolgozói az orvosi körülmények és az egyre jobban növekvő nagyváros igényei miatt az őrület szélén táncolnak, de senki sem csinálja ezt veszélyesebben, mint dr. Thackery sebész (a cerkabajszos Owen), akit két dolog hajt rendületlenül: a tudományának jobbítása és a mérhetetlen mennyiségű kokain. Az első évad végére ez a két dolog együtt tragédiához vezetett, és egy olyan kúrához, ami még nagyobb örvénybe taszítja a címbeli sebészt a második évadra. A kokainfüggőségére ugyanis heroinkúrát kap. Itt vesszük fel a fonalat a második évadban, a premier alkalmából pedig egy kerekasztal-beszélgetésen volt lehetőségünk leülni magával a főszereplővel.

Hogyan lehet egy ilyen bonyolult és mérhetetlen háttértudást ígérő szerepre felkészülni?

Thackeryt egy igazi orvos, William Halsted inspirálta. Ő írt egy nagyszerű könyvet Genius On The Edge címmel. Halsted a Johns Hopkins kórházban dolgozott az előző század fordulóján, korának egyik meghatározó orvosa volt, miközben hatalmas mennyiségű kábítószert fogyasztott. A Genius On The Edge aztán elvezetett más könyvekhez, amiket a kor más orvosai írtak, és hasonlóan úttörők voltak, küldték a felfedezéseiket az európai kollégáknak. Nagyon izgalmas évek voltak ezek. Több ilyen könyvet is elolvastam, aztán volt a sorozatnak egy saját orvosi szakértője, dr. Burns, akinek hatalmas gyűjteménye van előző századi orvosi beavatkozásokról készített fényképekből és füzetekből. Burns mindig a forgatáson volt, amikor témába vágó jelenetet forgattunk, ő adott tanácsot, hogy hogyan végezzük a műtéteket. Emlékszem, hogy az elején azt hajtogatta, 

több szorítót, több vért!

Mert hogy ez volt a valóság. Mutatott képeket olyan páciensekről, akiken tucatjával lógtak a fémeszközök.

Thackery figuráját nagyon nehéz szeretni, sokszor visszatetsző, amit művel, mégis ő a főszereplő. Vonzotta ez a fajta karakter?

Igen, ezért vállaltam el. Ezért vonzódtam hozzá. Mert egy kötéltánc. Thackery egy nagyon kemény figura. Provokatív. És néha nem lehet érteni, mit művel, néha pedig kifejezetten undorodni lehet tőle. Ez nekem sokkal érdekesebb, mint egy egyenes, tisztességes, jóravaló embert játszani. És sokkal valóságosabb is. Az emberek nem hibátlanok.

Szeretem a foci világához hasonlítani ezeket a zseniket: ott van Zinedine Zidane, aki lefejel valakit egy vébédöntőn. Ott van Luis Suárez, aki beleharapott valakibe. 

Ezek elképesztően tehetséges emberek, és csodálatosan művelik, amit művelnek, de közben ez ólálkodik bennük. A közönség általában csak a legjobbat várja el tőlük. Pedig ők nem ilyenek. Ami miatt lenyűgöző dolgokat művelnek a labdával, ugyanaz készteti őket kiszámíthatatlan dolgokra. Thackery is ilyen. Kockázatokat vállal, amik néha nem jönnek be, de akárcsak az orvos, akin alapul, néha beletalál valamibe, amivel életeket ment meg. Volt egy időszak az orvostanban, amikor csípőből céloztak csak. Próbálkoztak különféle eljárásokkal, és csak így sikerült nagy áttöréseket hozni. Azt azért hozzátenném, hogy nem örülnék, ha betolnának a műtőbe és ő állna fölöttem. Bár, inkább ő, mint a többi kortársa.

Mennyire terhel meg egy ilyen technikailag is bonyolult forgatás egy színészt?

Minden jelenet attól függ, hogy a Thackery éppen milyen és mennyi kábítószert fogyasztott. Mennyire pörög, vagy mennyire van maga alatt. Kokainfüggő, ez megkövetel egy bizonyos szintű tempót. Nem lehetett csak nyugodtan ülni egy jelenetben, mert egyszerűen nem ilyen a karakter. Fárasztó volt. Steven Soderbergh ráadásul nem úgy forgat, hogy többször újravesz jeleneteket, hanem hosszú, komplikált snittekben gondolkodik. És nem próbáljuk sokszor újra. Koncentrálni kell és észnél lenni. Fárasztó, de megéri.

Amikor először találkozunk Thackeryvel, szinte vicces, ahogy teljes drogmámorban vergődik. Szándékos volt a túlzás benne?

Van benne humor, mert annyira készen van szegény. De nem mondanám azt, hogy ezt viccesen akartam játszani, inkább az a humoros benne, hogy milyen állapotban van és milyen messze került attól, amilyen korábban volt. Furcsa humor ez. Fontos volt nekem ez a jelenet, mert a második évad arról szól, hogyan szeretne megint talpra állni, és sikerül-e ez neki. Csalás lett volna, ha csak annyit mutatunk, hogy kihajózik egy hétre, aztán jobban lesz. A függőség nem ilyen. A függőség hosszadalmas, kemény és fontos volt, hogy lássuk, mennyire megviseli. Még mindig ugyanaz az elhivatott orvos, és még mindig briliáns elme, de pont ezek miatt volt szüksége a kábítószerre.

Elég ironikus, hogy Thackery elkezdi kutatni a függőség okait, amikor még a jelenben sem igazán tudunk sokat róla.

Igen, ez volt az a korszak, amikor először kezdték el vizsgálni a függőséget, és azt, hogy mitől lesz valaki függő. És teljesen igaz, rengeteg energiát és időt fordítottak az emberek erre a témára, de sokkal közelebb nem jutottunk a megoldáshoz. Nem kétlem, hogy ez is olyan téma lesz, amire ötven évvel később úgy tekintünk vissza, hogy úristen, hogy gondolhattuk ezt és ezt. Így működik a történelem. Egészen biztosan vagyok abban is, hogy most rengeteg olyan dolgot teszünk, amiről ki fog derülni, hogy valójában káros. Például ott a dohányzás. Amikor fiatal voltam, a passzív dohányzás fogalmát kiröhögték.

Vagy például Guinnesst adtak nekik gyógyszerként.

Azt azért meg tudom érteni!

The Knick Season 2: trailer

A sebész forgatása befejeződött, gondolkodott már egy következő szerepen?

Éppen ma mutatkozok be 14 év után a színpadon (Clive Owen a Régi idők című Harold Pinter dráma főszerepét játssza - KD), szóval szeretem a kihívásokat. Most főleg ez köt le.

Milyen érzés 14 év után megint színpadra lépni?

Félelmetes. Sok időbe tellett, amíg igent mondtam. Régóta gondolkodtam a színházon, és nagyon tetszett ez a darab. De bizonytalan voltam. Viszont akármikor beleolvastam újra, megindított valamit bennem. Nagyon izgalmas feladat, de rémisztő is. Mondjuk most már kevésbé, mert elkezdődtek a nyilvános próbák, úgyhogy az első akadályokon már túl vagyunk.

A sorozat egyik nagyon fontos eleme az a durva faji előítélet, ami a korban uralkodott (a kórház egyik sebésze feketebőrű). Mi erről a véleménye?

Az első évad után egyértelmű, hogy ez volt a sorozat egyik fő csapásiránya. Sokakat megdöbbentett, egyébként. Több ismerősöm is kérdezte, hogy hogyan tudom kimondani azokat a mondatokat. Az írók minden bőségesen utánanéztek a témának, és nagyon alaposak voltak. New Yorkban akkoriban tényleg egy színesbőrű orvos sem dolgozott, egyik kórházban sem. A sebész pedig nemcsak kórházi sorozat, hanem próbáljuk megmutatni, hogy milyen volt akkoriban az élet. Elég nagy tiszteletlenség lett volna, ha egy olyan figurát játszok, aki gond nélkül elfogad egy fekete sebészt. Nem lett volna hiteles. Fontos látni, hogy milyenek voltak abban a korban az előítéletek.

Ön két lány apja, a gyerekei nézik ezt a sorozatot? Látták a filmjeit?

Nehéz ügy, mert a karrierem tele van olyan filmekkel, amik nem ajánlottak fiatalkorúaknak. Próbálom megvédeni őket, de lassan olyan korba érnek, hogy már nem tudok mit tenni. A legidősebb most 18, és azt állítja, hogy nem látta még a Közelebbet, de én nem hiszek neki.

És ez zavarja?

Nem, de van bőven olyan dolog A sebészben, amit nem szeretném, ha a lányaim látnának. Ennyi az egész. De lassan saját maguknak hoznak döntéseket, én meg csak nézhetem messziről.

Mi a véleménye a tévéről, mint műfajról? Régebben lenézték, most meg egyfajta presztízs tévében dolgozni.

Nem igazán érzem a különbséget, mert Steven Soderbergh filmes fejjel gondolkodik, és az évadot is úgy készítette, mint egy tíz órás filmet. Ő aztán nem változtat semmin, amit csinál. Én sem változtattam meg azt, ahogy színészkedek. Ami a legérdekesebb az egész tévézésben manapság, az a több jó forgatókönyv. Az volt, ami felkeltette Steven érdeklődését: bejelentette, hogy visszavonul a rendezéstől, aztán egy hónapra rá elolvasta A sebész forgatókönyvét és azt mondta, hogy ha nem ő fogja ezt megcsinálni, akkor a következő ember, aki elolvassa. Én is pont így éreztem, hogy nem mondhattam erre nemet. A televíziónak ma az a hatalmas előnye, hogy

nem kell a kényelmes, 90 perces, könnyen emészthető formátumban gondolkodni, és nem kell ölre menni valami gigantikus Marvel-filmmel.

Le lehet benne mélyre ásni és foglalkozni olyan ügyekkel és olyan figurákkal, amik és akik sokkal bonyolultabbak és érdekesebbek. Emiatt vonzódik egyre több színész a tévéhez. Mindig azt mondom a fiatal forgatókönyvíróknak, hogy az igazság az: ha a forgatókönyv jó, akkor találni fognak rá színészt, aki eljátssza. Mert mi is szeretnénk jó munkát végezni. És a jó munka az ott kezdődik, a tévé meg mostanában tele van remek forgatókönyvekkel. A sebész is egy bátor, kompromisszummentes sorozat.

El tudja képzelni magát szuperhősként vagy vígjáték főszereplőjeként?

Ugyan voltak olyan filmjeim, amik népszerűek lettek, de csak azért nem vállaltam el még szerepet, mert sejtettem, hogy népszerű lesz. Nem ezért vagyok színész. A munka miatt lettem az. A humor pedig szeretem, a darab, amiben most játszom, elég vicces. Jó, Harold Pinterről van szó, szóval elég fekete a humor, de tényleg vicces. 

A sebész című sorozat október 17-től a tévében a Cinemax műsorán, valamint online az HBO GO-n is látható.