Guruló bunkerrel eredtek a cicik nyomába

Kritika Michel Gondry új, Tökmag és Gázolaj: Vakáció négy keréken című filmjéről

2015.11.21. 12:55
A francia rendező saját gyerekkorának állított emléket a legutóbbi filmjével, amelyben az osztály két kitaszítottja talál egymásra. Négy keréken guruló bunkert építenek, amivel beutazhatják Franciaországot, hogy aztán óriási mellekre vagy épp az igaz szerelemre találjanak. Persze nem minden úgy alakul, ahogy szeretnék: beszalad egy förtelmes hajvágás, és egy telefont is sikerül összecsinálni.

Volt egy gyerekkori barátom, akit mindenki csak Szerelő Pistiként emlegetett a környéken, mert állandóan bütykölt, a bringáját pedig mindenféle őrült ketyerékkel pimpelte fel. Gázolaj is épp egy ilyen kissrác Michel Gondry új filmjében, akinek 25 wattos hangfallal, mikrofonnal és egyéb haszontalan hülyeségekkel van feltuningolva a biciklije, csak épp tőle nem vágja magát hanyatt egyetlen hasonló korú kisfiú sem. Sőt, a szabadidőgatyás és pirosbőrdzsekis Gázolaj épphogy a suli egyik kitaszítottja, a gúnynevét is a sok szerelésnek köszönhető olajszagával érdemelte ki az undok kis diáktársaktól.

Gázolaj aztán egy szerencsés véletlennek köszönhetően megismerkedik a művészlelkű, ám későn erő, és ezzel szintén az iskolai cukkolások prédájává váló Tökmaggal. Tökmagnak nemcsak azt kell elviselnie, hogy a termetével cseszegtetik, hanem hogy ezen túl még ráadásul állandóan lánynak is nézik. Az ügyesen rajzoló szőke kisfiú szabadidejében a bátyjáról és annak gumipunk baráti köréről készít portrékat (“Két héttel ezelőtt még raszta voltál!” – szól a film egyik legviccesebb mondata), a művekből pedig még kiállítás is nyílik, aminek a megnyitójára persze nem megy el senki. Sem a szülők, sem az osztálytársak, és persze a nagy szerelem sem. Ám egyetlen érdeklődő azért csak akad, és naná, hogy Gázolaj személyében!

A két kitaszított fiú üldöztetésükben hamar megtalálja a közös hangot – még a jócskán különböző családi háttér ellenére is, míg Tökmag ugyanis egy szerető és megértő famíliából származik, addig Gázolajéknal sokkal zűrösebb az otthon. De nemcsak ez köti őket össze, hanem hogy ők egyáltalán nem is akarnak olyanok lenni, mint a többiek.

Te meg a kis haverjaid csak a szülők kiherélt klónjai vagytok! Másolatok

– veti oda például Gázolaj az iskola legmenőbb csávóinak, akik aztán jól fel is rúgják, lökik, borítják mindkettőjüket. Gázolaj aztán vigasztalólag azt is hozzáteszi új barátjának, hogy ezek a srácok ma még nagymenők, de holnap már áldozatok, amivel nyilvánvalóan arra gondol, hogy általában épp ezek az emberek nem szokták semmire vinni az életben, akiknek pedig már a könyörtelen kiskamaszkor alatt van merszük különbözni, azok általában sokkal izgalmasabb és értékesebb felnőttkort szoktak magukénak tudni. Ez pedig a művészi pályával kacérkodó Tökmagnak bizonyára szépen megsimogatja a lelkét.

Gondry egyébként korábban is erős volt a különös, mégis szerethető párosok filmre vitelében, elég csupán

  • Joelre és Clementine-ra gondolni az Egy makulátlan elme örök ragyogásából,
  • Stéphanie-ra és Stéphane-ra Az álom tudományából,
  • Jerryre és Mike-ra a Tekerd vissza, haverből,
  • vagy a Zöld Darázsra és Kato nevű, hű társára (aki szintén nagy bütykölő) a rendező Chinese Democracyjaként emlegetett Darázs-filmből.

Tökmag és Gázolaj - Vakáció négy keréken

plakat

Index: 7/10

IMDb: 6,7/10

Rotten Tomatoes: 86/100

Guardian: 4/5

Slant Magazine: 3/4

A két kissrác barátságának kezdete egyébként épp arra a problematikus életszakaszra esik, amikor a fiúk többnyire épp azt próbálgatják, milyen amikor magukhoz nyúlnak, a lányok pedig a szünetekben arra panaszkodnak, hogy mennyi nyomi és éretlen pasi van az osztályban. Tökmag és Gázolaj mindezeken felülkerekedve elhatározza, hogy ez a nyár más lesz, mint a többi, és mivel még nem nőtték ki a bunkerkorszakot, de már éledezik bennük a vágy, hogy egy saját járgányt vezessenek, megépítik a saját, négy keréken guruló és kormányozható viskójukat, amivel nekivágnak a francia utaknak – amitől még a közlekedési hatóság visszautasítása sem tántorítja el őket. Először azért, hogy Gázolaj régi tábori élményei nyomán hatalmas ciciket láthassanak, aztán a terv módosul, és inkább Tökmag vidéken nyaraló kiszemeltje felé veszik az irányt. És ezzel kezdetét veszi a film roadmovie-része, amiben fontos szerepet kap többek közt egy balul elsült hajvágás, valamint egy összeszart, majd elásott iPhone is. Utóbbi hiánya egyébként épp azt szolgálja, hogy a két csellengőnek még csak véletlenül se lehessen a nyomára akadni.

A két család közti különbség a két radikálisan különböző anyakarakterben mutatkozik meg a legjobban: Gázolaj anyja egy túlsúlyos, mogorva nőszemély, míg Tökmagé egy olyan nő, akit valószínűleg sokan szeretnének a saját szülőjének tudni: délutánonként csendben zongorázgat, segít megértetni a halál gondolatát, de szívesen beszél akár a szexuálitásról is a kamaszodó gyerekeivel. Hogy igazán elbűvölő legyen a karakter, Gondry az Amélie csodálatos életéből ismert Audrey Tautou-t választotta a szerepre. (Nem először dolgoznak együtt, a francia színésznő a Tajtékos napok filmváltozatában is szerepelt, amiről azt írtuk, csak gyűlölni vagy imádni lehet.)

Ezen a ponton érdemes kiemelni a rendező és Tökmag közti hasonlóságokat:

  • gyerekkorában Gondry is festőnek készült,
  • ő is Versailles-ban nőtt fel,
  • és az ő édesanyja is gyakran zongorázott otthon.

Azok, akik a rendező legújabb filmjétől is Az álom tudományához és a Tajtékos napokhoz hasonlóan őrületes látványvilágot várnak, nyilván csalódni fognak, de akik azt a Gondryt is szerették, aki suli után hazafelé buszozó tinikről készített filmet (Buli a buszon, 2012) fahéjas cukor illatú bárányfelhők, illetve egyéb szürreális álomjelenetek nélkül, azok talán Tökmagot és Gázolajat is könnyedén a szívükbe zárják majd.

Gondry most egy ennél is fiatalabb korosztályhoz nyúlt, hasonlóan mint az 1986-os Állj mellém, ám amíg Stephen King erősen homoszociális sztorija épp azt az életszakaszt ragadja meg, amikor még pont nem fontosak a csajok, addig Tökmagéknál már egymással párhuzamosan bimbózik a szexuális és szerelmi érdeklődés.

A Guardian szerzője, Jordan Hoffman kritikájában egyenesen az anti-Superbadként emlegette a filmet, ami miközben rendkívül aranyosan mutatja be két tizenéves kissrác barátságát, nem mellőzi az erre az életszakaszra jellemző szexualitást sem, de nem válik a farkalási vágy megszállottjává sem. Hálaajóistennek.

Gondry arról is gondoskodott, hogy a Tökmag és Gázolaj több legyen egy egyszerű ifjúsági filmnél, ami csupán egy nyári vakációról szól a sok közül.

A guruló bunkert építő srácok tényleg sorsfordító kalandot élnek át együtt.

A Tökmag és Gázolaj messze nem a francia rendező legtöbbet hivatkozott filmje lesz, de nem is fogunk rá keseregve emlékezni. Sőt, ha már azt is megengedtük neki, hogy a Zöld Darázsban szuperhősökkel játszadozzon kicsit, akkor miért épp azt sajnálnánk el tőle, hogy a kamaszodás küszöbén álló önmagának állítson emléket?! Pláne, hogy egyáltalán nem is teszi rosszul.