És Ön tudta, hogy van egy kétésfeledik Csillagok háborúja film?

Hamarosan moziba kerül a Star Wars VII, az év (mit az év, az évtized!) legjobban várt filmje, aminek hatrészes előzményét hat cikkben dolgozzuk fel. Itt az első, a Baljós árnyakról írt, itt a második, amit A klónok támadásáról írtunk, itt a harmadik, amiben a Sith-ek bosszúja van terítéken, és már az eredeti trilógia első részén is túl voltunk, amikor eszünkbe jutott, hogy a Klónok háborúja kimaradt. Gyorsan orvosoltuk a helyzetet. 

A Klónok támadása és a Sithek bosszúja közé George Lucas 2008-ban beékelt egy egész estés filmet és egy hatévados sorozatot, ez lett a Klónok háborúja. Szerencsére rendezőként mind a kettőtől távol maradt, és így elmaradt egy újabb, előzményfilmekhez hasonló méretű katasztrófa a franchise történetében. A Klónok háborúja ugyan filmnek borzalmas, de a belőle készült sorozat sokkal jobb lett, mint amire számítani lehetett. 

2008-ban már akkor tudhattam volna, hogy nem kellene megnéznem a Klónok háborúját, amikor egy Star Wars-rajongó haverom azzal hívott fel, hogy ő nekem adja a jegyét a premierre. Megnézte a trailert, és azt mondta, ő ezt már tényleg nem bírja ki. Előre vetítette, hogy ez pontosan ugyanannyira borzalmas lesz, mint a George Lucas által minden létező helyről töröltetett Karácsonyi különleges kiadás.

Én annak ellenére is elmentem, hogy soha nem voltam igazi rajongó. Pedig minden adott volt, hogy az legyek: a Baljós Árnyakat 1999-ben a premierhéten láttam, egy tévés gyerekműsorban még egy matricás gyűjtőalbumot is nyertem. Egy darab matricát nem vettem, kifejezetten idegesített Jar Jar Binks, és nem értettem, hogy miért hívják droidnak a robotokat, miért nyúlták le a Ben Hur kocsivesernyét, hogy egy gagyi űrgondolaversenyt csináljanak belőle.

A többi filmre eleve nem voltam kíváncsi, mégis mindet láttam: a Klónok Támadását azért, mert a lány, aki akkor tetszett, rajongó volt. A Sithek Bosszújával ugyanez volt, de egy másik fangirl miatt. Az eredeti trilógiát pedig valamikor 2007-ben néztem meg először, mert egy házibuli annyira ellaposodott, hogy előkerült az éppen aktuális, felújított és újra digitalizált feldolgozás. Ebbe a buliba is csak egy lány miatt mentem el, és az ő ötlete volt, hogy nézzük meg. A randi befuccsolt, de a Csillagok háborúja megtetszett.

A Klónok háborújára már mérsékelt rajongóként ültem be. Addigra a filmeken kívül olvastam egy-két képregényt és könyvet. Így nem éreztem magam hülyének, mint az az apuka, aki nem értette, hogy ez nem a Klónok támadásának animációs változata. 

George Lucas, a mítosz atyja ezzel a kétésfeledik filmmel akarta orvosolni a mulasztását: legalább kiderülhetne, milyen volt a több évig tartó véres háború, és ad magának egy újabb esélyt, hogy megértsük, miért lett Anakin Skywalkerhisztiző kamaszból Darth Vader. A film története faék-egyszerűségű: Yoda és Obi Wan Kenobi úgy döntenek, Anakinnak szüksége van egy padawanra, ezért mellé rendelik Ahsokát. Együtt harcolnak meg a droid seregekkel, és közösen kellene visszajuttatniuk Jabba elrabolt fiát, Büdöskét (sic!) a hernyóméltósághoz. Kapunk egy nem túl szövevényes történetet kötőszövetnek a lövöldözések és kardpárbajok közé.

A történetből süt, hogy hatéveseknek szánták. Anakin és Ahsoka például „Sky' srácnak” és „Szájasnak” becézgetik egymást. De Jabba fia is plüssfiguráért kiált. A Klónok háborúja felületesen nézve pont olyan, mintha George Lucas beintett volna az egész világnak, és mindenki arcába mondaná: „ilyen, amikor gyerekeknek csinálok filmet!” Ehhez jön még az, hogy egy sor új szereplőről készülhet poszter, játékbaba vagy vuki hangon beszélő filctoll-tartó.

Az animációs környezet szép, és mivel nem tették tönkre élőszereplőkkel, időtállóbb, mint az előzményfilmek bluebox-giccse. A baltával faragott arcokat szokni kell, de stílusosak, és fájón rávilágítanak, hogy Hayden Christensennél még egy pixelhalmaz is jobb színész.

Kár, hogy a párbeszédek vagy teljesen semmilyenek, vagy kifejezetten idegesítők. A szereplők mindent elmagyaráznak egymásnak, mintha nem ugyanazon a hadszínterén lennének, és néha felesleges kivagyisággal, flegmán beszélnek egymáshoz. A keményvonalas rajongók nem véletlenül emlegetik a minden felületen üldözött Holiday-speciallel egyszerre.

Sorozatból készült filmből gyártott sorozat

A Klónok háborújára az animációs körökben elismert Dave Filonit kérték fel (Az utolsó léghajlító), aki azzal a nyugodtsággal állhatott neki a filmnek, hogy több évadnyi sorozatot is készíthet a történetből. Mert összesen három Klónok háborúja van: az első a Gendy Tartakovsky-féle rajzfilmsorozat, ami 2003 és 2005 között ment, a második a Filoni-féle animációs film, a harmadik pedig az ebből készült sorozat. Az első szériában már jedilovaggá avatták Anakin Skywalkert, megismertük Dooku gróf sith-tanítványát, Asajj Ventresst és hátteret kapott Mace Windu mellett egy sor másik b-vonalas szereplő.

Filoni filmje valójában egy másfélórás pilot a saját sorozatához, és pont emiatt a bevételeken túl semmi nem indokolta, hogy moziban is bemutassák. Vannak anyagok, amik nem alkalmasak arra, hogy film készüljön belőlük. A Klónok háborúja esete kicsit olyan, mintha a Szomszédokból készült volna egész estés változat. A párhuzam azért is áll, mert a sorozatban több olyan rész is van, amikor didaktikus magyarázásokba kezdenek a galaktikus szabadságjogokról és politikai klímáról. A harmadik évad mandalóriai részeiben Ahsoka helyett Vágási Feri is mesélhetne a korrupcióról, Taki bácsi pedig az űrfuvarozás nehézségeiről.

A hat évad színvonala teljesen hullámzó. Néha érdekes hátteret kapunk az olyan ismert szereplőkhöz, mint Yoda, Mace Windu vagy Obi Wan Kenobi. Filoni még azt is egészen érthetővé teszi, hogy Anakin hogyan sodródik a sötét oldalhoz, építve ezt a tanítványára és házasságára. 

De máskor több részen át nézhetjük a gyerek Ackbar admirális első uszonycsapásait, de Jar Jarral is megkínoznak minket. Az új izgalmas karakterekből pedig az látszik, hogy Lucason kívül bárki jobb filmeket csinált volna az előzménytrilógiából. Cad Bane, a kalapos fejvadász feliratkozott Boba Fett mellé a rajongóknál.

A harcjelenetek többsége szépen megkomponált, még az olyan – a hardcore rajongókon túl senkit sem érdeklő – dolgokra is figyeltek, hogy a szereplők harcstílusa megfeleljen annak, amit a filmekben láttunk. De mégis sok kompromisszumot hoztak meg a gyerekek miatt: ugyan sok szereplő hal meg a részekben, de csak diszkréten szenvednek ki. A célközönségnek köszönhetők a szájbarágós magyarázatok, amiket bátran tekerjen át mindenki, semmiből nem marad ki, ha hétévesnél idősebb.

A Klónok háborúja filmnek borzalmas, de sorozat sokkal jobb lett, mint amire számítani lehetett. Helyenként felért az 1977-es első filmhez, de rosszabb napjain is felülmúlta vagy hozta az új trilógia színvonalát. Ennek pedig egy oka van: George Lucas elég távol maradt tőle ahhoz, hogy ne alázza tovább a saját mesterművét, de elég közel ahhoz, hogy még pár millió dollárt összeszedjen a franchise termékeiből.