Könyv az életünkről, mindennapjainkról, azok nehézségeiről 14 kortárs író egy inspiráló novelláskötetben
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- kísértet
- kísértetház
- horror
- gótikus mese
- guillermo del toro
- bíborhegy
- heti filmpremier
- kritika
- filmek 2015
- crimson peak
- mia wasikowska
- tom hiddleston
- jessica chastain
Végre egy gyönyörű és véres mese!
Kritika Guillermo del Toro Bíborhegy című filmjéről
További Cinematrix cikkek
- Fontos bejelentést tett a Netflix: véget ér a Vaják-sorozat
- Martin Scorsese Leonardo DiCapriót és Jennifer Lawrence-t tenné az új filmje főszereplőivé
- Keményen nekimentek Joaquin Phoenixnek
- Quentin Tarantino lemondott utolsó filmjéről
- Megtörtént esetet dolgoz fel a Netflix új sorozata, pont ettől hátborzongató
Guillermo del Toro ugyan még mindig adós nekünk egy Hellboy 3-mal, de legalább most már visszatért a kedvenc műfajához, a bűnös-véres, gótikus tündérmesékhez. Ideje volt már, mert két éve én is hatalmasat csalódtam a Tűzgyűrűben, ahol elvileg óriásrobotok verekedtek volna tengeri dimenzióhasadékokból előbújt leviatánokkal, csak a néző ebből nem látott semmit a sok esőeffekt miatt. A Bíborhegyben viszont del Toro kifejezetten ügyelt arra, hogy jóvá tegye a hibáit:
A címbéli hely bemutatásához ugyanis tényleg felépítette egy ősi angol kúria díszleteit, ami annyira élethű lett a csupa nyikorgó lépcsőjével és váratlanul becsapódó ajtajával, hogy mostantól bérelt helye van a filmtörténelem ikonikus kísértetkastélyai között. Legszívesebben a néző is a megszeppent főhősnő (az Alice Csodaországbanból ismerős Mia Wasikowska) után lopakodna kulcsokat lopkodni, meg mindenféle sötét titkokat kideríteni.
Érthető del Toro lelkes díszletépítése, hiszen a múlt század fordulója mára az egyik leghálásabb korszak lett a kreatív alkotók számára. Hiszen az 1900-as években a feudális rendbe belemerevedett arisztokrácia még mindig középkori kastélyokban tartott esténként táncos mulatságokat, miközben a feltörekvő iparmágnások már acéltornyokat emeltek az égig. És míg a furcsa szerkezeteikkel a levegőt és a tenger mélyét is elkezdték meghódítani, az egyszerű emberek az első automobiloktól és filmvetítésektől is ugyanúgy rettegtek mint az ódon házak kísérteteitől.
Del Toro a Bíborhegyben gyönyörűen bemutatja ezt a kettős világot. A történet fiatal főhősnője Edith Cushing, egy gazdag amerikai iparmágnás lánya, aki több szempontból is csodabogárnak számít a keleti parti elit szemében. Nem jár társasági eseményekre, nem foglalkozik a kérőivel, helyette egy szerelmi szállal felturbózott kísérethistóriát ír, amit azonban minden nagy kiadó visszadob, amikor kiderül, hogy a szerzője egy öntudatos nő. Ráadásul a halott anyjának szelleme kislánykora óta mindig megjelenik előtte, és hörögve figyelmezteti:
Már erre az alaphelyzetre fel lehetne építeni egy látványos kosztümös drámát, de Guillermo del Toro gótikus mesék iránti vonzódása csak a gyanúsan kedves angol lord (Tom Hiddleston, a Bosszúállók Lokija) felbukkanásakor bontakozik ki igazán. Az Edithnek első látásra szimpatikus Thomas Sharpe báró ugyanis a távoli Angliában, egy tipikus isten háta mögötti, elmaradott vidéken próbál a saját gyártású gőzmasinériáival agyagot bányászni, hogy renoválni tudja végre ősei kastélyát - ami folyamatosan süllyed a kitermelni vágyott, ázott, vörös agyagba.
Azt, hogy a találmányaival mindenhonnan kidobott, sanyarú sorsú angol lordot és vénkisasszony nővérét (Jessica Chastain) nemcsak a testvéri szeretet köti össze, már az első felbukkanásukkor sejtheti a néző. A szerelmes főhősnő azonban nem gyanakszik, sőt, boldogan lesz a lord felesége, és önként követi őt az ódon kastélyba - ahol aztán az lesz a legkisebb baja, hogy a tető lyukas, a rézcsövek ijesztően kopognak, és vérszínű víz folyik a csapból.
Jó film?
Akik szeretik Guillermo Del Toro véres meséit, ezt is imádni fogják.
- IMDb: 7,6 pont
- Port.hu: 6,6 csillag
- Rotten Tomatoes: 67%
- Metacritic: 66/100
- Index-ítélet: 7/10
Míg a film első harmadában pont a zsúfolt nagyvárosok érdekházasságokon alapuló társadalmi élete a hangsúlyos, a maradék játékidő egy pompás háromfős kosztümös színdarab.
és persze az összes többi olyan történetnek, ahol egy elszánt nő halált megvető bátorsággal kideríti a férje sötét titkait. Mia Wasikowska, Jessica Chastain és Tom Hiddleston furcsa filmbéli kapcsolatában végig izzik a feszültség, és bár a baljós múltú kísértettanyákon játszódó nyomozós thrillereken edződött nézőknek tényleg semmi csavar nem lesz a sztoriban, végig lehet izgulni a főhősnő miatt.
Ráadásul a falat kaparászó, ajtókat csapkodó, hörögve gomolygó kísértetek itt nem is gyilkolni akarnak. Inkább megvédelmezni a törékeny hercegnőt, aki még hisz a mesékben, és egy idilli új élet reményében a világ végére is követi az ő folyton menekülő, bűnös lelkű hercegét (a történet dramaturgiája ebből a szempontból del Toro korábbi nagy sikerét, A faun labirintusát idézi). Szóval tényleg szép a Bíborhegy, csakhogy
Del Toro aprólékosan felépített egy gótikus vidámparkban álló elvarázsolt kastélyt, de csak a saját verzióját tudta belerakni a Büszkeség és balítélet meg a zombikból. A néző végig valami nagy csavart várna, ehelyett egy húsvágó bárdot lengetős hajkurászást kap a '90-es évek tinihorrorjainak stílusában, olyan elcsépelt klisékkel, ami miatt a Bíborhegy néha semmiben sem különbözik a Tudom mit tettél tavaly nyáron-tól vagy a sokadik Halloweentől.
Ráadásul ez a film legalább négy évet késett. Ha nem lett volna 2012-ben a mindenhol körbeünnepelt A fekete ruhás nő , akkor most del Torónak hálálkodna minden geek, amiért elhozta a régi vágású Hammer-horrorok és a kísértetkastélyos filmek reneszánszát. Így azonban most csak egy átlagon felüli rémmesét kaptunk tőle, és csak reménykedni tudunk, hogy az évek óta ígérgetett Az őrület hegyei ne csak látványban legyen jó, de a Lovecraft-hangulat terén is.
Rovataink a Facebookon