Inkább tekerem a kereket, mint hogy filmezzek

Fantasztikus és fájdalmas – ez a két szó mindent elmond Hörcher Gábor dokumentumfilmjéről, a Drifterről, ami hihetetlenül nagyot ment ebben az évben. Múlt héten éppen a nyolcadik filmfesztiválos díját gyűjtötte be, és indulhat az Európai Filmdíjért is, ahová magyar dokumentumfilmet utoljára 1989-ben válogattak be. Mostantól pedig a magyar mozikban is látható. A dokumentumfilm szót egyébként gyorsan el is felejthetjük; bár a film szereplőit és módszereit tekintve tényleg dokumentarista, inkább ad egy játékfilmes élményt, miközben hihetetlenül pontosan átéljük a mai Magyarország minden nyomorát.

Hörcher Gábor 15 éves kora óta ismeri a ma 21 éves Steinbach Richárdot, azaz Ricsit, a film roma-sváb-magyar származású főszereplőjét, aki akkora hatást gyakorolt Hörcherre, hogy azonnal eldöntötte, filmet fog róla forgatni. Ricsi ugyanis céltudatosságával és intelligenciával kiemelkedik a környezetéből. Hörchert lenyűgözte, hogy a fiút hiába húzzák vissza folyamatosan körülményei, amit elhatároz, azt véghez viszi. Márpedig Ricsi raliversenyző akart lenni, ha kell, akkor akár „ott az autóban akar megpusztulni". A deal hamar létrejött: Hörcher valahogy segít neki hozzájutni az első versenyautójához – ami egy roncs BMW  –,  cserébe viszont készít róla egy kisfilmet. Ebből aztán öt év lett, Hörcher és Ricsi gyakorlatilag összeköltöztek.

ahol Ricsi az anyjával kettesben él, nem a legjobb körülmények között. Miközben a fiú lassan halad a célja felé, és tényleg összerak egy autót, amivel versenyezni tud, a rendező életének minden fontos momentumát megörökíti. A fájdalmas az, hogy szinte minden lépést tudunk előre, Ricsi meglehetősen sztereotip képet vetít elénk: kilépés az iskolából, útkeresés, pénztelenség, hatalmas hitel, pia, és nem akarok mindent elspoilerezni, de a sor folytatható. És mégis fantasztikus, mert olyan őszintén és pörgősen kapjuk az arcunkba ezt az egészet hetven percen keresztül, hogy nem tudjuk magunkat kivonni a hatás alól. A film igen pontos lenyomat a mai Magyarország nyomorúságáról, ugyanakkor valamilyen szinten mégis egy tündérmese, hiszen Hörcher Gábor öt év megfeszített munka, 200 forgatott óra, folyamatos pénztelenség és autóban alvás után egy olyan dolgot hozott össze, amire az egész világ kíváncsi, miközben rengeteg ember ismeri meg általa egy magyar fiatal történetét.

Hörcher Gábor nem gondolja, hogy azért, mert dokumentumfilmet forgatott, nem szabad beavatkoznia Ricsi életébe. Mindig mindenről elmondta a véleményét, amikor Ricsi otthagyta az iskolát, vagy amikor hitelt vett fel, mindig próbált rá hatni. (A hiteles rész talán az egyetlen, ami az én ízlésemnek túlzottan megkonstruált a filmben.) Több olyan jelenet van egyébként ami félig-meddig beállított, de az elhangzó mondatok, párbeszédek, események mind valódiak. Imádtam a filmben, hogy gyönyörűen van fényképezve, és itt ki kell emelni Becsey Kristóf operatőr érdemeit. Szerintem külön jó pont, hogy a film igyekszik leszámolni azzal a téves szemlélettel, hogy egy dokumentumfilmnek nem kell jól kinéznie.

Ricsi története azonban inkább félsiker. Bár kilépett az iskolából, mégis teljesült az álma, a környéken mára elég keresett autószerelőnek számít, miközben építgeti saját BMW-jét, és néha raliversenyeken is indul, sőt raliversenyzőknek szerel. Ugyanakkor egyik napról a másikra él, totális pénzhiányban, jogosítványa pedig már két éve nincs, mert ittas vezetésért elvették. Újra kellene vizsgáznia és pszichológushoz járnia, de arra nincs pénze. Nem mondja, hogy nem jogosan vették el, mert saját bevallása szerint annyit ivott, hogy kiesett a kocsiból. Ricsit nem mindenki szereti a környéken, mert gyakran megjáratja a BMW-t a kertek alatt.

A villanyóra folyamatosan sípol a ház előtt, amikor megérkezünk hozzá a bakonyi faluba, Kislődre, ahol az utolsó ház az övék. Fel kellene tölteni, de a tegnapi szerelését még nem fizették ki, 15 ezer forinttal tartoznak neki. Ricsi folyamatosan telefonál, próbálja behajtani a pénzt, anyja közmunkásként dolgozik az erdőben, havi 50 ezer forintot hoz haza. Azt mondja, teljesen megszokta Gábort a kamerával, nem zavarta a filmezés. De úgy gondolja, pontosan ugyanúgy alakult volna az élete, ha nincs a film, mert amit ő egyszer a fejébe vesz, azt véghez is viszi. Ez azon is látszik, hogy hiába hagyta ott az iskolát, mégis szerelő lett, míg volt osztálytársai közül ma csak egy dolgozik autószerelőként.

Ricsit nem izgatja, hogy mit gondol róla, aki megnézi a filmet, csak annyit üzen a nézőknek, hogy más ne legyen olyan hülye, mint ő. Ma már úgy gondolja, nem kellett volna otthagynia az iskolát, de annyira nem bánja, mert jó szerelőnek tartja magát. Simán megépít egy jó versenyautót, és csinál egy jobbkormányosból balkormányosat. Hívják csapatokhoz szerelni, nyáron pedig traktorozik, amit nagyon szeret, legszívesebben mindig traktort vezetne, filmezésen azonban egyáltalán nem gondolkodik.

Inkább tekerem ezt a kerékkulcsot jövő hétig is, mint hogy elmenjek egy castingra.

Több castingra is hívták, de nem akar menni, nem vonzza a filmezés. „Nekem ne mondják meg, hogy mit csináljak, én nem akarom magamat megjátszani. Egy filmben azt kellene csinálom, amit mások mondanak, és ezt nem akarom” – zárja rövidre a filmes témát, pedig öt év alatt Hörcher Gáborral összehoztak egy 20 perces kisfilmet is, Ricsi címmel, ami szintén nagyon sok díjat bezsebelt. De Ricsit nem érdekli ez a dolog, és amúgy sem tudna városban lakni, el sem tudja képzelni ott az életét – bár ott sem annyira szeret élni, ahol most van.

RICSI - screener from KraatsFilm on Vimeo.

Néha nekiáll rendbe rakni a házat, most elég nagy a káosz, miután nemrég felrobbant a cserépkályha, mert Ricsi anyja műanyaggal gyújtott be, mivel fára már nem futotta. Ami volt a kertben, azt már kivágták. Ricsi legújabb műve egy bárpult, amit maga épített a konyha közepére. Bár még félig sincs kész, így kicsit nehezen férünk el a konyhában, amikor megérkezik Ricsi barátnője a helyi büfében vásárolt hamburgerekkel.

A vacsora azért jókedvűen telik, bár a 15 ezres tartozás nem érkezett meg. A villanyóra közben folyamatosan sípol, ma már nem lesz feltöltve. 

A film végleges változatát a Nemzeti Filmalap 10 millió forinttal támogatta.