Nem látta A Birodalom visszavágot? Ezt speciel nem hisszük el!

2015.12.15. 20:41

Hamarosan moziba kerül a Star Wars VII, az év (mit az év, az évtized!) legjobban várt filmje, aminek hatrészes előzményét hat cikkben dolgozzuk fel. Itt az első, a Baljós árnyakról írtitt a második, amit A klónok támadásáról írtunkitt a harmadik, amiben a Sith-ek bosszúja van terítéken, a negyedikben természetesen az első részről írtunk, és most folytatjuk az eredeti trilógia második részével. (A két és feledik Klónok háborúját sem felejtettük ki!)

Úgy állok itt A Birodalom visszavág előtt, mint a Hold felszínén a 2001: Űrodüsszeia tudósai, akik kiásták azt nagy fekete monolitot, és eddig oké, de akkor most mit kezdjek vele? A Csillagok háborúja második részét nagyon sok szempontból megelőzi a híre: hogy azon ritka esetek egyike, amikor a folytatás jobb lett az eredetinél. Hogy ez a legjobb Star Wars, a kicsit nyögvenyelős első, és a szőrös állatokat kicsit túlzásba vivő harmadik rész között, mégpedig azért, mert ehhez volt a legkevesebb köze George Lucasnak. És ez az egyik legjobb sci-fi, az egyik legjobb akciófilm, úgy általában ez a világ egyik legjobb filmje. Ez mind egyébként majdnem teljesen igaz is. Miután végigszenvedtem a Baljós árnyakat és a Sithek bosszúját, lassan már egy joghurtreklámot is megtapsoltam volna, úgyhogy kifejezetten üdítő volt, hogy valami kompetens dologgal kell foglalkoznom.

A Birodalom visszavágot már nem George Lucas, hanem Irvin Kershner rendezte, aki nálunk kevésbé ismert filmekkel lett ismert Hollywoodban (Laura Mars szemei, Elég gazember). Azt nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy ő lett volna a legjobb választás a rendezésre, de az biztos, hogy jó döntés volt: az eredeti Csillagok háborúja fantáziátlan filmkészítéséhez képest ez a film sokkal élettelibb és izgalmasabb, már csak azért, mert valaki végre mozgatja azt a nyamvadt kamerát, illetve láthatólag instruálja a színészeket. Sokat lehet olvasni arról, hogy mekkora volt a feszkó a forgatás alatt Lucas és Kershner között a háttérben, de ez egyrészt a filmből egyáltalán nem nyilvánvaló, másrészt pedig ez a cikk nem erről fog szólni. Kershnernek valószínűleg élete hátralevő részében nem is kellett volna semmit rendezni, anélkül is bőven eléldegélt, de azért megkapott egy nemhivatalos Bond-filmet (Soha ne mondd, hogy soha), és még egy, kevésbé grandiózus folytatást (Robotzsaru 2.).

A történet főbb pontjai

  • Luke meglátogatja Yodát, aki elkezdi kiképezni a jedi-mesterségre
  • Vader megpedzegeti a császárnak, hogy Luke remek szövetséges lenne a sötét oldalon
  • Luke megtudja, hogy Vader az apja
  • Vader lefagyasztja Hant és átadja Boba Fettnek, aki viszi tovább Jabbának

Ami sokkal érdekesebb a megítélésénél az az, hogy A Birodalom visszavág annyira szerves része a popkultúrának, hogy nekem például lövésem sincsen, hogy mikor és milyen körülmények között láttam először. Amikor viszont újranéztem, akkor olyan volt, mintha egy százszor látott kedvenc filmemet látnám megint, annak ellenére, hogy egészen biztosan nem láttam háromnál többször. Mégis: minden egyes pillanata akkora klasszikus, a hothi csatától Lando árulásán és Boba Fett feltűnésén át a nagy csavarig, hogy igazából elég lenne azokat felsorolni. De ennél azért viccesebben is össze lehet foglalni, úgyhogy el is kezdem:

Megjegyzés: ehhez a cikkhez a könnyebben hozzáférhető, de kicsit béndzsább felújított változatot néztem meg, ami olyan szentségtöréseket követ el, mint hogy Boba Fett az új trilógia klónjainak hangján szólal meg, a császárt már Ian McDiarmid játssza egy utólag forgatott hologramos jelenetben, illetve Bespin városának látképe tele van CGI-vel. Mindegyik jelenet úgy lóg ki a filmből, hogy majdnem megtöri az élményt.

Ez a film úgy kezdődik, hogy a főhőst leüti egy jeti

01jeti
Fotó: A Birodalom visszavág

Már azután, hogy végignéztük a feliratot arról, hogy hiába sikerült felrobbantani a Halálcsillagot, a Birodalom megrázta magát, és izé, visszavágott. A hóviharos Hoth bolygón rejtőzködő lázadók próbálnak túlélni, de a Birodalom jeladó droidjai elkezdték bombázni a bolygó felszínét. Egy ilyet csekkol le Luke Skywalker egy kétlábú téli teve hátán, amikor PAFF!, megérkezik a helyi jeti és lecsapja a fura lámáról. Elég szokatlan nyitány ez egy Star Wars-filmtől, még ha olyan legendás jelenetek is lettek belőle, mint a fejjel lefelé lógó Luke, aki magához rántja az erővel a kardját, vagy a kibuggyanó bél, amibe Han csomagolja az ifjú Skywalkert, nehogy kihűljön a hóviharban. Azt gondolná az ember egy Csillagok háborúját nézve legalább egy csillagháborút, vagy valamit lát majd a nyitójelenetben (az első rész is azzal kezdődik, hogy egy csillagromboló üldöz egy személyszállító hajót), erre meg az a veszély áll fenn, hogy elfogyasztja a főszereplőnket egy jeti. A film után elterjedt az a legenda, hogy erre a jelenetre azért volt szükség, mert a két rész között Mark Hamill motorbalesetet szenvedett, és kellett valami magyarázat arra, hogy miért vannak sebek az arcán. Természetesen a hír kamu volt, Hamill ugyan tényleg balesetezett, de nem voltak olyan durva sérülései.

Mint Cary Grant és Katharine Hepburn

02carygrant
Fotó: A Birodalom visszavág

A Birodalom visszavág sokkal emberközelibb lett, nagyrészt annak köszönhetően, hogy a szereplői hirtelen elkezdtek úgy viselkedni, mint hús-vér karakterek, akiknek vannak érzelmeik: dühösek, mérgesek, félnek, kételkednek, vagy éppen szerelembe esnek. Az utóbbira a legszebb példa Leia és a csibész Han kialakuló románca, aminek a kialakulása olyan, mint az úgynevezett screwball comedy-kban. Ebben az amerikai, harmincas-negyvenes évekre jellemző vígjátéki műfajban nagyranőtt óvodásként, verbálisan huzigálták egymás haját a szereplők: ilyen film A pénteki barátnő, a Lady Eve, vagy a Philadelphiai történet. És valahogy ilyen Han és Leia viszonya is, ami egyszerre ad egy kis dilit, és egy kis komolyságot is a sztorinak. Hiszen lehet, hogy az egész galaxis jövője a tét, de én azt akarom látni, hogy ezek ketten boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

Yoda vagyok magáért!

03yoda
Fotó: A Birodalom visszavág

Nem tudom, hogy George Lucas miféle Sötét zsaruk-szerű emlékvillantót szerelt be az új trilógiába, de valahogy mindenkinek sikerült elfelejtenie, hogy Yoda szupervicces! Egy aszalt zöldborsóra emlékeztető Muppet-figura, aki gyakorlatilag a Luke-kal való találkozásának első 10 perc végigőrültködi, és közben úgy viselkedik, mintha egy gonosz manó lenne, nem pedig egy híres (egykoron pörögve-forogva kardozó) Jedi mester. Persze, ez a szándéka, hogy próbára tegye Luke türelmét, de az első benyomásunk erről a karakterről nem az, hogy milyen bölcs és nagytudású, hanem hogy milyen viccesen iszkol jobbra-balra, és hogy próbálja megcsócsálni a főszereplő sültkolbászát. A saját szörnyű főzőképességeiről nem is beszélve. Én nem igazán értem, hogy lehetett ebből a figurából visszavezetni azt, ami az előzményekben lett belőle.

Ez a trilógia legjobb akciójelenete

04akciojelenet
Fotó: A Birodalom visszavág

Nem is akciójelenet, hanem akciójelenet-sorozatnak lehet leginkább azt nevezni, amit az Ezeréves sólyommal művelnek A Birodalom visszavágban. Kezdve azzal, hogy az utolsó pillanatban elmenekülnek a Hothról, aztán a birodalmi flotta üldözőbe veszi őket, aztán megbújnak egy aszteroidán, aztán kiderül, hogy egy óriáskígyón sikerült landolni, aztán szembemennek a csillagrombolóval, aztán elbújnak annak a tetején – miközben rendszeresen besül hajtómű, és nem tudnak fénysebességre kapcsolni. Az egész jelenetsor darabokra van bontva, és a legrázósabb részek után mindig visszavág a film Luke oktatására, hogy mindenki ki tudja fújni magát. Egy picit. Amikor az a hajtómű végre megjavul a film végére, és elnyúlnak a csillagok a pilótafülkében, akkor az ember könnyen elkezd a jelenet közben kurjongatni, mert annyira jó érzés.

Mit lehetne még említeni?

  • "- Szeretlek! - Tudom."
  • Fantasztikus mennyiségű díszletet építettek ehhez a filmhez, öröm nézni.
  • A speciális effektusok még mindig jól néznek ki. Még a háttérvetítések is. A leglátványosabb a mély hangár, Luke és Vader párbajának utolsó helyszíne.
  • Leia egyáltalán nem egy szerencsétlen, bajba esett hercegnő, hegeszt, javít, ő adja a Hothon a parancsokat.

Brékó-brékó, időhurokba keveredtünk!

05idohurok
Fotó: A Birodalom visszavág

Azért álljunk meg egy pillanatra! Tulajdonképpen mennyi idő is telik el? Párhuzamosan halad Luke kiképzése és Soloék kalandja? Akkor melyik mennyi ideig tartott? Vagy a Dagobah bolygóján megáll az idő abban a sűrű ködben és mocsárban? Lehet, hogy Luke-ot két nap alatt kitanították? Vagy az Ezeréves sólyom hetekig menekült? Mindegyik elképzelhető, csak éppen annyira nem egyértelmű, mert Kershner úgy vág a történetszálak között, mintha párhuzamosan zajlana a kettő. Megoldás nincs, csak egy fura érzés, amikor jobban belegondol a dologba. De nem ez az egyetlen ilyen alkalom a filmben, amikor megbomlik a tér-idő. Amikor a Sólyom legénysége leszáll Bespinen, akkor Darth Vader katonái már ott vannak (C-3PO-ot ki lövi egy nem látható rohamosztagos a film egyik legfurább jelenetében), Lando is azt mondja az árulásnál, hogy ők értek ide hamarabb. De pontosan mikor és hogyan? Legutóbb akkor látjuk az Ezeréves sólymot, amikor a Vader csillagrombolójának szemetébe vegyülve meglógnak, Boba Fett pedig sunyi módon követi őket. Hogyan előzte be őket az a rombolóflotta, főleg anélkül, hogy ez Han Solónak feltűnt volna?

Vader egy geci

06vader
Fotó: A Birodalom visszavág

Darth Vader valószínűleg akkor ikonikus lett, amikor először feltűnt a Csillagok háborújában, ebben az epizódban rátesz egy lapáttal. Kezdve azzal, hogy sorozatban fojtja meg távolról az alattvalóit és nevez ki újabb admirálisokat (a harmadik alkalommal ez már-már komikus), tréfás beszólással várja Hant Bespinben, és maga kezd párbajozni Luke-kal. Arról nem is beszélve, hogy egy pillanatra megláthatjuk a csúnyán összeégett koponyáját, amikor a saját kis tojáslakásában meditál. Vagy mit művel éppen.

Azért a mellékszereplők idegesítőek

07idegesito
Fotó: A Birodalom visszavág

Apropó kilövik C-3PO-t. Lehet, hogy ez az én személyes problémám, meg lehetnék toleráns, meg különben is, nézzek inkább Bergmanra vetített Tarkovszkijt, ha nem szeretek szórakozni, de két óra alatt bele lehet bolondulni RD-D2-ba és Csubakkába. Nem úgy általában a karakterekkel van bajom, mert mindegyik bombajó, de az, hogy az egyikőjük úgy puttyog és visít, mint egy konyhamalacba dugott tamagocsi, a másik meg ugat és ásítozik, mint egy két lábon járó mangalica, szóval ez hosszú távon irtó fárasztó tud lenni. Nem tudom, az is lehet, hogy a hallásommal van probléma, és rosszul reagálok arra, ha egy kukának álcázott tűzjelző éles hangokat ad ki magából. Ugyanez Csubakkánál, én megértem, hogy kell valaki, aki óbégat Han Solo mellett, amikor valami kifejezetten hajmeresztő mutatvánnyal próbálkozik, de erre ott van Leia és C-3PO is, nincs szükség egy pulikutyára is. Mondom, nem azzal van baj, amit művelnek – Csubi nagyon hatékonyan fojtogatja az áruló Landót –, hanem azokkal a hangokkal, amiket kiadnak magukból. Ha Lucas fogta volna, és az új változatban lenémítja R2-D2-t a dagobahi jelenetekben, kicsit kevésbé lett volna olyan, mintha valaki egy elemes lézerpisztolyt nyomogatna Luke tréningezése közben.

Volt ennél nyomasztóbb befejezése blockbusternek?

08befejezes
Fotó: A Birodalom visszavág

„A Birodalom a legjobb: Luke-nak lecsapják a kezét, megtudja, hogy Vader az apja, Hant lefagyasztják és Boba Fett elviszi, annyira lehangoló a vége, de hát ez az élet maga, egy csomó lehangoló befejezés” - mondja Dante a Shop-stopban, és nehéz vele vitatkozni, mert tényleg, frissítően nyomasztó a második Star Wars-film befejezése. Egy hős sem győzött, sőt, az egyik nyomorék lett, a másik meg egy jégtábla, Vadernek ugyan nem sikerült megkaparintania Luke-ot, de valószínűleg egy életre tönkretette azzal, hogy bevallotta, ő az apja, és így tovább. A befejezésnek szánt, háttal állós beállítás nemcsak azért legendás, mert nagyon jól néz ki, hanem mert a jövőbe próbálnak tekinteni a szereplők, de a jövő az egy nagy, kavargó galaxis és a hatalmas üresség körülötte. Tudjuk, hogy a Jedi visszatérben minden megjavul és a gonosz elnyeri a méltó büntetését, de itt még nem. A Birodalom visszavág végén a gonosz nyert. Ilyet sem látni sokszor.