Év végére megtaláltuk az év krimijét is

Tavaly februárban A berni követet magasztaltuk az egekbe, idén Szász Attila és Köbli Norbert megint egy kisköltségvetésű tévés drámával, a Félvilággal előzték be magabiztosan a teljes hazai mezőnyt. Mert lám, nem kell 900 millió forintnyi közpénzt eltapsolni ahhoz, hogy jó magyar filmet láthasson végre a mindig mindent csak fikázó magyar néző. Bőven elég ennek a pénznek a töredéke is egy ütős történelmi thrillerhez, ha hangulatos a korrajz, ügyes a helyszínválasztás, profi a dramaturgia, nem csikorognak a párbeszédek, és olyan sztárjaink kezdenek színházi manírok helyett filmes színészi kelléktárat megvillantani, mint „a magyar Gary Oldman”, Kulka János.

Vagy épp Kovács Patrícia, aki Mágnás Elza karakterével végre megmutatja, hogy egy igazi színésznő, és hogy jóval több van benne a szép ruhákban észt osztó zsűritagjánál.

És a fél világ itt most nem a szokásos újságírói túlzás: Szász Attila előző filmje, A berni követ tavaly nemzetközi fesztiválturnéra indult, és díjesővel tért haza, és a Félvilág premierje is Montreálban volt, nem csoda, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia egyik leghírhedtebb kriminalisztikai esete is megfogta a történelmi thrillerek rajongóit.

Vagyis az 1910-es évek „kávézgatunk a világháború kapujában”-életérzése, amit hajlamosak vagyunk egy békebeli világként emlegetni. Pedig épp elég csatározás volt itt is – dühös, néma háború a tágas szivarszobák és szűk cselédlépcsők félhomályában. A nagyon gazdagok és nagyon szegények közt feszülő társadalmi ellentétet, a törtető mágnások hátán felkapaszkodott prostituáltak és a végsőkig kihasznált, álmodozó cselédek világát Köbli Norbert forgatókönyvíró legalább olyan jó érzékkel ragadta meg, mint Kosztolányi az Édes Annában.

Szász Attila rendező pedig a szűkös tévés költségvetésből is mesterien elevenítette meg a bérházas-macskaköves-lovashintós Budapestet, olyan belvárosi helyszíneket felhasználva, amelyek mellett a fővárosban élők nap mint nap elmennek. A szépiaszerű képek gyönyörűek, a mozipremieren meg nem mondtam volna, hogy ezt a filmet nem is óriásvászonra, hanem a tévéképernyőkre szánták. Nagy kedvencem volt az alulról fényképezett, sejtelmes ködbe burkolózó Lánchíd, aminek a tövében már rögtön a nyitójelenetben megtalálják Mágnás Elza utazókosárba rejtett hulláját.

Na de ki volt Mágnás Elza?

Eredetileg Turcsányi Emília, aki a száz évvel ezelőtti újságok szerint „nevezetes alakja volt az éjszakai világnak” Az orfeumi pályán a szebben hangzó Elza nevet vette föl, és elég hamar sokra vitte: a millennium évében még pincérlány volt az Olimpia mulatóban, később a Casino de Parisba, majd a Fővárosi Orfeumba került. Itt már városszerte ismert kurtizán lett belőle, akit Mágnás Elzának hívott mindenki.

Így írt róla az Esti Újság 1914. január 15-én, amikor megtalálták a holttestét: 

Hat évvel ezelőtt megismerkedett egy igen gazdag butorgyárossal, akinek Bécsben van gyára és Budapesten is van fióktelepe. A gyáros nem engedte meg a leánynak, hogy továbbra is éjjeli mulatóhelyeken tartózkodjék. Lakást bérelt neki és gazdagon ellátta. Ezután Mágnás Elza már mint előkelő nézőközönség jelent meg néha a Fővárosi Orfeumban. Hajdani pályatársnői irigykedve beszélgettek nagy karrierjéről, állítólag százezer koronát érő ékszereiről és huszonötezer korona értékű csipkéiről.

A korabeli lapok szerint Elza egy feltörekvő, buta, írni sem tudó lány volt, aki kegyetlen és lenéző a korábbi barátnőivel és szolgáival, ezért a komornája, Kóbori Róza a szeretőjével, Nick Gusztávval együtt egyik éjjel megölte őt.

Köbli zseniálisan hámozta ki ezekből a száraz rendőri jelentésekből és zaftos bulvárcikkekből azt, ami egy jó forgatókönyvhöz kell. Kidobta például a történetből Nick Gusztávot, és Rózát tette meg gyilkosnak, aki nála már nem nyereségvágyból, a nagyságos asszony ékszereiért öl, hanem bosszúból és féltékenységből, amiért nem belőle lett Mágnás Elza, pedig ő is ugyanúgy elszórakoztatta korábban a bútorgyárost az Orfeumban. Róza ugyanis szintén prostituált volt, akárcsak Elza, azokban az időkben, amikor csak egymásban bízhattak, az egymás után érkező férfiakban nem. Ez szerencsére

Hanem tényleg a jellemrajz része, és nagyon szépen bemutatja az úrnő és szolgája sajátos, se veled se nélküled viszonyát. Kovács Patrícia mellett a Rózát alakító Gryllus Dorka is mindent megtett azért, hogy hitelesen bemutathassa a szeretve gyűlölt komornát.

A házsártos özvegyekre és önmarcangoló apácákra emlékeztető Róza éles ellentétben áll a színésznő eddigi szerepeivel, hiszen korábban mindig ő kapta meg a gátlástalan vamp szerepét, aki kihasználja az ágyába bújó férfiakat - legutóbb például a Víkendben láthattuk ilyennek. Róza a történetben a gyilkosság ellenére is erkölcsi győztes: megszabadította a pesti bohémvilágot egy veszélyes ragadozótól, aki nem egy embert tett már tönkre vagy kergetett a halálba. Bár a gyászhuszár komorna sok szempontból ugyanolyan önző és kapzsi, mint az úrnője, anyatigrisként próbálja megóvni a bajtól (ez esetben: a züllött mulatóktól) a hozzájuk kerülő, fiatal cselédlányt, Katót.

Döbrösi Laura szintén szenzációsat alakít a naivan ártatlan Kató szerepében (neki ráadásul ez idén már a második nagy dobása az Aranyélet mellett). Kató két világ közt őrlődése elejétől végéig mesterien van felépítve. Egyszerre vonzza és taszítja az úrnője ledér életvitele: hol elcsábul a szép ruhák és gyönyörű ruhák láttán, hol halálra rémül a bukott angyal, Róza történetein, hogy milyen árat kell fizetni az efféle fényűzésért.

A három erős női karaktert kitűnően alakító színésznők mellett Kulka János alakítja a bútorkészítő mágnást, pont ugyanolyan döbbenetes magabiztossággal, mint amikor ÁVH-s főkém és kommunista berni követ volt. Idén tehát teljes lett „a Kulka–Köbli-trilógia”, de bízzunk benne, hogy amerikai kollégáikhoz hasonlóan ők sem elégszenek meg ennyivel, és legyártanak még együtt pár előzményfilmet, folytatást és remake-et!

A Félvilágot december 30-án vetíti le a Duna tévé.

Port.hu: 10 csillag
Index-ítélet: 8/10